Kopátsy Sándor                EE                    2016 09 12

A tudásvágy csak átmenetileg volt eredendő bűn

Középiskolás koromban fennakadtam azon, hogy miért lett a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás számára eredendő bűn, az általam az ember legértékesebb tulajdonsága, a tudásvágy, annak ellenére, hogy én a legértékesebb emberi tulajdonságnak tartottam. Abban ugyan nem kételkedtem, hogy amit az emberiség az első egy istent hívő vallástól mind a keresztény, mind a mohamedán vallás is átvett, annak megkerülhetetlen, objektív oka volt. Ebben csak megerősített, amikor felfedeztem, hogy minden kultúrában az új bevezetése elleni tiltakozás valamilyen formában jelen volt. A görög drámák közös mondanivalója a tradíciók megsértése elleni tiltakozás volt. Minden kultúra közös vonása volt az újítás elleni tiltakozás. Ezért aztán tudomásul vettem, hogy az ember természetes tudásvágya elleni harcnak objektív oka volt.

Azt ugyan hamar felismertem, hogy az értéktermelők kizsákmányolásának oka minden osztálytársadalomban a munkaerő mennyiségi és minőségi túlkínálat volt. Ennek pedig az az oka, hogy minden uralkodó osztály azért jutott értéke alatti áron a munkaerőhöz, mert annak kínálata meghaladta a keresletét. A kizsákmányolás okát tehát megértettem, de továbbra sem értettem meg a tudásvágy üldözését. Nem tudtam választ adni arra, hogy az ember tudásvágya miért volt eredendő bűn.

A gyűjtögetés az ember fejlett agyának sikere volt.

A gyűjtögető társadalmak minden eredménye az ember fejlett agyának volt köszönhető. Ezt még a zseniális Darwin sem ismerte fel. A tanainak hisztérikus elutasítása elsősorban arra épült, hogy nem ismerte fel az ember és a biológiai elődei között létrejött minőségi különbséget. Zseniálisam feltárta, hogy minden faj létrejöttét és fenn maradását a mutációnak és a szelekciónak köszönhette. Ezzel szemben az ember viharos fejlődése elsősorban annak volt, és ma is csak annak köszönhető, hogy az agyával alkalmazkodott a környezetéhez.

A gyűjtögetés közel 150 ezer éve alatt az ember az adott életterében alig fejlődött. Ugyanakkor példátlan sikert ért el azzal, hogy minden természeti környezethez alkalmazkodni tudott. Nem a mutáció és a szelekció alakította nagyon lassan az új környezet által támasztott adottságokhoz, hanem az eszével alkalmazkodott a viselkedése a természeti környezethez. Nem más fajjá alakult, hanem ugyanaz a faj maradt, de jelentősen másként élt.

A másként élés képességét nem a darwini módon a mutációnak és a szelekciónak, hanem az agyának köszönhette.

Azt a társadalomtudományok is tudomásul veszik, hogy fajunk fejlődésében alapvető szerepe volt a tűz hasznosításának és a két lábon járásnak.

Az ember a nemcsak a védelmét és a hideg elleni védekező képességét köszönhette a tűz használatának, hanem a fejlett agyához igazodó táplálkozásnak is. Az utóbbi jelentőségének felismerésével nem találkoztam. Pedig a tűz ismerete nélkül az agyunk kapacitása kihasználatlan maradt volna. A nyers táplálékok, mindenekelőtt a húsok és a gabonák emésztése sok energiával történt volna. Márpedig az ember abban is minőségi ugrást jelent a fajfejlődésben, hogy a táplálékigényének jelentős hányadát az agya jelenti. Nem ismerem a tudományos adatokat, de tudom, hogy az emberi agy igényli a táplálék mintegy negyedét. Ez az arány ugyan a fajfejlődés során növekedett, de még az emberszabású majmoknál is nagyon alacsony. Az ember agya a fennmaradása érdekében azonban sok energiát igényel. Az emésztőképessége azonban nem fejlődött ennek megfelelően. Ezért az ember agyának kellett megoldani az emésztésének elmaradását. Ez történt azzal, hogy az ember kezdettől fogva megtörte a kemény gabonát, a nyes húst pedig feldarabolta, megtörte, megsütötte és megfőzte. Elég volna arra gondolni, hogy fajunk fejlődése hol tartana, ha az ételeinket nem készítjük elő a könnyebb emésztésre.

Ebből következik, hogy a tűz nemcsak védelmet jelentett az ellenségeinkkel és a hideggel szemben, hanem az agyunkat sem tudtuk volna energiával ellátni. A tűz nélkül tehát nemcsak a fizikai adottságaink, hanem a fejlett agyunk energia igénye alapján is rászorultunk.

