Szíria nem lehet sem egy, sem demokratikus ország

Kopátsy Sándor                PH                   2016 02 26

Szíria nem lehet sem egy, sem demokratikus ország

A második világháború után, a Nyugat fejlett polgársággal rendelkező, gazdag és iskolázott országai szinte észrevétlen átalakultak össznépi demokráciákká. Az átalakulás gyökeres változást jelentett, a társadalomtudományok mégis abban a hitben ragadtak, hogy nem történt semmi lényeges. Vagyis a történelem második nagy társadalmi változás az érintetteket kevéssé zavarja. Annál inkább az erre a minőségi átalakulásra még éretlen társadalmakat.

A Nyugat politikusai és társadalomtudósai ugyanis továbbra is abban a hitben élnek, hogy a nálunk kevésbé fejletteknek is demokráciákká kell válni. Nem veszik tudomásul, hogy mik a közös állam és a demokrácia megvalósíthatóságának a feltételei. Ezt ugyan korábban, mint gyarmattartók figyelembe sem vették. Azután akkor sem, amikor a gyarmatok felszabadultak. Azok a politikai egységek, amik a gyarmattartóknak megfeleltek a gyarmati irányításra, azok államokká váltak.

Különösen jellemző volt az a közel-keleti és az afrikai angol és francia gyarmatokra. Ezek a gyarmatok államokká váltak. Azt, hogy azon belül a kultúrák és a vallásnak nem fértek meg egymással, figyelembe sem vették. Az a nagyvonalúság azonban egyre inkább tragédiákká vált. Sehol sem jobban, mint a sok ezeréves kultúrájú Közel-Keleten. Ebben a térségben a mohamedán vallásnak két, egymással egyetérteni képtelen formája osztja meg a térség mintegy 200 millió lakosságának nagy többségét. Rajtuk kívül a közel 20 millió kurd keresztény négy arab állam kisebbsége maradt. Ezt a deformált államszerkezetet a második világháború után tovább bonyolította a zsidó állam, Izrael megalakulása.

De még ez a természetellenes államszerkezet is működött, mindaddig, amíg a volt gyarmattartók és főleg a szuperhatalmi rangra emelkedett Egyesült Államok nem akarja ezeket a demokráciákra kényszeríteni.

A térségen a második világháború után az Egyesült Államok, az olajjal való biztonságos ellátásának érdekében két olajban gazdag államra akart építeni. Egyrészt a legnagyobbra, Iránra, másrészt az alig lakott, de olajban a leggazdagabb Szaúd-Arábiára. Mindkettőnek garantálta, hogy feudális társadalmát minden veszélytől megvédi.

Először a legnagyobb lakosságú Irán királyi diktatúrája omlott össze. De mivel a mohamedán klérus független államává vált, az Egyesült Államok levette róla a kezét. A szuperhatalom nem mérte fel, hogy egy elmaradt arab állam klérusával nem szabad vitatkozni, illetve azt szolgájaként kezelni. Ezt végre éppen az elmúlt hónapokban látta be, és keresi a békét a perzsa papsággal.

Másodszor az Egyesült Államok Irakban blamálta magát. Az erőszakos diktatúrát akarta fegyveres erejével demokráciára tanítani. Aztán a tervezett demokrácia helyett az állam gyakorlatilag három részre esett szét, és nyoma sem maradt az erőszakos rendnek. A két egymással össze nem férő mohamedán és a keresztény kurdok gyakorlatilag önállóvá váltak.

Harmadszor az Egyesült Államok tűrhetetlennek nyilvánította Szíriában az egyik mohamedán vallás híveire épült, az ország kétharmadát jelentő lakosságával szemben nemcsak türelmetlen, de kegyetlen diktatúrát. Ezzel harmadszor is társadalmai káoszt hozott létre. Most éppen ott tart a harmadik csőd, hogy a szétvert országban a hidegháború két vezére közös fegyverszünetet erőltetett ki a nélkül, hogy elképzelésük volna a rendezésről.