A francia oktatási rendszer

Kopátsy Sándor                  PO                  2015 05 22

A francia oktatási rendszer

Mániákusan hiszem, hogy a felnevelés és az oktatás eredménye a családi hozzáállásán múlik. Ennek hazai bizonyításához nem találok adatokat, mert bűnnek számít a mérése is.

A család hozzáállása két tényező eredője. A család kultúráján és az anyagi érdekén múlik.

Ami a tanulás kulturális értékét illeti.

Nagyon leegyszerűsítve, a Nyugaton a protestánsok, a Távol-Keleten a konfuciánusok járnak az élen. Az előbbire Max Weber hívta fel a figyelmemet. Jó száz éve felismerte, hogy „a protestáns népek hatékonyabban működtetik a társadalmat, mint a katolikusok és az ortodoxok”. Ő akkor még csak azt láthatta, hogy a protestánsok puritánabba, szorgalmasabbak, takarékosabbak, fegyelmezettebbek, tisztaságszeretőbbek. Igazát bizonyítja, hogy a felismerését követő száz évben minden protestáns nép eredményesebb volt, mint a másik két európai vallás hívei.

Az is kiderült, hogy a Távol-Keleten a konfuciánusok még a protestánsoknál is puritánabbak.

Max Weber felismerése a tudományos és technikai forradalom haladásával hatványozottan igazolódott. Ennek hatására a társadalmi fejlődés szűk keresztmetszete a kiművelt ember lett. Márpedig az emberek kiművelése elsősorban attól függ, hogyan értékeli a társadalom a kiművelést.

Ez jól lemérhető a PISA rangsoron, és a nemzetközi egyetemeken a különböző kultúrához tartozó diákok szereplésén, és mindenekelőtt a szülők szerepvállalásán.

A szülők anyagi és időráfordítása messze az első a távol-keleti országokban. A Nyugaton a protestánsok jelentősen megelőzik a katolikusokat. A szülők, mindenekelőtt az anyák iskolázottságával hatványozottan nő az anyagi és az időbeni ráfordítás.

Ezt az írást a francia oktatás kudarcáról értek késztették ki belőlem. 2000 óta katasztrofálisan romlott a francia oktatás az OECD országok átlagához képest. Mivel a francia kultúra alig változhatott 15 év alatt, más okot kell keresni.

Támpontot mutat a tény, hogy a felsőoktatás elitjének súlya mit sem csökkent.

Néhány tény. Európa 15 legjobb közgazdasági egyeteme között 5 francia van. Azok végzősei keresettek az egész világon.

Ezzel szemben a 15 éves diákok olvasásmegértése terén Franciaország messze az átlag felett volt, jelenleg pedig az átlag alatt van. Franciaország az elsők között volt, ma az átlagon van.

Ebben a cikk írója az oktatáspolitika hibáját látja. De megjegyzi, hogy a nagyon gyenge eredmények a nyomornegyedek iskoláiban vannak. Ezért azt kellene nézni, hogy az azonos szülői háttér mellett hogyan alakulnak az eredmények. Én a magyar oktatás visszaesését elsősorban azzal magyarázom, hogy megnőtt a tartós munkanélküli és az iskolázatlanok gyermekvállalása. Ebből világossá válna, hogy a rendszerváltás óta mennyit romlott a születések mögötti családi struktúra.

Egy fiam Franciaországban él, ezért volt alkalmam megismerni a francia kultúrát. Franciaország, mindenekelőtt Párizs évszázadok óta a legalkalmasabb volt a kiemelkedő tehetségek befogadására, ugyanakkor a saját népének felemelkedői elől elzárkózott.

A második világháború óta azonban a felzárkózásra alkalmatlan észak-afrikai arabok legnagyobb befogadója lett. Ha lenne olyan statisztika, ami a franciák és az arabok tanulási eredményét külön is mérné, kiderülne, hogy Franciaországban az oktatásuk színvonalának csökkenése elsősorban a betelepült arabok gyermekei arányának növekedésével magyarázható.

Ez valamilyen arányban szinte minden nyugati országról elmondható. Közép-Európában ez a cigányság részarányának növekedésével és az iskolázottság általánossá válásával magyarázható.

Magyarország esetében mindkét tendencia hatása erős volt, de szemérmesen nem mutatjuk ki.

A 20. század elején Magyarország a fejlett nyugati-európai országokhoz képest, még az alsó fokú iskolázottságban is nagyon elmaradott volt. Ezért tartom ma is a revizionizmusával a csúcson állók közé tartozó gróf Klebelsberg Kunót a legnagyobb kultuszminiszterünknek, mert felismerte a magyar oktatási rendszer elmaradottságát. Egyrészt a tanyai lakosság iskoláztatásának megoldatlanságát, másrészt a közép és felsőoktatás alacsony arányát. Óriási anyagi áldozatok árán kiépítette a tanyai rendszerhez igazodó iskolahálózatot, egyetemeket, főiskolákat alapított.

Azt, hogy a jó iskolai eredmény elsődleges feltétele a jó családi háttér, akkor ismertem fel, amikor a Fasori Evangélikus Gimnázium példátlan világsikerének az okát kerestem, és rádöbbenhettem, hogy ebben a középiskolában a történelmi helyzet összehozta a magyar társadalom két élcsapatát, a világpolgár magyar zsidóságot és a puritán protestánsokat.

Az elmagyarosodott pesti zsidó polgárok felmérték a Horthy rendszerben azonnal bevezetett numerus clausus hatását a gyermekeik iskoláztatásában, ezért azonnal keresték az olyan egyházi középiskolákat, amelyek helyet biztosítanak a gyermekeik számára. Erre jó alkalomnak bizonyult a Fasori Evangélikus Gimnázium építése, amit támogattak. Ebben tehát találkozott a gazdag, nyelveket beszélő, még világot járt zsidóság a lutheránus magyarsággal. Ezek egymást formálva alkották a világ egyik legjobb diákközösségét. Ez az iskola mutatta meg az utat oda, ahova államalapításunk óta törekedtünk, a nyugat-európaiságra.

Ezt azonban Klebelsberg sem értette meg. Trianon után, megszabadulva a nemzetiségekkel való együttélés gondjától, hozzáfoghattunk volna ahhoz, amire a Fasori Gimnázium sikere tanított. A magyar zsidóság és a magyar reformáció társadalmi súlyának növeléséhez. Trianon óta evvel éppen az ellenkező utat járunk. Kipusztítottuk a zsidóság öthatodát, és kitelepítettük a svábok többségét.

Ugyanakkor a cigányság súlya mintegy tízszeresére növekedett és bevonultak az oktatásba. Ez nem azt jelenti, hogy a cigányokkal kell úgy bánni, mint ahogyan a százszor értékesebb zsidókkal és svábokkal bántunk, de azt igen, hogy lássuk, hogyan tudjuk a cigányságot integrálni a magyar társadalomba. Semmi esetre úgy, hogy becsukjuk a szemünket a cigánykérdés előtt.