Európa és Kína utóbbi ezer éve

Kopátsy Sándor                 EH                   2017 07 01

Európa és Kína utóbbi ezer éve

Az 1990-ben beindult kínai csoda végre felhívta a figyelmet arra, hogy az Oxfordi Egyetem két kínai egyetemmel közösen tudományos felmérést készítsen arról, hogyan alakult az utóbbi ezer évben Európa legfejlettebb országai és Kína egy lakosra jutó jövedelme 1990-es dollárárfolyamon.

Először olvasok az egy lakosra jutó jövedelemre vonatkozó ezer éves becsléseket. 1.400-ig Kína volt a gazdagabb, mintegy 400 éven keresztül 1.000 dollár/fő volt az egy lakosra jutó jövedelem. Az nem lepett meg, hogy Japán 1.850-ig csak fele ilyen színvonalon élt. Ekkor zuhant a felére e mutató Kínában, és kezdett el emelkedni Japánban.

1.400-ig Nyugat-Európa a 1.000 dollár/fő szinten maradt. Az, hogy milyen lehetett a jövedelem a sötét középkorban, nehezen képzelhető el. Ekkor 1.400 dollár/fő színvonal csak Észak-Olaszországban volt, de ott ez a következő 300 évben nem változott.

Nyilván az oxfordi történészeknek megbízhatóbb adatai vannak, de én a gótika megjelenése alapján kétszáz évvel korábbra tenném a korban az emelkedést. Az első évezred utolsó századaiban kibontakozó nyugat-európai agárár technikai forradalom okozta meggazdagodást kétszáz évvel előbbre teszem. Erre következtetek a megugró népszaporulat alapján is. A gótikus katedrálisok építése, a keresztes hadjáratok szervezése az életkörülmények váratlan javulását, a gyors népszaporulatot jelzi.

Ezt sugallja az a tény is, hogy ez a tanulmány szerint is Németalföld volt már Európa leggazdagabb országa, ahol az egy lakosra jutó jövedelem kétszáz év alatt megkétszereződött. Anglia ugyan kétszáz évvel később indult, de 1.850-ben már a leggazdagabb ország a világon 3.000 dollár/fős jövedelemmel. Ennek a két országnak a relatív gazdagságát jelezte a vasút előtt a tény, hogy páratlanul megvalósult a csatornahálózatra épült munkamegosztásuk. A vasút előtt a legtöbbet mondó adatnak azt tartom, hogy 1.800-ban Németalföldről és Angliáról írják a történészek, hogy a lakosság kétharmada tengeri kikötő, hajózható folyó vagy csatorna 50 kilométeres közelben élt. A történészek említést sem tesznek arról, hogy a vasút előtt a közúti szállítás közel százszor annyiba került, mint a tengeren és az állóvizű csatornákon.

A vasút előtt Kína látványosan szegényebb volt, mint Európa leggazdagabb része. Japán is ekkor lépett eléje. 1.850-ben a legszegényebb magas-kultúra, Kína szegényebb volt, mint ma a legszegényebb afrikai országok, az egy lakosra jutó jövedelmük 1.000 dollár alatt volt. Ugyanakkorra ennél ötször gazdagabb Anglia és négyszer gazdagabb Hollandia lett.

A közölt adatok azért nem reálisak, mert az Európánál tízszer népesebb Kínával állítjuk szembe Észak-Olaszországot, Németalföldet és Angliát. Kínán belül minden bizonnyal akkor is voltak az átlagnál lényegesen gazdagabb tartományok.

Kína viszonylagos elszegényedésnek az oka az öntözéses és a természetes csapadékra épült gabonatermelés közti különbségből fakadt. Egy hektár öntözéses rizs termése háromszor annyi embert tart el, mint a természetes csapadékra épülő nyugat-európai gabonatermelés, ezért Kína egységnyi szántón háromszor annyi lakost tartott el, mint Nyugat-Európa, de az utóbbiak jobban éltek. Ma egy dán farmercsalád jövedelme tízszer magasabb, mint egy kínai rizstermelő családé. A természetes csapadékra épülő gabonatermelés tízszer hatékonyabb, mint Kínában a rizstermelés.

Az összevetésnek a legnagyobb problémája, hogy az utóbbi 150 évben hússzorosnál nagyobbak lettek a különbségek, de ezeket már nem állítják szembe.

Jelenleg Hollandiánál és Angliánál öt, Észak Olaszországnál tíz európai ország gazdagabb. Az élre a skandináv országok és Svájc került, ahol 50-60 ezer dollár/fő a jövedelem. Vagyis a Nyugat és a Távol-Kelet viszonylag kisebb országai 850 év alatt ötször, az utolsó 150 év alatt azonban hússzor lettek gazdagabbak.

Ha megkérdezték volna 150 éve Marxot, mekkora növekedést vár a kommunista forradalom megvalósulása után 150 évvel, az elértnek a tizedét, sem merte volna mondani. Ma a négy skandináv országban, 1990-es dollárban 60.000 felett van az egy lakosra jutó jövedelem, hússzorosa, mint 1.850-ben volt Angliában annak ellenére, hogy ott nem volt proletárdiktatúra.

Ha pedig azt mondanák neki, hogy a kínai kommunisták az utóbbi negyed század során mit értek el, komolytalannak venné az elért tényeket.

Az elmúlt száz év eredményei tehát sokkal nagyobbak, mint a megelőző ezer évé. Nemcsak a jövedelemben, hanem a létszámba is. Malthus óta tízszeresére nőtt az emberiség létszáma, de akkor a fő halálok az alultápláltság és a háborúzás volt. Most a nagyobb népesség fő halálozás okozója a túlsúlyosság. A háborúk okozta károkozás, halálozás tizede sincs, mint az előtte lévő fél évszázadban voltak.