Kopátsy Sándor EE 2011-07-28
A FOGAMZÁSGÁTLÁS AZ ELMÚLT ÖTEZER ÉV LEGNAGYOBB ÁLDÁSA
Tisztáan vagyok azzal, hogy már a cím is megbotránkoztat. Szerencsére, hosszú távon a tudomány akkor is győz, ha nemcsak a közvélemény, hanem a tudomány is botránkozik.
Közel tíz éve, megdöbbentett a felismerés, hogy fajunk, amióta szükségleteit döntően termelőmunkával igyekszik kielégíteni, minél jobbak az életkörülményei, annál jobban szaporodik. A munkájának a hatékonysága, mindenek előtt az életterének eltartó képessége azonban nem enged meg néhány ezreléknél gyorsabb szaporodást. A termelő ember olyan csúcsragadozó lett, amelyiknek nincs olyan erős ellensége, ami a létszámát stabilizálná, ami nem engedné meg, hogy néhány ezreléknél gyorsabban szaporodjon. Ezért az embernek magának kellett kézbe venni a népességének a szabályozását.
A termelő ember spontán gyorsabban szaporodik nemcsak annál, ahogyan nem veszélyezteteti a jövőjét, de még annál is, ahogyan az egyéneik szeretnék.
Mint társadalomtudós, a talán legfontosabb világtörténelmi eseménynek, sőt áldásnak tartom, hogy a tudomány megoldotta az emberek egyik elemi jogának gyakorolását azzal, hogy lehetővé tette az alapvető nemi ösztön szabadon élését a fogamzás veszélye nélkül.
Sajnos a társadalomtudósok nem értékelik megfelelően, hogy a tudomány megoldotta az ember egyik legfontosabb szabadságjogát, legszebb örömét, a faja számára kedvezőtlen következmények veszélye nélkül.
Fajunk elmúlt ötezer évében a legtöbb társadalmi sérelem abból fakadt, hogy a társadalom által elviselhetőnél sokkal többen születtek. Az állandóan veszélyeztető túlnépesedés ellen magának a társadalomnak kell védekezni. Fékezni kellett a túlnépesedést. Ennek érdekében hozta létre az osztálytársadalmakat, amelyek elsődleges feladata a halálozás közvetlen és közvetett okainak létrehozása.
Az osztálytársadalomba való szereződés eredmény, hogy minden osztálytársadalom négy módon fékezte a minél kevesebb szülést, és a minél nagyobb halálozást.
Minden osztálytársadalomban jellemző volt négy, a túlnépesedés elleni eszköz.
4. Üldözték a jobbító szándékú tudást. Minden osztálytársadalom bűnnek tartotta a tudásvágyat. Talán a legjelentősebb halálok volt a korlátoltság, az ismeretek hiányossága. Ráadásul a butaságra azért is elengedhetetlen szükség volt, mert racionálisan nem lehetett volna elfogadni az elengedhetetlenül szükséges osztálytársadalmat.
Máig nem akadt történész, aki igyekezett felmérni, hogy a halálokok között mekkora hányadot idézett elő maga a társadalom a fenti négy okkal. Kiderült volna, hogy a legnagyobb emberirtó maga az osztálytársadalom volt.
Miért volt ötezer éven keresztül minden társadalom a fő emberirtó?
Azért, mert az ember szaporább volt, mint amekkora szaporodást a fajunk érdeke megengedett. Fajunk túlnépesedve degenerálódott volna, ha nem vállalja magára az emberirtást.
Mi volt a túlszaporodás oka?
Többen születtek a megengedhetőnél. Azt a tényt még az a kevés társadalomtudós is, akinek problémát okozott a népesség gyors szaporodása, hogy a megengedhetőnél többen születnek, ezt a fajunk természetes tulajdonságának fogata el. Tudomásul vette, hogy fajunk több gyermeket vállal, mint amennyit eltarthat.
Ebben ugyan már nagy igazság volt, de mégis fel kellett volna vetni a kérdést.
Valóban annyi ember született, amennyit a szülők akartak?
Sajnos, minden bizonnyal sokkal több. Azt, hogy mekkora volt az a többlet, ami az ember szexuális ösztönéből spontán, a szülők utódvállalási szándékától függetlenül fakadt, nem lehet megállapítani, de súlyos hiba figyelmen kívül hagyni.
A múlt demográfiai tényeit csak azzal lehet megérteni, hogy az emberek egészséges és normális szexuális ösztöne, és nem a szülők gyermekvállalási igénye döntötte el, hogy mennyi gyermek születik. Ebből az fakad, hogy nem lehet a szülők szexuális igényéből fakadó megtermékenyülésekkel azonosnak tekinteni az általuk is kívánt gyermekszülések számát. Ugyanis, mind a nők, mind a férfiak sokkal nagyobb számú szexuális élvezetre törekszenek, mint amennyi gyermeket szeretnének.
