Kínában összeül a párt Központi Bizottsága

Kopátsy Sándor                EH                   2013-11-08

Kínában összeül a párt Központi Bizottsága

Meghirdették az állampárt Központi Bizottságának ülését. Ezt a The Economist azonnal címlapon és vezércikkben közli. Ők tudják, hogy ez nemcsak az évenként megismétlődő esemény lesz, mi tudomást sem szerzünk róla. Ahogyan azt is kevesen tudják, hogy 35 éve, 1978-ban, két évvel Mao halála után ült össze a Központi Bizottság, és bízták Tengre a párt és az állam vezetését. Ezt a KB ülést tartom a második világháború óta a legjelentősebb történelmi eseménynek.

Teng vezetésével indult meg az a változás, aminek következtében az utóbbi hetven év, de talán több ezer év legnagyobb történelmi eseménye vette kezdetét. Ez az állításom nagyképű hőbörgésnek hangzik, de cáfolni nem lehet.

Annál, ami a kínai gazdaság piacosítása, és a népszaporulat leállítása következtében történt, aligha van párja a történelemben.

- Kínában 1978 óta az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 200 dollárról 6.000 dollárra nőtt. Ekkora és ennyi ember érintő változás példátlan a történelemben. Még hasonlót sem ismer a történelem.

- Kína lakossága, ha nem fékezik meg a gyermekvállalást, amerikai demográfusok szerint, ma 5-600 millióval több volna. Ekkora létszám növekedés esetén szó sem lehetett volna hasonló fejlődésről. De az is elég, ha kiszámítjuk, mint jelentene, ha az emberiség létszáma ma ennyivel nagyobb volna.

- Az, ma még nem dönthető el, hogyan alakul a világpolitika és a világgazdaság, ha nem jelentkezik az Egyesült Államok mellett egy másik gazdasági szuperhatalom. Kína ugyan ma még nem szuperhatalom, főleg katonai erejét tekintve nem. Az azonban már ma is elkönyvelhető, hogy a század közepére az lesz, és az is, hogy kettejük vetélytársa, ezen a poszton, nem lehet más. A feltörekvő, BRICs országok között még olyan sincs, amelyik a század során közelebb kerülhet a két óriáshoz.

Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy mit hoz ez a KB ülés, de az, hogy jelentős lesz, várható. Teng halála óta nem volt Kínában egyik vezetőnek sem ennyire egyértelmű a hatalma. Most van újra.

Aztán azt is látni kell, hogy a kínai csoda máig csak a lakosság kisebb felét érintette. Az ország lakosságának fele még ma is szinte változatlan falusi életformában maradt, és döntően a mezőgazdaságból él. A városi lakosságának jelentős hányada még mindig nem egyenjogú városi lakos. Kína nagyobbik fele tehát még nem lépett túl a társadalmi forradalmán.

Ahhoz, hogy Kína társadalmi és gazdasági értelemben valódi szuperhatalom legyen, még meg kell oldani a lakosság egészének a társadalomba való beépülését. Ez, ha megvalósul, nem kisebb lendületet ad a világgazdaságnak, mint az elmúlt harminc év kínai forradalma. Mintegy hétszázmilliárd lakossal, mintegy negyedével nő a világgazdaság dinamikus, nagyon gyorsan növekedő része.

Kínáról ma azt mondhatjuk, hogy az egyik fele már fél-periféria, mintegy tízezer dollár egy lakosra jutó jövedelem szintjére emelkedett. A másik fele azonban még szegény, és elmaradott, de nagyon szorgalmas. Ma az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem országos átlaga, vásárlóerő paritáson mintegy hatezer dollár. Az egyik felén tízezer felett van, a másik felén pedig ötezer alatt. A fejlett felében húsz év múlva már harmincezer, fölé emelkedik. A birodalom másik fele ekkor már nem maradhat ennek tört része alatt. Ezek felemelését kell a kínai vezetésnek megoldani. Ilyen tempójú fejlődés azonban csal a Távol-Keleten képzelhető el. Ha ez sikerül, 2050-ben a fejlett világ fele a Távol-Keleten, négyötöd részben Kínában lesz.

A Nyugat ma csak Kína bámulatos növekedésére bámul, de még fel sem mérte, hogy mit köszönhet a világgazdaság Kínának. A világgazdaság tömegáru fogyasztása fergetegesen nőtt annak köszönhetően, hogy a Kínában gyártott tömegáru olcsóbb lett. Még nem láttam olyan felmérést, ami kimutatta volna, hogy milyen volna a világgazdaság fogyasztói kosarában a tömegáruk aránya, ha nem jelennek meg a sokkal olcsóbb kínai termékek.

Mivel a tömegáruk árcsökkenése elsősorban a szegényebb rétegeket érinti a kínai gazdasági forradalom elsősorban a szegényebbek jövedelmét növelte. Jelentősen nagyobbak lennének ma a világban az országokon belül, és az országok között a jövedelemkülönbségek, ha nem lennének ilyen olcsók a kínai tömegáruk.

A kínai áruk behozatala az érintett országokban jelentősen csökkentette a tömegáruk árát, ezzel az inflációt. Valami olyan történt a világgazdaságban, amit a 80-as években nálunk, kicsiben a lengyel-piac jelentett. Annak köszönhetően a kiskeresetű tétegek jutottak a kiskereskedelmi áraknál olcsóbban egy sor iparcikkhez.

A kínai import jellemzőjének látom azt, hogy évente tízmilliós számokban megy az olcsó kerékpár Afrika szegényeinek. Ott ugyanis most még nem gépkocsira, hanem előbb csak kerékpárra, aztán robogóra van szükség. De a gyaloglás után forradalom a kerékpár, és újabb forradalom a moped.

Ma a világkereskedelem egyik legnagyobb komparatív előnye abból származik, hogy Kínából jönnek az olcsó tömegáruk.

Nem vagyok Kína-szakértő, de tudom, hogy ami ott történik, fontos a világnak. Márpedig ott, a fontos döntések nem a piacon, hanem a pártjuk vezetőinek tanácsokozásán születnek. Ezért tartom fontosnak a hírt, hogy decemberben összeül pár napra a pártjuk Központi Bizottsága.