Obama észre tért

Kopátsy Sándor                PP                    2016 04 13

Obama észre tért

Tegnap az Egyesült Államok elnöke történelmi fordulatot jelentő vallomást tett. Líbia demokratizálásának kudarcba fulladt kíséreltének támogatását a legnagyobb tévedésének minősítette. Nem fejtette ugyan ki, hogy miért, de nyilvánvalóan az ország anarchiába kergetését látva gyakorolt bűnbánatot. Ez a vallomás lényegében az első lépés abban az irányban, ami a Nyugat második világháborút követő erőszakos demokrácia terjesztése az elmaradt világban csődbe jutott.

Előtte évszázadokon keresztül a tőkésosztály gyarmattartó demokráciáknak eszükbe sem jutott, hogy a tőkés polgárok demokráciáját rákényszerítse olyan társadalmakra is, amelyekben nincsenek tőkés polgárok. A hidegháborúban, a gyarmatok elvesztése után abba a hitbe ringatták magukat, hogy a világ elmaradt társadalmai is össznépi demokráciák lehetnek. Ennek a tévedésnek tipikus példája az, hogy a hidegháború nem bolsevik táborát egyaránt demokráciáknak hívták.

A második világháború után protestáns, azaz a puritán Nyugat társadalmai példátlan sikerrel, spontán, átalakultak össznépi társadalmakká. Ennek alapján azt hitték, hogy hasonlóra minden kultúra minden állama képes lehet, és akkor majd szinte homogén lesz az emberiség. A Nyugat puritán népeinek gazdag demokráciái a maguk sikeres rendszerét akarták mindenütt bevezetni.

A kelet-európai bolsevik marxizmus is arra törekedett, hogy minden kultúra minden fejlettségi szintű társadalmára rá kell kényszeríteni a bolsevik hitet.

Egyik tábor sem értette meg, ha a múltban, még az egymáshoz nagyon közeli alacsony színvonalon sem azonos társadalmi felépítmények voltak, akkor ma a százszor nagyobb kulturális és gazdasági szinten, azaz a nagyon eltérő alépítményeken azonos társadalmi felépítmények nem működhetnek hatékonyan.

Ennek ellenére, a gazdag nyugati országok, élükön a minden tekintetben kiemelkedő szuperhatalom, az Egyesült Államok kötelességének érezte, hogy Vietnámban, és a Közel-Keleten lecserélni a neki nem tetsző rendszereket, az embertelen módszereket alkalmazó diktatúrákat, illetve megakadályozza, hogy a bolsevikok rendezkedjenek ott be.

A közel-keleti olajra szorult Egyesült Államok azonban szemet hunyt a hűséges szövetségesei idejét múlt társadalmi rendszerein.

A máig feudális Szaúd-Arábiának garantálja a társadalmi rendszerének megőrzését. Ezt megtehette, mert kevés lakosa és mérhetetlenül sok pénze volt arra, hogy azok jólétét munka nélkül is biztosítsa. Ez olcsó olajárak mellett azonban a feudális arab társadalmak helyzete egyre nehezebb lesz.

Irán volt a másik kiemelt barátja az Egyesült Államoknak. Vele azonban hamar bajba került. Az Amerika ellenes mohamedán klérus vette át a hatalmat, ami a bojkottját is túlélte, de a gyorsa növekvő lakosságát még a példátlan nyersanyaggazdagsága sem lesz képes eltartani. Demokrácia ott sem lehet soha.

A szuperhatalmi katonai versenyben lévő Szovjetunió látva a közel-keleti társadalmi válságot, elfoglalta Afganisztánt, hogy ott rendezkedjen be. Ebbe pedig annak a bicskája tört bele. A Szovjetunió ellen harcoló arabokat az Egyesült Államok olyan fegyverekkel szerelte fel, amelyek lehetővé tették, hogy a másik elnyom ójuk az imperialista Egyesült Államok ellen is használhatnak.

Közben az iraki diktatúra sem tetszett az amerikaiaknak, ezért lerohanták, de a demokrácia helyett politikai anarchiát teremtettek.

Ezt sok külső segítséget megérezte a diktatúrák belső ellenzéke, a társadalmi modernizációt követelő réteg. Sorra törtek ki a változást követelő forradalmak. Ennek utolsó példája az arab tavasz volt. A Nyugat liberálisai örültek, hogy végre a demokrácia egyre több társadalomban győzhet. Tévedtek. Az arab társadalmak olyanok, ahol vagy a katonák, vagy a papok kénytelenek kegyetlen diktatúrát gyakorolni.