A két lábon állás jelentőségét is másként látom. Az ember azért áll két lábra, mert az agya a mellső végtagjaival szemben olyan nagy igényeket támasztott, ami nem fért össze annak felszabadulása nélkül. Az ember agyának két olyan végtagra volt szüksége, amik éppen olyan páratlan feladatok elvégzésére alkalmasak, mint az agyunk gondolkodása. Ezért kellene hangsúlyozni, hogy az embernek nemcsak az agya, de a kezei is minőségi ugrást jelentenek a biológiai elődeihez képest. Még senki sem írta le, hogy az ember agya nem sok eredményt érhetett volna el a kezek rendkívüli fejletsége nélkül.

Nemcsak a tűzet nem tudtuk volna hasznosítani, de nem lehettek volna szerszámaink, fegyvereink a rendkívül fejlett kezeink nélkül, máig is valahol Afrika közepén gyűjtögetésből élnénk.

Azt életem egyik nagy felfedezésének tekintem azt is, hogy a fajuk azért juthatott el odáig, hogy a felmelegedés által okozott megváltozott természeti környezetében áttérhetett a termelő munkából való megélhetésre. Ez esetben is a megváltozott természeti környezetéhez az eszével idomult.

Annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint, ha nem történik jelentős klímaváltozás, akkor is előbbre tartanánk, mint előtte voltunk, mert már jelei voltak a terelésre való áttérésnek. A történészek ezzel sem foglalkoznak, pedig a jelenkor tudománya ezt már lehetségessé teszi.

Az első pásztortársadalom.

Jó hatvan éve olvastam először, hogy a két első háziállat a kutya és a rénszarvas volt. Közel tizenötezer évvel a felmelegedés előtt a tundrákon az ember ezzel a két állattal együttműködve élt. Vagyis a legmostohább természeti körülmények között ez a három faj egymásra szorult, és szinte máig is így élnek a jelenkor fejlett eszközeit is használva.

A hatvan év alatt sem találtam, hogy valaki ezzel az állattartással foglalkozott volna.

Az ember életképtelen volt a tengerpartoktól távoli tundrán.

Már sokszor leírtam, hogy a gyűjtögetés lakosságeltartó képessége ugyan jelenősen különbözött, de mindenütt nagyon alacsony volt. A legalacsonyabb a tengerparttól távoli tundra volt. Arról, hogyan tévedhetett az ember a tundrára, nincs tudomásom, de találkoznia kellett a kutyával és a rénszarvassal.

A kutya is életképtelen volt a tundrán. A térség két ragadozójával, a jegesmedvével és a farkassal nem lehetett versenyképes.

A rénszarvasok is hátrányban voltak a közel tízszer nagyobb jávorszarvasokkal szemben. Ezek a szaporaságuknak és több ezer kilométeres közös vándorlásainak köszönhetően maradhattak fenn. Védekezésre azonban képtelenek voltak.

A három életképtelen faj azonban közösséget alkotva, életképessé vált. Egymás tulajdonságait hasznosították.

A kor fegyverével az ember nagyon életképtelen vadász volt. A kutyákkal együttműködve a képessége sokszorosra nőtt. Ennek az együttműködésnek a kutyák is hasznát vették, mert csak a tüzek jelentettek számukra biztonságot. A vadászok által elejtett vadak csontjai több táplálékot jelentettek számura, mint a saját vadászatuk. Az együttműködés legnagyobb nyertesei a rénszarvasok voltak. Az emberek tábortüzei jelentették a legbiztosabb védelmet. A kutyák ébersége jelentette a veszély jelzését. Az emberek is nyugodtan alhattak, elég volt, ha a kutyák ugatására felébrednek, és tűzzel, lándzsával, kiabálással elijesztik a medvéket, vagy a farkasokat.

Nehéz meghatározni e három faj együttélési formáját.

Nem pásztorok voltak, hiszen nem ők tereltek, hanem az ösztönösen vándorló csordával együtt haladtak. A csorda pedig ellátta az embereke és a kutyákat élelemmel. Az étkezés céljára levágott állatok mennyisége elhanyagolható volt a védettséget jelenő nyereghez képest.

Ez az életforma ugyan soha nem volt jelentős népességet eltartó, mégis máig fennmaradt.

A haszonnövények kapás termelése.

