Kopátsy
Sándor PA 2013-11-11
Kína magyar szemmel
A vidék felemelése
Kína jelenleg a
szegény, elmaradott, lassan változó vidék, és a fergetegesen gazdagodó város
országa. Ekkora különbség talán sehol nincs ma a világban. Ezért várható, hogy
napirendre kerül a vidék, mindenek előtt a mezőgazdaság modernizációja.
Kevés szó esik
arról, hogy a kínai reform tulajdonképpen a mezőgazdaságban kezdődött. Nem
technikai előrelépéssel, sőt ebben a tekintetben inkább hátralépésről beszélhetünk,
mert a nagyüzemeket osztották fel törpe gazdaságokra. Az eredményt az hozta,
hogy az egyéni érdekeltség fölényt jelentett az érdekeltséget nem biztos
óriásüzemekkel szemben. Ez ahhoz volt hasonló, amit nálunk a Kádár-rendszerben
a háztáji és a kalákába épített ház jelentett.
A nagyobb
érdekeltség eredménye azonban nem jelenthet nemzetközi versenyképességet, magas
életszínvonalat. Reform volt az érdektelenségben. Ennek a sikere is óriási
volt. 1961-ben a kínai import 25 százaléka volt élelmiszer, jelenleg 2
százaléka. Japán és Dél-Korea gabonákban csak 27 százalékos önellátó. Jelenleg
Kína 95 százalékban. Az importja döntően szója, vagyis növényi fehérje. Ennek
nagy része közvetlen emberi táplálkozást szolgál.
A fergetegesen
gazdagodó Kínában szükség van arra, hogy a
mezőgazdaságuk is versenyképes, és vidéken élők számára jómódot biztosító
legyen.
Kína, az elmúlt
száz év biológiai forradalma előtt, évezredeken keresztül a világ
leghatékonyabb öntözéses gabonatermelője volt. Most azonban ezen a téren messze
elmarad a Nyugat öntözéses gazdaságai mögött. Sokkal kisebbek a hozamok, és
sokszoros az egységnyi termelési értékre vetített vízfogyasztásuk. A kínai
város és az ipar szupermodern, a falu és a mezőgazdaság középkori.
A biológiai
forradalomnak, és a kínai parasztok szorgalmának köszönhetően várható a kínai
mezőgazdasági csoda is.
A biológia
először a természetes csapadékra épülő, vagyis a nyugati fejlett
mezőgazdaságban, a gabona és a baromfitermelésben hozott csodás eredményeket.
Jó tíz éve azonban megindult a biológiai forradalom a vizek művelésében. Ami
most folyik, annak a jelentőségét fel sem mérhetjük. Fajunk annak köszönhetően
nőhetett a létszámának hússzorosára, hogy megtanultuk a föld művelését. Most
kezdtünk csak hozzá a vizek megműveléséhez. Mára már nyilván való, hogy
felmérhetetlen lehetőségek vannak a vizekben élő növények és állatok biológiai
fejlesztésében. Ennek a leglátványosabb jele a tengeri farmok teljesítménye.
Példával élve, ötven éve a baromfi még az udvarokon kapargált, ma battériákban
él, és a növekedése sokkal hatékonyabb és rövidebb időt igénylő. Ma az ilyen
battériás baromfi jelenti a legolcsóbb húst és tojást. Ennél hatványozottan nagyobb eredményt hoz a tengeri farmokban,
halastavakban termelt hal, rák, kagyló. Ezek óriási szaporasága a
fajfejlesztés eredményét is tört részre képes zsugorítani. Elképesztők az
eredmények, amelyekről a közvélemény alig szerez tudomást. Pedig elég volna
néhány példa az illusztrációra.
- Ma a lazac
tizedébe kerül, mint harminc éve. De csak azért, mert a farmokba tized annyiba
kerül.
- Vietnámban tíz
éve évi 15 százalékkal nő a haltermelés. A tengerben és a rizsföldeken.
Megoldódott a több évezredes fehérjehiány.
- Kínában ma
ötször annyi halat fogyasztanak, mint húsz éve.
Arról fogalmunk
sem lehet, hol fogunk tartani húsz év múlva.
Ehhez egyetlen
megjegyzés kívánkozik. Az EU tagországok között nekünk vannak a legjobb
adottságaink az édesvízi haltermelésre.
Kínának azonban
százszor nagyobbak a lehetőségei, és ha valami mindig nagyon hiányzott, az
állati fehérje volt az.
Az előző
írásaimból mindig az derült ki, hogy mi előbb kezdtük, de alig vittük valamire.
Kína később ébredt, de megváltoztatta a világot. Minden bizonnyal e tekintetben
is az lesz.
A világ még
mindig nem vette tudomásul, hogy Kínában háromszor annyi ember él, mint az EU
28 országában, és ott a lakosság legalább annyira puritán, szorgalmas,
takarékos, mint Északnyugat Európában. Most még hozzánk képest is szegények, de
a század végére nagyon gazdagok lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése