Kopátsy Sándor                 PG                   2017 06 06

Nem oldható meg a görög válság?

A Németország alá rendet EU képtelen lesz megoldani a négy mediterrán ország pénzügyi válságát, mert ennek feltétele négy mediterrán államnak a döntően németek tulajdonában lévő adósságának az engedése. Ez ugyan a német gazdaság számára még elviselhető lenne, de a német közvélemény mégis elzavarná azt a kormányt, amelyik erre hajlandónak mutatkozott. Erre csak akkor kerülhet sor, ha elfogadottá teszik, hogy Németország sokkal többet keresett az általa kitalált euró övezet létrehozása során, mint amennyibe a mediterrán államok adósságainak elengedése kerül.

Egyértelmű, hogy Németország példátlanul leértékelte a valutáját azzal, hogy a német márkáról áttért a közös euróra. Ezzel nemcsak csapdába csalta a mediterrán államok számára felértékelt euróra áttért sokkal kevésbé fejlett, és könnyelmű tagországokat. Az euró övezet létrehozása vagy aljas becsapása, vagy spontán szakmai hibája volt az övezetet létrehozó Németországnak.

Már a klasszikus közgazdaságtan is tudomásul vette, hogy nem véletlenül van minden szuverén országnak saját alutája, aminek a valutapiaci értékét folyamatosan az igényéhez igazíthatja. Vitathatatlan tényként fogadták el, hogy a kevésbé puritán, a kevésbé fejlett és a jobban eladósodott országoknak leértékelt szinten kell tartani a saját valutájukat. Ha ezt nem teszik, menthetetlenül eladósodnak. Ez olyan mértékűvé válhat, hogy államcsődöt kell jelenteni, és új valutával újra indulni.

Ezt az euró övezetet kitaláló németeknek is, tudni kellett volna. Náluk is nagyobb hibát követtek el a tagországok, akik csak a közös valuta előnyét látták, megszabadulhatnak az inflációtól, a költségvetési hiányukat pedig számukra nagyon olcsó kamatozású államkötvényekkel befoltozhatják. Ezért a naivitásukért felelős a közgazdaságtan is, mert az inflációt eleve elkerülendő bűnnek minősítik. Bármennyire nyilvánvaló tény, hogy a kevésbé puritán, a kevésbé fejlett országok számára a fejlettekénél nagyobb infláció az egyetlen megoldás.

Ötven éve mániákusan idézem Webernek a 20. század elején tett felismerését. „A jelenkor társadalmait csak a protestáns népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni.” Ezzel azt is mondta, hogy közös pénzük csak az azonos mértékben fejlett és protestáns államoknak lehet, de azoknak meg minek. A jelenlegi világgazdaságban talán a két észak-amerikai államnak lehetne. De még az sem vezetett volna ilyen csődhelyzethez, ha az EU gazdag germán és skandináv országai alkotnak közös valuta övezetet. Ennek a jelenlegi összetétele szakmai abszurdum.

Mai fejjel Weber felismerése kiegészítésre szorul.

A protestánsok helyett puritánt kellett volna mondani.

A puritánok sem egyformák, köztük is lényeges különbségek vannak. A távol-keleti konfuciánus népek nem protestánsok, mégis azoknál is puritánabbak.

Az még érthető, hogy a németek érdekét szolgáló brüsszeli bürokraták máig is hallgatnak, de arra nincs mentség, hogy a valutaminősítők nem látták azonnal, hogy az euró övezet gyenge, latin kultúrájú országai képtelenek lesznek a gazdagabb, puritán országok által megvásárolt államkölcsönöket visszafizetni.

A szaksajtó is felelős azért, hogy nem jelezte az euró övezet mediterrán országai vészes eladósodását.

Megmagyarázhatatlan ugyanakkor a Nemzetközi Valuta Alap szereplése, ami azt a látszatot kelti, hogy az euró övezet fenntartható.