Azt is jó negyven éve tudom, hogy a haszonnövények kapás termelése több ezer évvel megelőzte a szántóföldi termelést. Ezt az ismeretet is a genetikának köszönhetjük. A burgonyát, a kukoricát, a kölest, a rizst, a búzát és az árpát több ezer évvel a felmelegedés előtt már termelték a lakások közelében az asszonyok kapás talajműveléssel. Ezek a gyűjtögetés mellett kiegészítő táplálékot jelentettek főleg ott, ahol viszonylag kevés volt a termőtalaj, a hegyek völgyeiben.

Az ugyanis biztos, hogy a vadból kultúrnövény csak évezredek alatt szelektálódhat ki. Erre csak az adhat magyarázatot, hogy más több ezer éve kiegészítő táplálékként termelték, és szelektálódott.

Ennek módját keresve jutottam el Irakba, ahol megnézhettem a búza vad ősét. Legnagyobb meglepetésemre, nyáron aratás idején kiverni sem lehetett a magját. Ezért találtam ki a szelekciójának a módját. A vadbúzát a leshelyeken, itatóknál a vadakat vonzó takarmányként rakták ki, talán több ezer éven keresztül. Ezeknek ritkán volt olyan magja is, ami a vadak tiprása során kihullott, ott maradt és kikelt. Ez a szelekció folytatódott akkor is, amikor már az asszonyok a ház körül kapás földműveléssel termelték.

Ahhoz, hogy háztáji, kapás haszonnövény szántóföldi gabona legyen, a klímaváltozásnak kellett bekövetkezni. Ez hozta magával a szántóföldi termelés két feltételét.

A szarvasmarha és a bivaly domesztikálódott. Ez a két állat jelentette azt a fizikai erőt, ami a szántóföldi gazdaság talajműveléséhez és anyagmozgatásához szükséges. E két igavonó nélkül, a szántóföldi gazdálkodás lehetetlen.

A tengerszínt mintegy 70 méteres emelkedése. Ezt a kor emberisége, mint vízözönt őrzi. Azt, hogy az önözéses gabonatermelés a jégkorszak alatti tengerszinten létre sem jöhetett volna, még a vízgazdálkodók sem ismerték fel. Pedig egyértelmű műszaki tény, hogy a 70 méterrel alacsonyabb tengerszinten sem a kínai, sem a dél-ázsiai folyamok völgye nem lenne önözhető. Ez azt jelenti, hogy a tengerszint emelkedése előfeltétele volt a történelem minden első magas-kultúrájának. Vagyis, a vízözön fajunk történetének a legnagyobb áldáshozója volt

A tudásvágy eredendő bűn lett.

Az önözéses gabonatermelésre való áttérés ugyan minőségi ugrást jelentett az emberi faj életében. Ennek köszönhetően, viszonylag gyorsan, alig hatezer év alatt, megtízszereződött mind a földünk eltartó képessége, mind a fejlettek és a viszonylag lemaradók közti különbség, megháromszorozódott a várható élettartam. Az ember minden fizikai képessége soksorosára nőtt.

A gépeknek köszönhetően a fizikai ereje ezerszeresre.

A látóképessége milliószorosra.

A távolságlegyőző képessége ezerszeresére.

A kommunikációs képessége milliószorosára.

Arról ennek ellenére fogalmunk sem lehet, mire vihettük volna, ha a szaporodásunkat képesek lettünk volna a lehetőségünkhöz igazítani. Minden érdekünk egyre jobban érvényesült, a túlnépesedésünkön csak az általunk okozott halálozással és a tudásvágyunk erőszakos elnyomásával tudtuk úrrá lenni.

Az ember történelmének példátlan sikerét elsősorban a fejlett agyának köszönhette. Ennek a felismerésemnek látszólag teljesen ellentmondott a tudásvágynak eredendő bűnnek minősítése.

Csak nagyon öregkorban döbbentem rá, hogy a biblia paradicsomi jelente nem az ember teremtése idejét idézi, hanem a termelésre, a munkából való megélhetésre átállt társadalmak kezdetének az idejét idézi. Nem mintegy 150 ezer évre megy vissza, hanem csak a mintegy 6 ezer éve létrejött, alapvetően új helyzetet idézi. Ekkor vált a tudásvágy üldözésére kényszerré. Ebből fakadóan, az eredendő bűn csak az elkövetkező mintegy hatezer évre szólt, amiben nem a tudásra, hanem a verejtékes fizikai munkára épült a társadalmak kora következett.

