Nem a vallás a döntő

Kopátsy Sándor                    PH                2013-11-05

Nem a vallás a döntő

Kevés tudós hatott jobban közgazdasági személetemre, mint Max Weber. Annak is az a zseniális felismerése, hogy a protestáns etikájú népek hatékonyabban működtetik a kor társadalmát. Ez máig is az egyik iránytűm a világban annak ellenére, hogy a protestáns helyett azonnal puritánt írtam. Az angolszászok, a germánok, a skandinávok, a csehek és általában az alpi népek, ha nem is tértek át valamelyik protestáns egyház vallására, puritán népek. Akkor is egyértelmű volt a számomra, hogy ezek a népek sokkal korábban már puritánok voltak, minthogy megjelent a római katolikus, vagyis a nyugat-európai mediterrán kereszténységgel szemben kialakították a maguk puritán kereszténységét. Az történt, ami a 11. században, amikor a kiscsaládos és a nagycsaládos kereszténység vált szét.

Mai fejemmel azt mondanám, hogy a reformáció során a kiscsaládos, rövid és enyhe telű népektől elváltak a keménytelűek. A tél hosszától függően a nyugati népek takarékosabbak, beosztóbbak, szorgalmasabbak lettek, mint azok, akiknek nem kellett a télre elkészülni.

Számomra az államukban összegyűlt zsidóság a jelenkori példa.

A nyugat-európai zsidók és utódjaik, a világ leggazdagabb, legiskolázottabb etnikuma. A közel-keleti zsidók pedig szinte az ellenpólust képviselik.

Zsidó környezetemben gyakran hallom, hogy a zsidók különbek, mint az államalkotó fajok. Vagyis ők az isten választott népe. Ebből az ugyan igaz, hogy az európai zsidóság joggal tartja magát az isten választott népének, de a közel-keleti és az észak-afrikai zsidók nem lehetnek ilyen büszkék. Betegesen ortodoxok a nyugati zsidók rendkívüli rugalmasságával szemben.

Azt is tudom, hogy a sötét középkorban az arab kultúrában élő zsidók döntő szerepet játszottak a Nyugat újjászületésében. Vagyis Andalúziában és Konstantinápolyban ók jelentették Európa számára a modernséget. De akkor az arabok is előttünk jártak.

Az európai zsidóság akkor nőtt ki a környezetéből, amikor az ipari forradalom, mindenek előtt a vasúti közlekedés Közép- és Kelet-Európában is elindította a polgárosodást. Ebben a térségben gyakorlatilag nem volt az államoknak saját etnikumú polgárságuk. A politikai hatalmat birtokló nemesség lenézte a vállalkozó polgárt. Ebben a beteges polgárhiányságba léphettek be a keresztény államok által kiközösített zsidók. A lendületük példátlan volt a történelemben.

Ezt irigyelték meg a térség urai, és a fejlődés elől elzárt nép is.

A zsidóságot még a saját ambícióinál is jobban a gazdaságra kényszeríttette az üldöztetésük. Ha azonnal befogadják őket, talán nem is lettek volna ilyen példátlan sikeresek.

Sokszor leírtam, hogy jelenleg a világ társadalmi élvonalába jelenleg csak a Nyugat puritán, és a Távol-Kelet konfuciánus népei kerülhetnek. Ezek mindegyike a mérsékelt égövben helyezkedik el. Két kivételt van Az egyik Izrael, a másik Szingapúr, az egyiket a nyugati zsidó diaszpóra, a másikat a távol-keleti kínai diaszpóra működteti.

Szingapúr a szerencsésebb, mert politikai és kulturális semleges térségben működik. Izrael a szerencsétlen, mert az arab darázsfészek közepébe, az őshazájába települt. Nem tudok elképzelni olyan jövőt, amiben ott valaha nyugta lehet.

Nálam kevesen csodálhatják jobban az európai zsidóság csodáját nemcsak Európában, de az őshazájában is. A csodát nem az isten által választottságukkal, hanem a vasút századában Európa keleti felén történtekkel magyarázom.

Néhány éve, Koestler A tizenharmadik törzs címmel megjelent könyve óta hiszek abban, hogy az európai zsidóság többsége nem júdeai, hanem kazár eredetű. Ha őket is az isten választotta, az sem zavar. Arról meg vagyok győződve, hogy az európai múltú zsidók óriási fölényt éleznek a júdeaiakkal szemben.

Izrael annak köszönhetően került az élcsportba, mert a Nyugaton élt zsidóság, a világ legfejlettebb etnikuma alapította. A nem nyugati zsidók ugyanis a közel-keleti szinten ragadtak.

Számomra a két kultúrában élt zsidóság közti különbség nagyobb, mint köztem és zsidó barátaim között. Az Izraelben hazát talált két szidóság közti óriási különbség a legjobb bizonyítéka annak, hogy nem a vallástól függ a kultúra, hanem a kultúrától függ a vallásis. A zsidóságból csak azok lettek az isten választott nép, akik a Nyugatra kerültek. Akik ottmaradtak a sémita kultúrában ott is ragadtak.