Mibe került és kerül nekünk az EU tagság?

Kopátsy Sándor                 EP                2016 03 06

Mibe került és kerül nekünk az EU tagság?

A napokban küldte el egy barátom a liberális közgazdászok véleményét arról, mint köszönhetünk az EU tagságunknak. A szerzők címe: http://civilhetes.net/egy fityinggel-sem-tartozunk-kozgazdaszok-cafolják-orbant

Nem ismerem a szerzők személyét, de annál inkább a nézeteiket, liberális közgazdászok. A fő érvük, hogy a nemzeti jövedelmünk 1 százaléka az EU tagdíj, de mi 2.5 százalékot kapunk vissza. Primitív logika, ami a tagdíj és a visszaosztás egyenlegével bizonyítja, hogy érdemes tagnak lenni. Ez a mutató azonban éppen azoknak az országoknak esetében jó, amelyeket tönkretette a tagság. Ennek tükrében a négy mediterrán ország számára volt a legelőnyösebb a tagság, de azok még generációk múlva is szenvedni fogják, hogy beléptek az euró övezetbe.

A négy mediterrán ország azért lépett be az euró övezetbe, hogy ezzel megszabadul a rájuk jellemző gyors inflációtól, és a pénzügyi hiányát sokkal olcsóbb kamatú hitelekkel tömhetik be. Ráadásul, ha külföldre utaznak értékes lesz a valutájuk.

Néhány év alatt azonban kiderült, hogy menthetetlenül eladósodtak, ráadásul a külkereskedelmi mérlegük is katasztrofálisan romlott. A nyilvános államcsődtől csak azért menekülnek előre, a még nagyobb adóssággödörbe, mert a hitelezőik azok, akik rászedték őket, tehát ezek adják nekik inkább az újabb hiteleket, akik államcsőd esetén elvszik követelésüket.

A civilhetes szerzőinek kellene látni, hogy mi ugyan megúsztuk a közös valutát, de vigasztalásul bevezettük a svájci frankot. Nekünk is elvette az eszünket a keményvaluta előnye, és nem számolunk azzal, hogy az nekünk nagyon kemény lesz.

Kemény valutája csak olyan országnak lehet, a melyik a fejlettek élvonalában van, és a lakossága viselkedés puritanizmusa jellemzi. Magyarország még messze van a fejlettség élvonalától, és a lakosságunk viselkedése sem puritán. Ezt azzal kell tudomásul venni, hogy lényegesen leértékelve kell tartani a saját valutánkat, és a pénzügyi hiányunkat nem külső hitelekkel, hanem fedezet nélküli pénzteremtéssel kell betömnünk.

Mi ugyan megúsztuk a németekkel közös valutát, de úgy tettünk, mintha az lenne a forint is. Ezt azzal értük el, hogy az euró árfolyamat nagyon alacsonyan tartottuk, ás még a lakossági hitelek többségét is svájci frankban bonyolítottuk. Ez nekünk sokkal többe került, mint a segélyek és támogatások címén kaptunk. Elég volna, ha a külkereskedelmi mérlegünk annyi lett volna az elmúlt tizenöt évben, nem nőtt volna az adóságunk.

A legnagyobb kárt a privatizációval okoztuk.

Alacsony áron eladtunk mindent, amire volt vásárló, azt hirdettük, hogy majd jön a nyugati tőke, és a leépített veszteséges vállaltok két millió dolgozójának teremtenek munkahelyet. Másfél millió máig nem talált munkát.

A túlfoglalkoztatásból átzuhantunk az EU 28 tagországa között az utolsó helyre. Az eszetlen vállalati leállítások következtében az ország nemzeti jövedelme mintegy hatodával, az állam pénzügyi mérlege negyedével csökkent.

A civilhetes szerzői azt említésre méltónak sem tartják, hogy milyen erkölcsi károkat okozott a privatizáció.

Megromlott a gyermekvállalás mögötti családi háttér. Minél gyengébb a családok gyermeknevelési potenciálja, annál több a gyermekvállalásuk. Ennek következtében romlik az oktatásuk minősége, a következő generációnak a teljesítő képessége.

Nem azt állítom, hogy az Orbánnak mindenben igaza van, csak azt, hogy az ő politikája sokkal közelebb van az eredményességhez, mint a civilhetesek véleménye.