A bibliát ugyan a történelem legjelentősebb könyvének tartottam és tartom ma is. A sikerét eleve azzal magyaráztam, hogy az egyetlen olyan ősi mítosz, amit a nép bölcsei nem a hatalom árnyékában, annak alárendelve, hanem egy idegen nép rabságában írtak. Ez a példátlan sikerének a titka. Azt azonban elképzelni sem tudom, hogy tudatában lehettek annak, hogy a belátható jövőben a tudásvágyat mindaddig üldözni kell, amíg el nem jön a megváltó. Még azt sem tudhatták a szövegezők, hogy minek kell bekövetkezni annak érdekében, hogy az ember tudásvágya felszabadulhasson. Ezt még a mai tudomány sem ismerte fel, annak ellenére, hogy az emberiség egyötöde, a puritán Nyugat és a Távol-Kelet már gazdag népei számára már bekövetkezett, egy másik ötöde, Kína erőszakkal megvalósította. Ugyanakkor az emberiség nagyobb fele szánmára a tudásvágy tilalmának az előleges oka, az elviselhetetlen túlnépesedés nagyobb, mint valaha.

A tudásvágy addig marad eredendő bűn, amíg az ember az elviselhetőnél gyorsabban szaporodik.

Ez a puritán Nyugaton, és a már gazdag Távol-Keleten spontán bekövetkezett. Ott állt meg a túlnépesedési nyomás, ahol a tudomány megoldotta az ösztönünknek megfelelő szexuális életben is a fogamzásgátlást, az egy főre jutó jövedelem a 20 ezer dollárt, az iskolázottság pedig a 12 évet. Ez a 20. század második felében spontán, a politikai akarattól függetlenül bekövetkezett a puritán Nyugaton és a Távol-Kelet kisebb országaiban. Még az sem tisztázta a társadalomtudomány, hogy milyen okokból történt meg az ember szexuális ösztöne és szaporasága közti egyensúly. Még kevésbé tudatosult az, hogy ezzel megszűnt a tudásvágy társadalmi elnyomásának a szükségessége is. Vagyis az emberiség puritán, gazdag és iskolázott társadalmaiban megszűnt az eredendő bűnünk. Megtörtént a megváltás.

Az máig nincs feltárva, hogy mennyire tudatos volt az 1990-es kínai reform, ami a piac törvényei előtt megnyitotta az utat, és erőszakkal korlátozta a gyermekvállalást. Nincs feltárva, de okkal tételezzük fel, hogy a piacos gazdaság fölényét tudomásul vették a Kínai Kommunista Párt vezetői. Az még inkább feltételezhető, hogy felmérte az állami tervezés, hogy az évente mintegy 30 milliós lakosságnövekedés elviselhetetlen terhet ró a társadalomra, hogy ezeket nemcsak fel kell nevelni, de a számukra szükséges vagyont is fel kell halmozni.

Azt már hatvan éve vallom, hogy 1-2 ezreléknél nagyobb népességnövekedés elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. Szerencsére nálunk már olyan alacsony szintre csökkent a gyermekvállalás, hogy azt nem tiltani, hanem támogatni kellett.

Az emberiség ötöde számára már eljött a messiás. Az eredendő bűmtől való megváltást nem Krisztus eljövetele, hanem csak a tudományos és technikai forradalom hozta meg. Jelenleg még csak a fajunk mintegy ötöde számára. A messiás megváltását csak a protestáns kereszténység és néhány százmillió, már gazdag távol-keleti ország népe élvezi.

A század második felére az emberiség kétötöde, Kína és Vietnám is megváltott társadalmú ország lesz. Ezek kétharmada már nem nyugati protestáns, hanem távol-keleti konfuciánus lesz.

Az 1990-es kínai reform azzal, hogy piacosította a gazdaságát, valamint erőszakkal leállította a túlnépesedését, létrehozta az osztálytársadalom túllépés alépítményi előfeltételeit.

Ugyanakkor az emberiség többsége továbbra is elviselhetetlenül gyorsan szaporodik, és ennek következtében ott az osztálytársadalom még a korábbinál is megkerülhetetlen szükségszerűség marad. Számukra a népszaporulat leállásáig a halálozást fokozó, a tudásvágyat üldöző osztálytársadalom még nagyobb szükségszerűség lesz, mint az emberiség egésze számára valaha volt.

A megváltó népe.

Érdekes módon a megváltást meghirdető zsidóság két társadalmi fejlettségi szinten, ezért fele már a megváltáson túl, a másik fele meg még előtte van.

A zsidósággal nem a létszáma, hanem az eredendő bűn szempontjából kiemelkedő szerepe okán röviden foglalkozok.

A nyugat-európai kultúrájú zsidóság a 19. század második felétől az emberiség élvonalába tartozik, nem szaporodik, nagyon iskolázott és gazdag. Jelenleg a többségük már a saját államában, Izraelben és az Egyesült Államokban él.

