Kopátsy Sándor EH 2016 03 29
Mitől függ a társadalom eredménye?
A múltban sem a lakosság
mennyiségétől, hanem annak minőségétől függött a társadalom eredménye, ennek
ellenére még utólag is a létszámuk alapján rangsoroljuk azokat. Büszkébbek azok
az országok, amelyeknek nagyobb lakosságuk, pedig nagyon ritkán fordult elő, hogy nem nőtt az egy laksora jutó jövedelem,
amikor csökkent a lakosság száma.
Ennek klasszikus példája volt a nyugat-európai kiscsaládos jobbágyrendszer.
Ismereteim szerint, ez volt a világon az egyetlen olyan
népességszabályozó rendszer, ami féken tartotta a lakosság növekedését. A
rendszer lényege, hogy házasságot csak az köthetett, aki számára a földesura
jobbágytelket biztosított. Legális gyermeke
csak telkes jobbágy házaspárnak lehetett. Ennek megvalósulásáról az egyház
gondoskodott. Csak olyanok részesülhettek a házasság szentségében, akik számára
a földesúr telket biztosított. A házasságon kívül született gyermeket az egyház
nem fogadta be, nem keresztelte meg, nem temette el. Ez azt jelentette, hogy csak annyi családban születhetett gyermek,
amennyi számára a megélhetés feltétele biztosított volt.
Mivel a földesuraknak nem volt
érdekük csökkenteni a jobbágytelkük nagyságát, a gyermeket vállalható családok száma csak olyan mértékben nőhetett,
amilyen mértékben növekedett a művelésre fogott terület.
Ha a jobbágyság gyorsabban
szaporodott, mint a művelés alá vont terület, a házasságok kitolódtak. Ezt a
tényt először a két háború közt a francia történészek vették tudomásul.
Megállapították, hogy a kiscsaládos
Nyugat-Európában a házasságot kötők kora mintegy tíz évvel magasabb volt, mint
a világ összes többi nagycsaládos kultúrájában. Ez az első 2-3 szülés
kimaradását. Annak ellenére, hogy ennél fontosabb adatot nem ismerek
Nyugat-Európa történetében, szinte máig nem veszik figyelembe. Pedig a fogamzásgátlás megoldása, vagyis a
20. század előtt a kitolódott házasság volt a történelemben az egyetlen módszer
a gyermekvállalás csökkentésére. A többi kultúráéban hatékonyság lassú
növelhetőségének a legfőbb akadálya a túlnépesedés volt, de ezzel egyetlen
történész sem számol.
Az ugyan köztudott, hogy minden
kultúrában a nagycsalád volt az általános, a kiscsalád csak a feudális
Nyugat-Európában jelent meg jó ezer éve, és csak az ipari forradalom
eredményekét hódította meg mára szinte az egész világot.
A kiscsalád először a lakosság
értéktermelő többsége számára a nyugat-európai feudális rendszerben jelent meg,
és csak a gyáripar elterjedése során vált fokozatosan általánossá. Vagyis a ma
már szinte általános kiscsalád Nyugat-Európában a kiscsaládos feudális
rendszerben jelent meg, majd az ipari forradalom hatására vált egyre inkább
általánossá.
Ennek ellenére ezt a tényt még az
európai történészek sem hangsúlyozzák. Sőt, jelenleg ők botránkoznak a
leghangosabban azon, hogy Kínában 1990-ben egyetlen gyermekre korlátozták a
gyermekvállalást. Azt szinte senki nem tudja, hogy egy ennél sokkal kegyetlenebb gyermekvállalási korlátozásnak köszönheti
az emberiség a kiscsaládok elterjedését, ezzel a társadalmi fejlődés nagyobb
sebességre kapcsolását.
Az európai történészek botránkoznak
azon, hogy Kínában 1990 óta csak egyetlen gyermeket vállalhatnak a családok.
Arról nem is tudnak, hogy Nyugat-Európában
közel ezer ében keresztül a szexuális érettséget követő tíz évben nemcsak a
gyermekvállalás volt lehetetlen, hanem a szexuális vágy kielégíthetőssége is.
Kínában az egy gyermek engedélyezése nem jelenti a szexuális élettől való
tartózkodást, hiszen az állam gondoskodik a fogamzásgátlás megoldásáról.
A gyermekvállalás korlátozása ellen
tiltakozók nem tudnak arról, hogy a társadalmi fejlődés, egy fejlettebb
társadalmat hordozó alépítmény felé az első, sokkal kegyetlenebb lépést
Nyugat-Európa közel ezer éven át gyakorolta, és az ebből fakadó sikerére joggal
büszke.
Az elmúlt mintegy hatezer évben azért kellett osztálytársadalomban
élnünk, mert túlnépesedtünk, annak ellenére, hogy mi alkalmaztuk először
általános módszerként a házasságkötés jelentős késleltetését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése