TEENDŐK AZ EURÓPAI UNIÓBAN I. A négy tengerentúli angolszász bevonása

TEENDŐK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

I.

A négy tengerentúli angolszász bevonása

Az Európai Unió úttévesztését elsősorban két tény illusztrálja. Az óceánon túli angolszász államoktól való elzárkózása, és az eltúlzott agrártámogatása.

A hibás stratégia oka, hogy a világpolitikai, világgazdasági és katonai pozícióikat elvesztő európai hatalmak, elsősorban Németország és Franciaország az egyesült Európa hátán akarta világhatalmi múltját felépíteni. Mindkét ország csak a saját államuk pozícióját tartotta szem előtt, a tények realitását nem is elemezték.

A két világháború már egyértelműen bizonyította, hogy a Nyugat súlypontja egyre jobban az óceánokon túlra, elsősorban a négy angolszász országra, az Egyesült Államokra, Kanadára, Ausztráliára és Új-Zélandra tevődött át. Ezt a tényt jól illusztrálják a tények.

- Jelenleg a világ legfejlettebb tíz országa protestáns, puritán lakosságú. A tíz között hat kis európai ország, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia, valamint a négy volt angol gyarmat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland van. Lakosságuk száma alapján a legfejlettebbek négyötöde a tengerentúl él.

- Ha nemcsak a legfejlettebbeket, hanem a puritánokat összesen nézzük, akkor az európai puritánokhoz még hozzá kell számítani a germánokat és az angolszászakt is. Ebben az esetben már közeli a létszámegyenlőség.

Az óriási különbségek azonban az alábbi téren vannak.

- A négy volt angolszász gyarmat területe, élettere tízszer nagyobb, mint a puritán nyugati népek országaié. Az tengerentúliak alulnépesedettek, az európaiak pedig nem vehetnek fel számottevő új lakosságot. Márpedig az elit munkaerő felvételének jelentősége a túlszaporodott világban egyre nagyobb lesz. A leghatékonyabb import ugyanis a minőégi munkaerő befogadása.

- A túlnépesedett világban egyre nagyobb jelentősége lesz az élelmiszertermelésnek. E tekintetben nagyságrendi különbség van Nyugat-Európa és a tengerentúli négy ország között. Ebben az ágazatban óriási az utóbbiak fölénye. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a jövő versenye a Nyugat és a Távol-Kelet között folyik. Az utóbbi nagyon túlnépesedett, a tengereken túli Nyugat pedig óriási kihasználatlan élettérrel rendelkezik.

- A nyersanyagokban Európa nagyon szegény. A tengereken túli Nyugat viszont nagyon gazdag. A jövő nyersanyaghiányát azonban nem kell az élelemhiánnyal összehasonlítani. Kínáéhoz hasonló nyersanyagigény megjelenése ugyanis nem várható. Jelenleg nincs olyan jelentős ország a világgazdaságban, amelyiknek gyors fejlődése, ezzel járó nyersanyagigénye várható. Ehhez nem elég az igény, vásárlóerő is kell. Ez pedig a túlnépesedő világban nem jöhet létre.

- Az európai és a tengerentúli Nyugat közt a legnagyobb különbség a katonai erőben van. Nemcsak az EU, de a világ politikai elitje is mélyen hallgat arról, hogy a világ katonai erejének megoszlásában elképesztően nagy aránytalanság alakult ki. Az Egyesült Államok katonai ereje sokkal nagyobb, mint a rajta kívüli világé összesen. Az EU katonai ereje pedig figyelmen kívül hagyható.

Ennyi érv is elég annak bizonyítására, hogy a tengereken túli

Nyugat nélkül az európai Nyugat súlytalan. Németország vezető szerepe a tisztán európai EU keretei között ugyan nem vitatható, de ezen azonban Németország csak egy kis kakas lehet, egy kis dombon. Ráadásul, Németország számra a heterogén EU vezetése a tagokkal szemben előny, de számára is a potenciális fejődési tempóját fékező erőfeszítés.

Amit az Európai Unió létrehozói nem értettek meg az, hogy az Egyesült Államok nélkül a művük csak béna kacsa lehet.

Az úttévesztést kezdjük az elején.

A német-francia tengely ugyanaz a hiba volt, mint korábban Hitler idejében a német-olasz tengely. A tengely két kereke nagyon eltérő méretű, és teherbírású. A két kerék közös tengellyel csak akkor lehet hatékony, ha a két keréknek azonos az átmérője és a teherbírása. Franciaország mérete, teherbírása sokkal, kultúrája is közelebb van Németországéhoz, mint Hitler esetében Olaszország volt. Azonban a kisebb különbség is elég nagy ahhoz, hogy elviselhetetlenül nagy legyen a különbség. Nem is annyira a lélekszámban, vagy a fejlettség színvonalában, hanem a kultúrájukban. A németek egyértelműen puritánok, a franciák pedig latinok. Ha a franciák nem telesen mediterránok, még kevésbé balkáni latinok, de sokkal inkább azokhoz hasonlítanak, mint a puritán germánokra.

Németországot nem az fékezi, hogy sokba kerül a francia mezőgazdaság támogatása, hanem inkább az, hogy sokba kerül a többi, közel 200 millió latin kultúrájú nép a közösségben. Franciaország még elképzelhető, ha nem is Németországgal egyenrangú tag az Unióban, de a négy mediterrán ország már nem.

Ezt jól példázza az euró övezet jelenlegi vállsága, amiben a botrány a mediterrán népeknél robbant, de hosszú távon a franciáknak a németekkel közös valutája sem fog működni. Elég a két ország költségvetését, és az állampapírjainak a kamatját megnézni. De az is elég, ha valaki csak átutazik a két országon.

Ilyenkor mondom, hogy csak annak a két országnak lehet közös valutája, ahol azonosan tiszták a nyilvános toalettek, a piacok, ahol a temetőkben nem feltűnő a halottak társadalmi helyzete, ahol az utcai tolvajoktól nem kell félni, vagy hol, hogyan közlekednek az utakon.

Európában szinte csak protestáns, illetve puritán népek férnek be az államok szoros közösségébe. Viszont ezek számára is óriási előnyt jelent a tengerentúli protestáns államokkal való közösség.

Ez azzal az előnnyel járna, hogy az európai élelmezése lényegesen olcsóbbá válik. Az EU vezetésében még nem vetette fel senki, hogy nemcsak a mezőgazdaság támogatása óriási teher, de a lakosság élelmezési számlája is indoktalanul magas.