Ne a szegényt, hanem a tehetségest támogasd.

Kopátsy Sándor                 PP                   2016 09 25

Ne a szegényt, hanem a tehetségest támogasd.

Az utókor a jelkor legnagyobb hibájának, sőt bűnének a népszaporulat elszabadulását fogja tartani. Ennek ellenére a társadalomtudományok még addig sem jutottak el, hogy valaki felvesse, mekkora volna jelenleg az optimális létszámunk. Még az sem tisztáztuk, mint kellene e fogalom alatt érteni.

Az emberség optimális létszáma az, amin az egy lakosra jutó jövedelem a maximumon volna. Ehhez még az tartozik kiegészítésül, hogy ezt a jövedelmet úgy kell elosztani, amivel az átlag a legnagyobb.

Azt hatvan éve tudom, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népesség növekedés sem engedhető még, mert az olyan felhalmozási igénnyel jár, ami csökkenti az egy lakosra jutó jövedelem növelhetőségét.

Ezt korábban csak kalkulálni lehetett, 25 éve azonban előttünk van Kína és India példája. A világ két legnépesebb országa, mindegyikük lakossága az emberiség ötöde. Kína 1990-ben drasztikus módszerekkel egyetlen gyermekre korlátozta a gyermekvállalást, ezzel drasztikusan a néhány ezrelékesre csökkent a lakossága. Indiában viszont évente 30-val nő a lakosság. A két birodalom nemzeti jövedelme példátlanul gyorsan növekszik. Az egy laksora jutó jövedelem azonban ellentétesen alakul. Kínában az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon úgy nő, ahogyan az ország nemzeti jövedelme. Indiában viszont harmad úgy nő az egy lakosra jutó jövedelem és csökken az egy laksora jutó vagyon. Kínában is ez történne, ha nem korlátozzák a gyermekvállalást. Ott csak azért történik csoda, mert nem nő a lakosság száma.

Ezért mondhatjuk, hogy az ezredforduló legnagyobb történelmi eseménye, hogy Kínában évente mintegy 30 millióval kevesebben születnek. Ennek köszönhetően az emberiség létszáma évente nem 100 millióval, hanem 70 millióval növekszik. Ennek a csökkenésnek egyetlen haszonélvezője Kína, de ezt az emberiség egésze is közvetve megérzi.

Ahhoz bátorságra volna szükség, hogy jelenleg mekkora volna a világ optimális népessége. Ha száz éve, amikor még 1.5 milliárdnyian voltunk, azt mondta volna valaki, hogy most 7.5 milliárdnál tartunk, minden tudós és politikus azt mondta volna, hogy ez lehetetlen, ennyi éhen halt volna. Ezzel szemben most nem jól, de sokkal jobban élünk, sokkal tovább élünk, mint száz éve. Túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy százszor annyian vannak a túlsúlyosak. Az emberiség mintegy kétötöde tízszer jobban él, mint száz éve.

Ezért mondhatom el, hogy az én életemben többel nőtt az emberiség létszáma, várható életkora, iskolázottsága, mint előtte összesen. Számos olyan technikai vívmányban részesülhetünk, amit száz éve elképzelni sem tudtak. Ezek többsége harminc éve még elképzelhetetlen volt. Szinte a legszegényebb társadalmakban is elérhető a mobiltelefon, méghozzá olyan kapacitással, ami negyven éve elképzelhetetlen volt, és iskolázatlanok is használni képesek.

A legnagyobb változás az volt, hogy ezt az elképzelhetetlen fejlődést olyan gyors népesség növekedéssel értük el, aminek tizede sem volt a múltunkban elképzelhető.

Az mégsem jut senkinek az eszébe, hogyan élhetne korunk emberisége, ha fele ennyin volnánk.

Elég arra gondolni, hogyan javul azoknak az országoknak az egy laksora jutó jövedelme, amelyekben nem, vagy csak nagyon lassan nő a népesség, és hogyan azoké, ahol meghaladja a 2 százalékot.

Kínát bírálják azért, mert évente 30 millióval csökkent a lakossága a korábbihoz képest. Az azonban senkinek nem jut az eszébe, hogy mibe kerül ennyi ember felnevelése, vagyonnal való ellátása. Az éghajlat melegedésével járó károkat a tudósok ezrei vizsgálják, az előnyeit még senki sem vette figyelembe, pedig az egyéves lakosság növekedés sokkal többe kerül, mint amennyi költséggel el lehet hárítani a felmelegedéssel járó költségeket.

Arról sem olvastam felmérést, az emberiség létszámának növekedése, csak ott történik, ahol a felnevelésük vérható eredménye negatív. Ugyanakkor nincs olyan társadalom, amelyikben a lakosság felső, értékesebb harmada elegendő gyermeket vállalna. A létszám tartásához az egy nőre jutó termékenységi mutatónak 2-nél magasabbnak kellene lenni, ezzel szemben minden fejlett társadalomban 1.5 alatt van. Az emberiség érdeke az volna, ha az alsó harmad mutatója 1, a középsőé 2, a felső harmadé 3 volna. Egy nagyon lassú létszámcsökkenést, de nagyon gyors hatékonyág növekedést eredményezne.

Ezzel szemben elképesztő mértékű kontraszelekció van.

Ennek az a következménye, hogy a gazdag társadalmak még gazdagabbak, a szegények pedig aránylag még szegényebbek lesznek. A szegénységen csak azzal lehet segíteni, ha a fejlett társadalmak és azon belül is annak fejlett harmada gyorsan szaporodik, a szegény társadalmak pedig csökkentik a létszámukat. Az ezzel ellentétes hatás bajnoka a katolikus egyház, ami tagadja a szülők gyermekvállalási jogát, ezzel évente több tízmillió nem akart gyermek születését kényszeríti. Ennél több kárt az emberiség legnagyobb háborúi sem okoztak. Nem ismerhetem a vallások demográfiai hatását, de a katolikus és a protestáns keresztény vallások szerepét megítélhetem. A katolikusok eleve szegényebbek és több gyermeket vállalnak, azokból kevésbé értékes egyedeket nevelnek. A katolikus egyház azzal építené jobban, istennek jobban tetszőnek a híveit, ha annyit foglalkozna a kevesebb, de képzettebb gyermeknevelés feladatával, mind amennyi energiát fordít arra, hogy a szülők annyi gyermeket neveljenek, amennyi a szexuális vágyaik házasságon belüli kielégítéséből születik. A jövőszegényei érdekében százszor annyit tesz az, aki a minél hatékonyabb nemzedék érdekét szolgálja, mint az, aki ez élhetetleneket segíti. Ezzel ugyanis a szegénységet szaporítja. Az isten olyan világot teremtett, amiben minden faj érdeke a szelekció, amiben a fajok legnagyobb károsítója a kontraszelekció.