Ebből fakadóan, ha nincs megoldva a kényelmes, biztonságos és olcsó fogamzásgátlás, lényegesen több megtermékenyülés és szülés, mint amennyi gyereket a szüleik akarnak.
Ezt az állítást tagadni nem lehet, hiszen a nők megerőszakolása még békeidőben is jelentős volt, még a házasságon belül is. Arra ugyanis semmilyen hatalomnak nem volt eszköze, hogy a szexuális életet is szabályozza.
Ráadásul, a társdalom minden szintjén az volt az érdek, hogy minél többen legyenek.
- Az a család volt erősebb, amelyikben többen voltak. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb család jobban élt, csak azt, hogy erősebbnek érezte magát a közösségen belül.
- Az a törzs, az a település volt erősebb, amelyik népesebb volt. Ez sem jelentette azt, hogy a nagyobb létszámú törzs, település élt jobban, csak azt, hogy a konkurenseinél erősebb volt.
- A népesebb állam is még népesebb akart lenni. Ez sem jelentette, hogy a nagyobb államban nagyobb volt az általános jólét, sőt a tények ennek az ellenkezőjét bizonyítják. De a népesebb állam erősebb volt, és ezért minden állam népesebb akart lenni.
Mind a család, mind a település, mind az állam vélt érdeke könnyen érvényesült, mert a gyors népszaporulat spontán is jelentkezett, és nem is volt semmi eszköz arra, hogy az egyedek szexuális ösztönéből fakadó gyermekvállalás ne eredményezzen gyors népszaporulatot, mert nem volt olyan eszköz, amivel biztosítani lehetet az ösztönös szexuális életből fakadó megtermékenyülést.
Ennek ellenére nem vitatható, hogy minden osztálytársadalomban jelentős számú volt az olyan szülés, ami nem a szülők közös gyermekvállalási akaratából jött létre.
Ha egyszer eljut a társadalomtudomány addig, hogy felméri milyen egyéni sérelmek, tragédiákat élt meg az osztálytársadalmakban az egyén, rá fogunk döbbenni arra, hogy ezek között nagy súllyal szerepelt a nem kart fogamzás. A legnagyobb egyéni tragédiák között szerepeltek a házasságon kívüli szülések, terhességek.
Jellemző módon, a kereszténység tudomást sem vett a házasságon kívüli szülésekről. Azok eredményét nem tekintette az egyház potenciális tagjának, azokat nem keresztelte meg, nem fogadta be, még a temetőkbe sem engedte be. Ezért könnyű elképzelni, hogy mit jelentett egy nőnek a nem szándékos gyermekvállalás. Ezért aztán mindent, még a halált is inkább választották, mint az anyaságot.
Azt ugyan utólag nem lehet számszerűsíteni, hogy a tényleges születéseken belül mennyi volt az olyan, amit nem vállaltak volna, ha létezik a fogamzásmenetes szexuális élet lehetősége, ha van olcsó, elérhető és biztos fogamzáselleni megoldás. Ezt csak abból sejthetjük, hogy milyen sok kegyetlen, életveszélyes módszert alkalmaztak a teresség megszakítása érdekében. Erről ugyan hallgat a történelem, de a tények még jelenleg is jelen vannak, pedig a védekezés módszerei már adva vannak. Ezt jól mutatja, hogy mennyi a terhesség megszakítás még a fejlett világban is, pedig ott már az is elérhető, hogy a megszakítás egyetlen, a patikában kapható, nem nagyon drága pirulával is megoldható.
(Ennek a sok gondtól megszabadító szernek a patikai forgalmazását éppen most tiltotta meg a magyar állam. A butaság és a bigott gonoszság tehát nem könnyen pusztítható ki.)
Abból, hogy az osztálytársadalmak minden embertelensége a túlnépesedésből fakad, következik, hogy az tesz ezek ellen a legtöbbet, aki a fogamzásgátlást megoldja. Ez sem jelent biztosítékot a népesség növekedésének megállítására, de az nem vitatható, hogy mindennél jobban csökkenti.
Az, hogy a gyermekvállalás csökkentése milyen mértében hat a társadalom teljesítményére, jól mutatja a jelenben Kína. Ez az ország az egy laksora jutó jövedelemben, a várható életkorban, az iskolázottságban valósággal állva hagyja azt az Indiát, amelyik képtelen megállítani a népesség gyors növekedését. Ez a példa azt is mutatja, hogy nem elég, ha a megtermékenyülés elleni védekezés eszközei adva vannak, ha a lakosság nagy többsége még nagyon szegény, és alacsonyan iskolázott. Ilyen esetben az állami erőszak alkalmazása elengedhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése