Kopátsy
Sándor PP 2014-03-10
Vízlépcső nélkül nincs bővítés
Ezzel a címmel
írta le Hargitai Miklós a Népszabadságban a véleményét. Választás előtt egy
hónappal már az is örvendetes, hogy nem politizál, hanem számol.
Azon
botránkozom, hogy a szoclib ellenzék háborog, hogy Oroszországtól vettük meg.
Egyrészt, ők is onnan vették volna meg, másrészt fel sem vetik, hogy milyen
különbég van, ha az árát az orosz és nem a nyugati piacon kell exportunkkal
kitermelni. Ezen keresztül, néhányszor tíz százalékos előnyt látok az orosz
exportban. Ráadásul, az orosz mezőgazdasági export nélkül nem tudom elképzelni
a magyar mezőgazdaság fellendítését, és a falusi munkaerő foglalkoztatását.
A rendszerváltás
bűnei között tartom számon a keleti export ostoba csökkentését. Ráadásul
Oroszországnak is érdeke a magyar élelmiszer importja.
Hargitai sem
ezzel foglalkozik, hanem a dunai vízlépcső fontosságát hangsúlyozza. Elsősorban
az éjszakai áramtermelés hasznosítása okán.
A felsorolt
érvekkel egyetértek, de a két legfontosabbat meg sem említi.
A vízlépcső
megépítése ugyan páratlan lehetősséget kínál a szivattyús tározóhoz is, de
sokkal fontosabbnak tartom, hogy azzal biztosítva lenne a hatékony belvízi út
az Atlanti Óceánig.
Középiskolás
korom óta tudom, hogy a Kárpát Medence legnagyobb gazdaságföldrajzi hátránya,
hogy nem volt elviselhető, hatékony utunk nyugat felé. A Dunán csak a Balkán
felé volt olcsó szállítási lehetőségünk. Akkor nem is álmodhattam arról, hogy a
Duna nyugati irányban is hajózható lehet.
A 40-es években,
a nácik uralma alatt azonban már Németországban elfogadottá vált a Duna-Majna
Csatorna. A háború után gyorsan meg is építették. Már hajózhattam rajta.
Az 50-es évek
végén aztán a szlovákok is felismerték, hogy már elkészült a mintegy három
tucat műtárgy és Bécsig kész a korszerű vízi út. A csehszlovák és a magyar
kormány vállalta, hogy Pozsony felett és Nagymarosnál megépítik a két
duzzasztót, amivel kinyílik a két ország számára az Atlanti Óceán olcsó
elérhetősége.
A rendszerváltás
után azonban a nacionalisták és a zöldek összefogtak, én nem hallgatva a
szakmai érvekre, kiszálltunk a már megkezdett vízlépcső leállításával. A
rövidlátó politikusok képtelenek és gyávák voltak annak kimondására, hogy ez a
vízlépcső a még szükséges egyetlen lépés ahhoz, hogy a szállítási költségek
szempontjából is közelebb kerüljünk Nyugat-Európához.
Hargitai sem
veszi tudomásul, hogy az éjszakai áram leghatékonyabb hasznosítását az
jelentené, ha csöveken nyomhatnánk fel a vizet a Duna-Tisza közének öntözési
magasságaiba. Hazánk legnagyobb komparatív előnyét ugyanis abban látom, hogy az
EU tagállamai térségében nekünk van a legjobb öntözési adottságunk az alföldi
homokokon. Ehhez van bőven vizünk, kedvező éghajlatunk és termelési kultúránk.
Ráadásul, csak ezzel oldható meg a falusi munkanélküliek foglalkoztatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése