Kopátsy
Sándor PG 2015 05 02
Franciaország sem fér be a protestánsokkal
közös valutába
Azt kezdettől
fogva tudtam, hogy a négy mediterrán ország számára öngyilkosság a puritán
északiakkal közös valuta. Franciaország részvételét annyira természetesnek
tartottam, hogy elfogadtam. Később ugyan zavart a részvételük, mert szívesen
használtam volna, hogy a protestánsoknak és a római katolikusoknak még közös
kereszténységük sem lehetett ötszáz évvel korábban, nemhogy közös valutájuk.
Ráadásul húsz éve Németország még küzdött az egyesüléssel járó gondokkal, és az
EU-t sok tekintetben még a rajnai katolikus Adenauer művének tekintettem.
Ezt a
hozzáállásomat bizonyítja a tény, hogy 2003-ban a francia és a német
foglalkoztatást alig 65 százalék volt, amíg a protestánsoké 75 százalék
közelében volt. A következő 12 év azonban alapvető változást hozott.
Németországban a foglalkoztatás elérte a 75 százalékot, Franciaországban
azonban 64 százalékon maradt. Ez ugyan még mindig lényegesen magasabb, mint a
négy mediterrán országban, mert azokban a magyar színvonal közelében mozog.
Elég volna, ha a brüsszeli bürokraták nem egységesíteni akarnák a bürokráciát
és a valutát, hanem tudomásul vennék, hogy a 75 százalékos foglalkoztatású
protestáns országokéval nem lehet azonos módszereket kényszeríteni azokra az
országokra, amelyekben a foglalkoztatás 55 százalékos, és még a heti és az éves
ledolgozott óraszám is alacsonyabb.
Van egy másik
jellemző mutató is. A német egyesülés idején a heti óraszám Németországban még
két órával kisebb volt, mint Franciaországban, most három órával nagyobb.
Vagyis a francia dolgozók a németekkel szemben heti 5 órával többet
pihenhetnek. A bérjárulék nagyságában is a római katolikusok vezetnek, még ezek
közti a legmagasabb az eleve magas bérű Franciaországban.
Ezek után
érthető, hogy Franciaországban, a magánszektorban dolgozóknak csak 8 százalékuk
szakszervezeti tag. A szakszervezeteknek is érdemes volna elgondolkodni azon,
hogy minél erősebbek a munkaadókkal szemben, annál gyengébbek a
magánszektorban, és annál magasabb a tartósan munkanélküliek aránya.
Európa jelenkora
úgy fog bevonulni a történelemben, mint a minél kevesebb munkával utolérni
akaró kudarca. Ezt a legjobban a foglalkoztatási ráta, és az évente ledolgozott
órák szorzata mutatja. Európa alacsonyabb mindkét mutatójával, ezért a
szorzatban már óriási a különbség. Messze vezet a Távol-Kelet, de jelentős a
két észak-amerikai állam fölénye is. Ez azonban nem zavarja a brüsszeli
bürokratákat abban, hogy a lényegtelen területeken egységes Európai Uniót
irányíthassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése