Mikor, mi a megfelelő jármű

Kopátsy Sándor                PG                   2014-03-01

Mikor, mi a megfelelő jármű

Saját szellemi fejlődésem szempontjából az egyik határkőnek tartom, amikor 16 évek soromban kaptam egy kerékpárt. Ennek köszönhetően egy nagyságrenddel megnőtt a térbeni mobilitásom. Somogyon kívül bejárhattam Tolnát, Baranyát, elérhetővé vált Pécs és a Balaton.

Azt Adytól tanultam, hogy a polgár számára ez a szerepe a gépkocsinak. Akinek jól ment, kevés fáradsággal, jövedelméhez képest olcsón bejárhatta az országot. Az én szintemen azonban az autónak semmi értéke nem lett volna. Számomra a térbeni mozgás forradalmát a kerékpár jelenttette. Ez az élmény váltotta ki bennem a kerékpár forradalmi jelentőségét. Amikor húsz éve azt olvastam, hogy Kína évente 50 millió kerékpárt exportál Afrikába, megállapítottam, a kínaiak tuják, mivel lehet Afrikán a legtöbbet segíteni. Bizonyos szint alatt ugyanis az olcsó és olcsón üzemeltethető kerékpár hasznosabb, mint a gépkocsi.

Lényegében ugyanezt élük meg az olcsóvá tett mobiltelefonnal. Ez ugyan a nagyon gazdagok és hatalmasak számára is óriási technikai forradalom volt, de olyan olcsóvá vált, hogy a legszegényebb rétegek is elérhetik. Ma már közel annyi telefon van a világon, ahányan élünk. Évente sok tízmillió a szemétbe kerül, mert elavulttá válik, és olcsóbb, mint amennyiért javítható. A szegény népek pásztorai, fuvarosai, kereskedői számára nélkülözhetetlen, de elérhető.

Márpedig, tudatunk fejődése szempontjából nincs fontosabb, mint a térbeni mozgási és kommunikációs képességünk megsokszorozódása. Szerencsénkre, e két téren történt a legnagyobb, legszélesebb réteget érintő forradalom.

Ezért olvastam érdeklődéssel a The Economist írását arról, hogy milyen fergetegesen terjednek a motorizált riskák. A segédmotoros kerékpárok után a segédmotoros gépkocsik. Ezek ára és üzemanyag fogyasztása gépkocsikénak tizede. Olyan kevés energiát fogyasztanak, ami lehetővé teszi, hogy napelemmel vagy emberhajtású dinamóval feltöltsék. Amíg a gazdája nappal dolgozik, a napelem feltölti az esti bevásárlásra, vagy a gyerekek a nagymamának feltöltik az elemeket. Lassan ennek a technikája is kifejlődik hozzá, akárcsak az esti világításhoz.

Mindez beleillik abba a jövőképembe, hogy a belátható jövőben a gazdagok száma lassan, a szegényeké pedig gyorsan fog nőni. A millió feletti városok lakosainak száma fog nőni, ráadásul szinte csak a szegényedő országokban.

A szegényedő alatt azt értem, hogy viszonylag szegényeké. Ugyanakkor a sokmilliós nagyvárosokon belüli közlekedés megoldása egyre drágább lesz. Kínával ugyanis befejeződött az olyan országok sora, akik felzárkózhatnak a gazdagok közelébe. Kína az utolsó ország, ahol a városi közlekedés az autókra épülhet. Ezért a leggyorsabban a kis motoros kerékpárok és riskák száma fog gyarapodni.

Megtanultam, hogy a jövőt a kisebb, de olcsóbb és olcsóbban üzemeltethető technikai eredmények jobban befolyásolják, mint a látványos technikai csodák. Nem a holdra jutás, hanem a munkahely és a bolt elérése az emberiség számára a fontosabb. Azok a nagyhatású találmányok, amelyek sokak számára elérhetők.