Az ember sem számolható darabra…

Kopátsy Sándor                PP                    2015 05 05

Az ember sem számolható darabra…

A társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni, hogy az ember egyre kevésbé számolható darabra, a kora évekre. A tudományos és technikai forradalom ebben a tekintetben is minőségi változást hozott.

Azt már diákkoromban megfigyeltem, hogy a nekem tetsző emberek fiatalon haltak meg. De rövid életük tartalmasabb volt nemcsak nekik, de a társadalomnak is több haszna volt ebből a rövid, de tartalmas életből, mint a sokáig élő emberek üres életéből. Ezért mindig úgy éltem, hogy az időbe minél több élmény férjen be. Ennek ellenére nagyon hosszú életet megértem.

Ez jutott eszembe, amikor a legutóbbi finn választást elemző írást olvasom. Csodáltam őket tizenéves koromban, amikor az országukat megtámadó Szovjetunióval szembe tudtak állni. Ennek ellenére, egyetlen ország voltak, akik megértették, hogy mint jelent a Jaltai Szerződés. Megkérdezték Sztálint, mint ért a szerződés alatt, és ahhoz tartották magukat. Máig nem találkoztam olyan csatlós ország történészével, aki leírta volna, hogy mennyire igazuk volt a finneknek. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy mi is megtehettük volna, de annyit igen, hogy a sorunkat azzal vittük rossz vágányra, hogy ostobán, és felkészületlenül sietünk hadat üzenni a demokrácia oldalán álló Szovjetuniónak.

Máig nem akadt magyar történész, aki leírta volna, hogy milyen felelőtlen bűn volt a hadüzenetünk.

A finneket azért is csodálom, mert az elmúlt száz év során, Európában nálunk nőtt a leggyorsabban az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Nemcsak minket előztek meg, de minden európai nagyhatalmat is.

A választás elemzője viszont azt emeli ki, hogy Európa legöregebb országa. Viszonylag kevés a gyerek és sokáig élnek. Mindkettőt erénynek tartom. Az elmúlt száz év sikerének titka a kevesebb gyermek, de azok kiváló képzése. Márpedig az iskolarendszerük hatékonysága első Európában, a távol-keleti siker országokkal egy kategóriában van. Minden európai népnél jobban megértették a tudományos és technikai forradalom követelményét. Nem több gyermekre, hanem azok minél jobb felnevelésére van a társadalomnak szüksége.

Ők voltak az elsők a világon, akik már nem azt tartották fontosnak, hányan születnek, hanem hogyan élik meg a magzati korukat. Aztán máig követik, hogyan hatnak a születéskori méretek az életpályák alakulásra. Ebből kiderül, hogy az életteljesítményre egész életen keresztül kihat a magzati életünk minősége. Arról még nem találtam anyagot, hogy a jobban kihordott magzatok mennyivel élnek tovább, de ezt is természetesnek tartom.

Hamar megtanultam, hogy a finn férfiak a legjobb katonák, a nők pedig a legjobb anyák.

Az idézett írás is megjegyzi, hogy a 65 élves finnek fizikai és szellemi állapota is jobb, mint a más országokban. Ezzel aztán oda is eljutottam, hogy fizikai és szellemi képességekben sem lehet az évek számával mérni az állampolgárok munkaképességét. Finnországban a bérek négyszer magasabbak, mint nálunk. A foglalkoztatásuk pedig a mi 55 százalékunkkal szemben 75 százalékos. Ráadásul a munkaviszonyban ledolgozott órák száma is 100-al nagyobb.

Maradjunk annyiban, hogy Finnországban minden mérték más, mint nálunk. Én a rokonsági alapon ugyan nem ítélek meg senkit, de irigylem a finneket. Mindent sokkal jobban megoldanak, mint mi.