A közel-kelti, ortodox zsidóság többsége már őshazájába, Izraelbe visszaköltözött. A kulturálisan a közel-keleti része, az ortodoxok a közel-keleti kultúra szintjén ragadtak. Ígéretesnek tűnik, hogy a század végére asszimilálódnak a nyugati kultúrájú hittestvéreihez. Ez fogja a zsidóság egésze számára is jelenteni az eredendő bűntől való megváltást.

Aligha fordulhatott elő az emberiség történelmében, talán a kis görög városok fénykorában, hogy egy kis nép a tudás birodalmának az élcsapata legyen. A zsidó nép ugyan kivételes szerepet játszott az egy istenhivő vallások kialakításában is. Mára a két legnagyobb világvallás, a keresztény, és a mohamedán belőle gyökerezik. Az európai zsidóság kiválasztott nép lett a 19. század közepe után.

Az európai zsidóság a vasút századában újra világtörténelmi szerepet kapott azzal, hogy a Nyugat tudományos élcsapata lett. Ezt nagyon jól mutatta egy a közelmúltban megjelent tanulmány, ami a zsidóknak a Nobel-díjakkal elért eredményét illusztrálta. Elképesztő fölénybe kerültek a Nobel-díjasok arányával a világ minden más népével szemben. Ez a szerep ugyan nem a zsidó nép egészének, hanem az Európában nagyra nőtt többségét jellemzi. A közel-keleti zsidóságnak szellemi nagyságai csak a középkori arab világban voltak.

A vasút százada óta tartó példátlan siker csak az európai civilizációba beépült zsidóságra korlátozódott. Az most, Izraelben derül ki, hogy a nagyon fejlett zsidó kultúra képes lesz-e a nagyon elmaradt hittestvéreit magához emelni. Az európai zsidóság világtörténelmi szerepe ettől függetlenül sem vitatható.

A zsidóság azonban ismét átadja a főszerepet a két utódjának, a Nyugat puritán kereszténységnek és a Távol-Kelet konfuciánusainak.

Összefoglalás.

Fajunk jelenleg a fejlődése harmadik fokára lépett.

I.

Az első leghosszabb szakaszt gyűjtögetőként élte át. Az előző fajokhoz képest rendkívül fejlett aggyal és kezekkel rendelkezett, ennek köszönhetően, a föld minden természeti környezetében képes volt berendezkedni. Nem azzal, hogy valami újat kitalált, hanem mindig csupán azzal, hogy viselkedését az adott környezetéhez igazította. Genetikai értelemben nagyon eltérő életformái ellenére nem változott. Mindig és mindenütt a létszínvonalon maradt.

II.

Hatezer éven át fizikai munkájával teremtett magának egyre jobb életkörülményeket. A jobb életkörülményeknek köszönhetően elkezdett nőni a várható életkora, ami a szexuális ösztönének megfelelően egyre gyorsabb szaporodását okozta. A spontán népszaporulata egész százalékokat jelentett. Ezzel szemen állt, hogy az élettere eltartó képességét ennek tizedével sem tudta növelni. Ez a társadalmi felépítményét arra kényszerítette, hogy három eszközzel fokozta a halálozást.

A nagy többséget nyomorban kellett tartani. Minden osztálytársadalomban a nyomor volt az elsődleges halálok.

Erőszakkal kellett a lakosságot pusztítani. Fegyverkezést kellett fenntartani, ami maga is óriási költséggel, ember és vagyon veszteségekkel járt.

Az előző két feltételt csak akkor lehetett megvalósítani, ha erőszakkal fojtották el az emberek tudásvágyát. Az osztálytársadalom emberpusztító szerepét nem lehetett volna elfogadtatni, ha ez emberek előtt tudottá válik.

III.

A tudományos és technikai forradalom eredményei, a jólét, az iskolázottságot megkívánják, és a fogamzásgátlást pedig megoldják. Ezzel a legfejlettebb társadalmakban a létszám újratermelését sem biztosító szint alá csökien a gyermekvállalás. Ezzel a halálozást fokozó osztálytársadalmak alépítménye megszűnik, ezzel a tudásvágy bűnből társadalmi erénnyé válik. A másik eddig fel sem mért, de működő változás, hogy a minőségi munkaerő hiánya általánossá vált. A társadalom tagjai azzal lesznek kizsákmányolhatatlanná, ha olyan minőségűvé válnak, amiben hiány van. Ezt, ha minden egyed nem is képes megoldani, de elsősorban mindenki maga tehet róla.