Csökken az olaj és a földgáz ára

Kopátsy Sándor                   PG                 2015 04 10

Csökken az olaj és a földgáz ára

A közelmúlt legfontosabb világgazdasági eseménye az olajárak csökkenése. A kommunikáció mégis alig foglalkozik vele. Neki a jó hír eleve nem hír, ha a politika nem büszkélkedhet vele.

Néhány év alatt a nyersolaj ára a harmadára csökkent. Ennél is lényegesen nagyobb változás állt be az olaj és a földgáz bányajáradékban. Az első olajárrobbanás óta ugyanis az olajtermelők a világgazdaság történetében valaha előfordult legnagyobb bányajáradékot élvezhetik, ami nemcsak összegében, de a világ megtermelt nemzeti jövedeleméhez viszonyítva is példátlan. A hatalmas járadék abból fakad, hogy ez a két energiahordozó nyersanyag átlagos kitermelési költsége a többi energiahordozóhoz képest nemcsak alacsony, de a kitermelési költsége széles határok között mozog.

Annak ellenére, hogy a nyersolaj termékek ára a kitermelési költségekhez viszonyítva nagyon magas, és megkülönböztetetten magas adót is tartalmaz, a többi energiahordozónál és megújuló energiánál olcsóbb, és hatékonyabb. Egyedüli fontos bányászati termék, aminek az árát megkülönböztetett különadó is sújtja, a használata mégis a legolcsóbb megoldást jelenti, és a közúti járművek használatában pótolhatatlan. Az olajfogyasztás külön megadóztatására ezért csaphattak le az adókat nehezen begyűjteni képes államok.

Számomra a só, a cukor, a pálinka, a gyufa és a világítási petróleum monopol ára eleve antiszociális volt, ezek éppen a legszegényebb rétegeket sújtották aránytalanul. Amikor a benzin és a gázolaj lett a közúti közlekedés nélkülözhetetlen üzemanyaga, rászálltak az államok, és megkülönböztetett adókkal sújtották, megváltozott a véleményem. Ennek a megkülönböztetett adójával már egyetértek, mert ez az adó nem a szegényeket, inkább a középrétegeket érinti. Ráadásul az egyetlen olyan jelentős adóbevétel, amit nem a lakosság adómoráljától függetlenül be lehetett hajtani.

A kevesek közé tartozom, aki még az inflációt, az állami pénznyomást is jobbnak tartja, mint az olyan adókat, amiket ki lehet játszani.

Az indoktalanul magas olajárak azonban visszaütöttek.

Az Egyesült Államokban felismerték, hogy az eddig is ismert, de a feltárási módját sem kereső olajtermelők figyelmen kívül hagyták, a talajban megbúvó, a tradicionális olajkitermeléssel ki nem nyerhető szénhidrátokban rejlő lehetőséget. Ez a palagáz és a palaolaj. Ennek a kitermelési költsége a tradicionális kitermelésénél néhányszor magasabb, a nyersolaj és a földgáz áránál azonban alacsonyabb. Ennek feltárásával, már ismert technika mellett is, a 150 dollár/hordó ár negyedéért kitermelhető olajhoz jutottak. Kiderült, hogy még a palagáz is, mesés bányajáradékot biztosított. Erre a kitermelési módra az Egyesült Államokban olyan mértékben ráharapott a tőke, hogy az olajárak zuhanni kezdtek. Két éve már világossá vált, hogy a piac igénye kielégíthető lesz az 50 dollár közeli áron, nemcsak most, de a belátható jövőben is. Már mai árnál is olcsóbb a palagáz termelése, pedig a technológiája még gyermekcipőben jár.

Ténynek lehet elfogadni, hogy a belátható jövőben sem lesznek ennél lényegesen drágább olaj és gáz árak. De még ez az ár sem jelenti, hogy a kitermelés klasszikus módja csökken. A szakmában ismert adatok szerint a nyersolaj kitermelési költsége a hordónkénti 5 és 30 dollár között mozog. A palagáz kitermelés jelenleg még ennél drágább, ezért az a klasszikus kitermelési módra nem veszélyes. Annál veszélyesebb a bányajáradékra.

Az arab országok kitermelési költségei a legalacsonyabb. Nekik az 50 dolláros ár mellett is meglesz a 35-40 dolláros járadékuk. Ez még mindig nagyon nagy, de a három év előttinek csak a negyede. Oroszországot, Venezuelát viszont leülteti, mert ők a járadékuknak a kilenctizedét vesztik el. Oroszországot máris ki lehet húzni a BRIC országok közül. Becslésem szerint, az egy laksora jutó nemzeti jövedelmük Fehér-Oroszország szintjére zuhan.

Az iráni atomkutatásról készült megállapodás azonban, ha véglegesen felfogadásra kerül, a fentieknél is nagyobb árcsökkentést hoz. Ebben az esetben a várható olajár a 30-40 dollár köré csökkenhet. Az iráni kikötőkben 30 millió tonna olaj van tartályhajókban tárolva az export tilalma miatt. Ennél is sokkal nagyobb iráni kínálatra kell számolni, ha ez a kiéheztetett 70 milliós lakosságú ország exportja felszabadul.

Aligha fordult elő a világgazdaság történelmében hasonló mértékű jövedelemátcsoportosulás. Évi ezermilliárd dollárral csökken a munka nélkül járadékot élvezők jövedelme, és ekkora árcsökkenést élvezhetnek az értéktermelők. Ennél nagyobb jövedelemátcsoportosítást a világtörténelem egyetlen szociális és technikai forradalma sem okozott. Az eredmény elsősorban az Egyesült Államoknak köszönhető, mert ők számolták fel a magas árakat eredményező kínálat szűkösségét a palaolaj és –gáz termelés fellendítésével. Számukra az a legnagyobb nyereség, hogy önellátók lettek, megszabadultak az arab világra való rászorultságtól.

Sokat nyert az EU is, mert harmad áron kaphatja az olajt és a gázt.

A legtöbbet a Távol-Kelet, azon belül is Kína nyer, mert ma már Kelet-Ázsia a legnagyobb importáló.

A jövedelmükhöz viszonyítva az emberiség szegényebb hányada nyer a legtöbbet. Kiemelném Indiát, ahol az üzemanyagokat az állam dotálja, és aki segédmotorral jár, annak az egyetlen dollár is többet számít, mint a gazdagoknak a száz.

A közgazdászok csak azt emlegetik, hogy az olcsó olaj mennyit jelent a fejlett világban. Az fel sem merül, hogy a legjobban az emberiség szegényebb kétharmada, mintegy ötmilliárd ember fogja megérezni.

Ennyi jó hír sem képes versenyezni azzal, ha lezuhant egy utasszállító repülőgép, hogy hazai eseményt mondjak, holnap lesz pótválasztás Tapolcán.