Kvóták

Kopátsy Sándor                  PP                 2015 05 19

Kvóták

Aczél Endre ezzel a címmel lát párhuzamot a túlnépesedett országokban életképtelenekké váló befogadása és a zsidóüldözés áldozatai között. Teljesen belezavarodott. Két ellentétes jelenség között akar egyenlőséget látni.

A 20. századi zsidóüldözés faji alapra helyezett irigység volt az államalkotó népeknél értékesebb etnikummal szemben. Most pedig az elviselhetetlen nyomor elől menekülnek egyre többen.

A zsidók a fél-perifériákon ötezer éves történelmük legnagyobb sikerét aratták, a vasúthálózat kiépítésével élve elképesztő sikerrel polgárosodtak. Nem akarok ebbe az állításomba vitát kezdeni, mert korábban is voltak zsidó sikerek, de az a középkori virágzó arab értelmiséggel tartó zsidó értelmiséget érte. A vasút századában azonban a térség szinte egész zsidósága viharosan polgárosodott. A 20 század elejére a nyugati zsidóság a világ leggazdagabb, leiskolázottabb diaszpórája lett. A zsidósága elvesztését száz év múlva is nyögni fogja Európa keleti fele.

Ami pedig a létszámukat illeti.

Az üldözött zsidóság a lakosság 3-4 százalékét, de a polgárságnak a nagyobb felét tette ki. Magyarországon a germán polgárság zárványokban élt, ezért a magyarul beszélő polgárságnak a nagy többsége volt. Becslésem szerint a vagyon és a megtermelt jövedelem legalább ötödét nekik köszönhettük.

Ezzel szemben az Európába szívesen költözők nagy többsége az arab világban és a Szahara alatti Afrikában él. Onnan többen jönnének ide, mint amennyi lakos itt él.

Az EU által javasolt kvótát és szemfényvesztésnek tartom. Ezeknél értékesebbnek tartom a térségben élő cigányokat, még inkább az asszimilálódni nem kétes arabokat, törököket. Ezek is megemészthetetlennek bizonyulnak, mert ezeket nekünk kell integrálunk.

Azt ugyan nem értem, de belátom, hogy az EU vezetése a látszat kedvéért akar valamit tenni, de értelmetlennek tartom.

Ha már kvóta van, mert szabályozás kell, akkor két szempontot vennék figyelembe. Az egy millió lakosra vetített kvóta függjön egyrészt az egy lakosra jutó jövedelemtől, másrészt a már befogadottak, de nem asszimilálódó lakosság, cigányok arabok, törökök, arányától.

Az értékes munkaerő minket is egyre inkább cserben hagy, mert azt a fejlettek kvóta nélkül is örömmel fogadják.

A könyörület pedig csak akkor engedhető meg, ha nem fokozza azok számát, akik százszor annyian vannak, mint akik már elindultak.