A halálbüntetés feletti botránkozás

Kopátsy Sándor                 PH                  2015 05 03

A halálbüntetés feletti botránkozás

A hazai közvélemény többsége szinte minden borzalmas bűntett után felveti a halálbüntetés indokoltságát. Ezt a liberális politikai erők, élükön a brüsszeli bürokráciával, felháborodással fogadja. Nekem ugyan ebben a kérdésben nincs határozott álláspontom, de azon háborgok, amikor ezt a társadalom érdekével össze nem egyeztetőnek deklarálják. Tudom, hogy a fejlett társadalmakban már nem feltétlenül indokolt a kivégzés. Fajunk korábbi életében azonban ez annyira elfogadott volt, hogy azt nem tekintem indoktalannak. A társadalomtudományban is el kell fogadni azt az elvet, hogy ami általánosan jellemző, annak objektív oka van.

Arra pedig büszke vagyok, hogy felismertem minden osztálytársadalom közös jellemzőjének, a közvetett és a közvetlen halálokozásnak az objektív szükségességét, a túlnépesedés elleni védekezés nélkülözhetetlen eszközét. Minden osztálytársadalom az elviselhetőnél sokkal gyorsabban szaporodó volt. Ez ellen egyetlen hatékony védekezést a halálokozás jelentett. Ennek a szükségességét és a módszereit már sokszor leírtan.

A történelemtudomány azonban még addig sem jutott, hogy reálisan bemutassa az osztálytársadalmak halálokozó eszközeit, és azok főszerepét a tényleges halálokozások között. Pedig elég volna csak arra a kérdésre válaszolni, hogyan alakult volna a népszaporulat, ha a társadalom nem halálokozó. Még így is minden társadalomban az optimálisnál nagyobb volt a lakosság száma.

A kereszténység ugyan a legnagyobb bűnnek tartja Krisztus kivégzését, de minden vallást megelőzött abban, hogy nemcsak a dogmáit bírálókat, de még azokat is, akiről ezt tartják, kegyetlenül ki kell végezni. Ezen ugyan már túljutott.

Arra azonban nincs mentség, hogy a liberális politikusok a halálbüntetést elvileg is megengedhetetlennek tartják, hogy a lakosság többségének sincs joga a halálbüntetésre. Az abortuszt ők is elfogadják, de a felháborító bűnös kivégzését indoktalannak tartják.

A halálbüntetés elrettenő hatását én sem tartom a fejlett társadalmakban olyan jelentősnek, amit éles vitában kell eldönteni, de a társadalmi fejlődés alacsonyabb szintjén az indokoltságát nem vonnám kétségbe.

A brüsszeli bürokrácia felháborodásán azonban felháborodom. Ez is példája annak, hogy minél lényegtelenebb egy probléma, annál keményebben védik a maguk véleményét.

Elég volna, ha elővennének egy papírt és ceruzát, felírnák, hogy az emberiség évente 70 millióval szaporodik, ennek szinte az egésze a túlnépesedés okán lemaradó országokban. Száz éve nincs az emberiségnek nagyobb feladata, mint a túlnépesedésének leállítása. Még a fejlettek közé sorolható EU-ban is a lakosság mintegy tizedének nem tudják a munkából való megélését biztosítani, akkor cirkuszt csinálnak abból, hogy néhány tucat bűnözőt kivégeznek.