A Fidesz és az Európai Unió

Kopátsy Sándor                 PP                   2017 06 26

A Fidesz és az Európai Unió

A The Economist legutóbbi száma aggodalmát fejezi ki a jelenlegi magyar kormány politikája miatt. Félelme szerint a Fidesz kormány egyre jobban szembe kerül az EU balliberális vonalvezetésével, és lényegében Kína, Oroszország és Törökország egy párt rendszeréhez közeledik. A közeledésben van igazság, de az még nem biztos, hogy ez baj. Meggyőződésem szerint ugyanis minél elmaradottabb az élmezőnyhöz képest egy ország, annál inkább óvakodnia kell a szoclib politikától.

Kínában háromszor gyorsabban növekszik az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor és az iskolázottság, mint az EU 27 tagországa átlaga. Kína ezt a példátlan eredményt annak köszönheti, hogy megállította a túlnépesedést, és piacosította a gazdaságot, az egy párti kommunista diktatúra fennmaradásához azonban ragaszkodott. Világgazdasági tragédia származott volna abból, ha Kína áttér a több pártos demokráciára. Fel sem tudjuk mérni, hol tartana a világpolitika és a világgazdaság, ha Kína is át akart volna térni a politikai demokráciára. Kína minden valószínűség szerint szétesett volna, de legfeljebb azon az úton járna, mint India, ahol ugyan gyorsan nő a nemzetgazdaság, de az egy lakosra jutó jövedelem negyed, a vagyon pedig tized úgy nőne. Kína a világgazdaság legnagyobb sikerét csak annak köszönheti, hogy fenntartotta a politikai diktatúrát, és kegyetlen erőszakkal megállította az elviselhetetlen túlnépesedését. Kína példájának követése ugyan számunkra megoldhatatlan feladat lett volna, de ostobaság azzal leminősíteni, hogy mi sem akarunk a fejlettségünknél, a polgárságunk erejénél nagyobb politikai demokráciát.

Oroszország sem olyan úton jár, amivel ijesztgetni lehet. A Szovjetunió utódállamai közül is azok jártak jobban, akik demokratábbak lettek. Az 1990 előtti szinthez képest Ukrajna esett vissza a legjobban, elsősorban azért mert demokráciával kísérletezett. Fehér-Oroszország maradt a leginkább a bolsevik diktatúra, de politikai tekintetben stabil maradt. A demokrácia irányában lépő balti államok megtehették.

A Szovjetunió szétesése csak két okból nem járt nagyobb társadalmi tragédiával, egyrészt ötöd annyit költ fegyverkezésre, másrészt élvezhették az elmúlt harminc év abnormálisan magas nyersanyagárait. Oroszország most ugyan bajban van, de nem azért, mert nem demokrácia, hanem azért, mert elvesztette a bányajáradékai kétharmadát.

Törökország sem jó példa, amióta Erdogan tejhatalomra tör, a gazdasága gyorsabban fejlődik, mint az EU átlaga. Az évente 1.5 millióval növekvő lakossága következtében az egy lakosra vetített mutatói nem követésre méltók, de a saját kultúrkörében az első.

A The Economist sem képes megszabadulni a rögeszméjétől, ami szerint minden kultúrában a minél nagyobb politikai demokrácia a legjobb megoldás. Ez csak a Nyugat puritán, polgárságban gazdag és élen lévő társadalmaiban igaz.

Az Európai Unió abban rokkant bele, hogy a brüsszeli vezetés a 27 tagállamra azonos, demokratikus felépítményt kényszerített. A The Economist szerkesztőségében ideje volna azon elgondolkodni, hogy mi volt az oka annak, hogy az EU megalakulása óta az elmaradt tagállamok ugyan folyamatosan jelentős pénzügyi támogatásban részesültek, mégis egyre jobban lemaradtak. Lemaradtak azért, mert rájuk Brüsszel több demokráciát kényszerített, mint amennyit a fejlettségi szintjük megengedett volna.

A The Economist angol folyóirat, de fel sem tűnik a szerkesztőségüknek, hogy a tagállamok többségében a törvényhozásban sokan vannak olyanok, akiket nem a körzetükben választottak meg, hanem a pártok listáján kerültek oda. Ha Magyarországon is csak az lehetne törvényhozó, aki az Egyesült Királyságban, akkor a Fidesz a legnagyobb többséget élvezhetné.

Az is egyoldalú érvelés, hogy Magyarország évente 6 milliárd eurós támogatást kap. Ennél sokkal többe került nekünk a felértékelt forint. A kevésbé fejlett tagországok azért maradtak le, azért adósodtak el, mert a felértékelt valutájuk miatt elesett a külkereskedelmük és turizmusuk várható bevétele. Elég megnézni a magyar külkereskedelem és turizmus egyenlegét akkor, amikor 260 forint volt az euró, és most, amikor 310.