Fidesz az ország közepén

Kopátsy Sándor                 PP                   2016 09 12

Fidesz az ország közepén

A jelenlegi a magyar kormány fedi le a legjobban az EU országok között az országa súlypontjához történő igazodást. Jobbról és balról közel azonos súlyú ellenzéke van. Ha nem volnának listás törvényhozói helyek, a kormánynak 90 százalékos parlamenti többsége lenne. Gyakorlatilag három párt lehetne jelen a törvényhozásban, de a jobb- és a baloldalnak huszadnyi súlya lenne a parolamentben. Ez a helyet 2010-ben pedig 99 százalékos kormánypárti többséget jelentett volna.

Ez után, az lett volna várható, hogy a kétharmados Fidesz angolszász típusú választási törvényt hoz, amivel csak a választási körzetükben nyerők lehetnek törvényhozók.

Ezzel a lehetőséget azonban a Fidesz nem élt, nem számolta fel a listás szavaztok rendszerét. Az ellenzék pedig lapított, hiszen ezen a léte is megszűnt volna. Ez csak a Fidesz kormány érdeke lett volna, de sem a tejhatalmú Orbán, sem a Fidesz képviselői nem vetettek fel. Orbán számára fontosabb volt a személyi hatalma, mint a pártjainak a nagyobb parlamenti többsége. A listás képviselők pedig úgy látták, hogy az Orbán kegyéből könnyebben képviselők lehetnek, mint akkor, ha egy választási körzetben kell a helyiektől támogatást kapni. A körzetekben győztesek pedig tudják, hogy jelöltek csak Orbán kegyből lehetnek.

Az ellenzéki pártok pedig azért lapítanak, mert ők csak akkor szerezhetnek képviselői mandátumot, ha listás szavazathoz jutnak. Elég volna megnézni, hogyan oszlik meg a kormánypárti és az ellenzéki képviselők megosztása a körzetükben megválasztott és a listán bekerültek között. Ez világossá teszi, hogy a listás szavazatok rendszere a legerősebb párt számára nagyon kedvezőtlen, az ellenzékből pedig a szavazatot számával fordította n arányos támogatást kapnak.

Ezért kellett volna 2010 után a kétharmados többség birtokában olyan választási törvényt hozni, ami csak a körzetekben nyerők számára jelent képviselői mandátumot.

Akkor még nem tudtam, hogy a mediterrán országokban olyan választási törvényeken gondolkodnak, ami csak vagy a legerősebb, vagy csak a két legerősebb párt számára biztosít listás törvényhozói helyeket. Ezt még az angolszász választási törvényeknél is jobb megoldásnak tartom. Csak az a kormány lehet sikeres, amelyik a választás után egy ciklusra bizalmat kapott. Ez a rendszer az Egyesült Államokban kezdettől fogva sikeresen működik.

Mivel az új választási törvényt csak a pártok kezdeményezhetnek, minden marad a jelenlegi formájában, annak ellenére, hogy Orbánnak sokkal nagyobb alkotmányos hatalma volna, ha csak az lehetne képviselő, aki a körzetében győzött. A listás szavazatok megszüntetése azonban csak a legerősebb pártnak volna az érdeke. Elég volna, ha Orbán egyszer megnézné, hogy mekkora többsége lenne a törvényhozásban, ha kimaradnának a listáról bekerülők. Kiderülne, hogy 2010-ben 99, 2014-ben pedig 90 százalékos többsége lett volna.

Ma is Európában példátlan többséget élvezhetne.