A demográfusok darabra számolnak

Kopátsy Sándor                  PD                  2014-03-26

A demográfusok darabra számolnak

A demográfusok még mindig abban a világban élnek, hogy a lakosságot darabban lehet számolni. Nem veszik tudomásul, hogy a jelenkorban az egyedek éréke között óriási különbségek vannak. A társadalmak teljesítménye szinte független a lakossága számától, az csak azok minőségétől függ. A demográfusok mégis csak szám okban gondolkodnak, és még azt is csak erkölcsi alapon kezelik.

Ennek bizonyítéka, hogy a gyermekszámtól függő adókedvezmény hatását a gyermekvállalás száma alapján értékelik.

Darwin óta illik tudni, hogy minden faj éreke, hogy szelektálódjon. Ez azt jelenti, hogy az összetétele a fejlődés érdekében alakuljon.

Sajnos a történészek sem vizsgálták, fajunk múltjában hogy alakult a szelekciónk. Ennek ugyan a múltra vonatkozóan nincs sok értelme, hiszen meg lehetünk elégedve a páratlan sikerünkkel, de a jövőre vonatkoztatva óriási jelentősége volna a tudatos szelekciónak.

Fajunk, biológiai érelemben nagyon rövid életében elképesztő fejlődésen mentünk keresztül annak ellenére, hogy nem volt jelentős az eddigi szelekciónk szerepe. Darwin számára a szelekció ugyanis fizikai képességekre irányult. Az ember ebben a tekintetben nagyon keveset változott, de ha változott volna, az eltörpülne az agyunk által elért eredmények mögött.

Az ember szinte minden fizikai adottsága gyenge. Fizikai erőnk, gyorsaságunk, látásunk, hallásunk viszonylag gyenge, és aligha változott jelentősen az elmúlt százezer év során. Annál jobban fejlődött az agyunknak köszönhető eszközök segítségével.

- A gépeknek köszönhetően nagyobb fizikai erőnk van, mint bármely élőlénynek.

- A távolságlegyőzés terén már a világűrbe is eljutottunk.

- Optikai eszközeinknek köszönhetően távolabb és kisebbet látunk, mint bármely biológia lény.

- A kommunikációs eszközökkel elképzelhetetlen messzire jutottunk.

Nincs olyan fizikai képesség, amiben nem messze minden faj előtt járnánk. Az eredményeket azonban nem a szelekciónak, hanem az agyunk fejlettségének köszönhetjük. Ebből következik, hogy az ember szelekcióját nem a fizikai, hanem a szellemi képességekre kell szelektálni. Erről azonban nemcsak a vallások és az erkölcstanok, de a tudományok, köztük a demográfia nem vettek tudomást. Tehát nem az volt a súlyos hiba, hogy az emberi fej eddigi életében nem szelektált, hanem az, hogy az óta sem eszi, amióta a szellemi képességek fejlettségén múlik az elsődleges társadalmi érdek.

A tudományos és technikai forradalom előtt, vagyis szinte a jelenkorig, nem szelektálódtunk, hanem az, hogy most kontra szelektálódunk.

Fajunk korábbi életében az emberek fizikai képességei voltak az elsőlegesek, most a szellemiek lettek. A fizikai munkavégző képességében ritka volt a néhányszor tíz százaléknál nagyobb különbsége. A mezőgazdaságban, a bányászatba, a gyárakban a munkaerő nagy többsége olyan volt, aminek a nagy többség fizikai ereje megfelelt. A munkaerőigény néhány ezreléke volt olyan, amiben nagyon magas volt minőségigény. Az ennek megfelelő képességűből sokkal több volt, mint a társadalom ez irányú igénye. Sokszorosa volt a magas szellemi igényre alkalmas tehetség, mint amennyit a társadalom igényelt.

A tudományos és technikai forradalom előtt.

A feudális társadalmakban sok volt a fontos közigazgatási és katonai vezetésre alkalmas egyén, de kevésre volt szükség. Ezért lehetett örökletes. A középkorban ritka volt az olyan arisztokrata, aki nem volt alkalmas arra, hogy főispán, püspök, vagy tábornok legyen.

A tőkés osztálytársadalmakban.

A tőke működtetése nem igényelt kiemelkedő képességet, ezért lehetett általános az, hogy a tőkét a következő generációra bízzák.

A diplomás szakemberek számát ugyan növelni kellett, de aki egyszer megszerezte a képesítését, azzal élete végéig felhatalmazást kapott arra, hogy mérnök, orvos, jogász, pedagógus legyen.

Minden osztálytársadalomban sokkal többen voltak magasabb szintű munkára képesek, mint amennyire a társadalomnak szüksége volt.

A tudásalapú társadalomban.

A társadalom tudásigénye kielégíthetetlen, Ezért az ilyen társadalmak működtetését arra kell építeni, hogy minél több veleszületett képességet fejlesszen minél magasabbra. Ezért elsődleges feladattá vált a képességek minél korábbi felismerése, és azok kifejlesztése. Ennek ellenére azt az elsődleges társadalmi célt sem ismerték fel. Ennek tanúbizonysága az is, hogy a demográfus azt írja, hogy nem elég a családtámogatás adókedvezménnyel való támogatása, bölcsődékre is szükség van. Az állítás második fel ugyan igaz, de még inkább igaz az, hogy hiába vannak jó bölcsődék, ha a jómódú családok kevés gyereket vállalnak.

Választások előtt két héttel minden ostobaság megengedhető, de sajnos, ez nemcsak a választásokra szól.

Ha volna olyan statisztikai felmérés, ami megmutatná, hogy az adózás során kedvezményezettek gyerekeinek felnevelése hogyan aránylik a nem adózókéhoz, akkor lehetne megmondani, hogy mennyire hatékony az adózók gyermeknevelési támogatása.

Már egy tucatszor leírtam, hogy Magyarország ötven éven belüli felzárkózása érdekében azzal lehetne a legtöbbet tenni, ha a családok felső jövedelmi és iskolázottsági harmadában akkora volna a gyermekvállalás, mint az alsó harmadban, és fordítva az alsó harmadban csak annyi, mint jelenleg a felsőben. A gyermekvállalási támogatás azonban nemcsak nálunk, de szinte minden fejlett országban éppen fordított. A felnevelt gyerekek nevelésére fordított kiadásokhoz és a várható értékéhez viszonyítva annál nagyobb a támogatás, minél kevésbé hatékonyan folyik a nevelésük.

Azon nem lehet vitatkozni, hogy a családi adókedvezmény a kedvező fordulat irányában mutat, de azon sem, hogy önmagában elegendő. Azt mégsem lehet állítani, hogy nem jó az iránya.

Ezen is javítana a minél korábbi közösségi nevelés, a bölcsödét, az óvodát is biztosítani kell, mert erre éppen a jól kereső anyák volnának a legjobban rászorulva.

Az adókedvezmény mellett még hatékonyabb módszert is ajánlok. Az öregkori ellátás mértéke a gyermeknevelés hatékonyágához kötődjön.

A társadalomnak ugyanis nem a minél több, hanem a minél jobban felnevelt gyerekekre volna szüksége.