Kopátsy
Sándor PP 2014-03-24
Ukrajna jövője
Nemcsak a magyar
politika, de a nemzetközi szaksajtó olyan primitíven kezeli az Ukrajnában
történteket, ami megerősíti az évtizedes meggyőződésem, hogy a Nyugat politikai
elitje egyre mélyebbre süllyed. Képtelenek a világpolitika logikáját megérteni.
Ennek első jelét
abban láttam, ahogyan a világ nagyobb felében történő túlnépesedést nem veszik
tudomásul, kultúrától és a gazdasági fejlettségtől függetlenül, mindenütt
polgári demokráciát akarnának.
Ez már karakteres
bizonyíték volt, amikor a Szovjetunió összeomlott, a nyugat politikusai azt hitték, hogy a Szovjetunió pravoszláv
és mohamedán kultúrájú utódállamai sikeres demokráciák lesznek. Ukrajnát
úgy kezelték, mint Európa egyik leendő középhatalmát, hiszen a lakosságának
száma ennek megfelelő. Oroszországtól is azt várták, hogy nyersanyagokban
gazdag, gyorsan fejlődő nagyhatalom lesz. Az sem zavarta naiv hitüket, hogy nem
úgy alakulnak a dolgok, ahogyan várták. Az eredménytelenséget a hibás
politikával magyarázták.
Ahogyan a
Szovjetunó szétesését arra egyszerűsítették le, hogy megbukott a bolsevik
marxista rendszer, mert alkalmatlan volt.
Senki sem jutott
el odáig, hogy mind a kelet-európai
ortodox keresztény, mind a mohamedán kultúrájú népek, a politikai rendszerüktől
függetlenül, nemcsak az élhez való felzárkózásra, de még a lépéstartásra sem
képesek. Erről az sem győzte meg őket, hogy nem akadt egyetlen pravoszláv
és mohamedán kultúrájú utódállam, amelyik viszonylagos lemaradása ne lenne ma
nagyobb, mint a széteséskor volt. A
viszonylagos helyzetük nem javult annak ellenére, hogy a katonai kiadásaik
ötödére csökkentek, és a bányajáradékok megtöbbszöröződtek. A lakosság nagy
többségének életszínvonala minden utódállamban csökkent, ellenben a
dollármilliárdosok száma gyorsabban nőtt, mint a tőkés demokráciákban.
Ukrajna jövőjét
különösen rózsásnak tartották. A száz éve érvényes mércével mérve, valóban
gazdag jövője lenne, hiszen akkor még fontos volt a gabonatermelő adottsága, és
a szénben való gazdagsága. Mára azonban ez a két adottsága teljesen
elértéktelenedett.
- Ma már olcsó
gabonát csak ott lehet termelni, ahol diplomás farmerek több száz hektár
földjükön, sokmillió dolláros felszereléssel termelnek. Ukrajnában azonban
nincsenek diplomás farmerek, és sokmillió dolláros felszereltségek még a
leghalványabb reménye is hiányzik. Ráadásul, Ukrajnában tízszer annyi munkaképes
ember akar megélni a mezőgazdaságból, mint amennyi, és fele akkora csapadéka
van, mint amennyit a gabonatermelés megkívánna.
- A Donyec
Medence szén és vasérc vagyona még ötven éve is nagy geológiai érték volt, de
ma már nem versenyképes a hajókon szállítható importtal. A kohászati üzemek pedig elmaradottak az utóbbi húsz év során Kínában
építettekhez viszonyítva. A kapacitásuk azonban messze meghaladja a
belföldi piac igényét. Ráadásul, ebben a térségben jelentős az orosz etnikum,
amelyik jobban élne Oroszországban, mint Ukrajnában. Annak valószínűségét, hogy
Ukrajna kettészakad, ha a nyugatiak nagyon a Nyugathoz kötik a sorsukat, mert a
Nyugattól tizedét sem várhatják annak, amit Oroszországtól kaphatnak.
Oroszország mai jövedelmének harmada a bányajáradék, ami bólé Ukrajna csak a
gáz és olajszállításért részesedik. Ha nagyon ugrálnak ettől is elveszhetnek.
Az újságok tele
vannak ukrán elemzésekkel, de megfeledkeznek a legfontosabb tényről. Ukrajna nyugati, Európa-barát felén
lényegesen alacsonyabb mind a lakosság életszínvonala, mind az államkasszába
fizetet adó, mint a keleti félben. Nem véletlen tehát, hogy az önállóság
óta az ország keleti felén mindig oroszbarát kormányra szavaztak. Az ott élő
lakosság nagy többsége jobban járna, ha a területük Oroszországhoz tartozna.
Ez különösen
vonatkozik a Krimi félszigetre, aminek
nagyságrenddel nagyobb turistapiacot jelent Oroszország, mint Ukrajna. Ennek
a területnek a főértéke a meleg tengerpartja. Erre pedig Oroszországban tízszer
nagyobb kereslet van, mint Ukrajnában.
A nyugati vezető
újságok és szaklapok is azt hajtogatják, hogy a Nyugatnak segíteni kell
Ukrajnát a gazdasági talpra állásban. Fogalmuk sincs arról, hogy ehhez mennyi
pénz kell, de a tengernyi pénz sem lehet elegendő. Nincs annyi pénz, amivel Ukrajnát a demokrácia útján lehet tartani, és
a gazdaságát fel lehet zárkóztatni. Számításaim szerint, a 25 milliós
Dél-Olaszország ezermilliárdnál több támogatást kapott a második világháború
óta, mégsem jutott semmivel közelebb az észak-olaszokhoz. Ideje volna tudomásul
venni, hogy segélyből sem az egyént, sem
az országot nem lehet felemelni. Jellemző módon, még nem akadt egyetlen politikus,
aki ezt felismerte volna.
Ennél is nagyobb
baj, hogy az EU egyetlen vezetője sem mérte fel, hogy mennyi pénzük lenne
Ukrajna segélyezésre. Azonnal kiderülne, hogy nincsen forrásuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése