Gyorsak a történelmi változások Dohányzás

Kopátsy Sándor                 PH                   2017 06 27

Gyorsak a történelmi változások

Dohányzás

Az Egyesült Államok mutatott először példát arra, hogy a dohányzás elleni fellépés történelmi tett volt. Amennyire az első demokrácia volt abban is, hogy az egészségügyet következetesen piacosította, amiről kiderült, hogy nagyon sok pénzbe kerül, ha az egészségügy pofit orientált vállalkozás lesz. Sokszor leírtam, hogy az Egyesült Államok a hidegháború alatt a nemzeti jövedelmének két-háromszor nagyobb hányadát fordította és fordítja ma is fegyverkezésre. De ezzel elérte, hogy megnyerhette a hidegháborút. A Szovjetuniónak viszonylag háromszor akkora fegyverkezési hányadra volt szüksége, hogy megpróbálja állni a katonai szuperhatalmi versenyt. Amíg a fegyverkezési versenynek köszönhetően óriási fölénybe került az Egyesült Államok, az egészségügyi versenyben a túlköltekezése ellenére lemaradt. Odáig csak a nyugdíjba menetelem előtt jutottam el, hogy az egészségügy tőkés piacosítása úttévesztés. Erről két tény győzött meg.

Az Egyesült Államokban az egészségügy jogi pereskedése többe került, mint a magyar egészségügy összes kiadása.

Az egészségpénztárak költségeinek 40 százalékát a halál előtti két héten történt kezelések tették ki.

Ezen az alapon a 80-as évek elején azzal zártam le a témát, hogy az Egyesült Államok egészségügyi ellátása költségpocsékoló. Vele szemben a többi demokrácia fele költséggel jobb eredményt ért el. Ezzel szemben a legtöbb halálozást okozó szenvedéllyel, a dohányzással példamutató módon sikeresen szerepelt az Egyesült Államok. A racionális hatósági korlátozások mellett, lélektani háborút vezetett. Két évtized alatt a felére csökkent a felnőtt lakosok dohányzása. A háború után az Egyesült Államokban a felnőtt férfi lakosság kétharmada dohányzott, 2000-ben már csak a negyede. Ezt követték a nyugati demokráciák, ahol később indult be a hatósági korlátozás, és lassabban jöttek, és kisebbek az eredmények.

Meglepő módon a távol-keleti puritánok később és lassabban indultak. A legfegyelmezettebb lakosságú országban, Japánban, még 2000-ben is a felnőtt lakosság nagyobb fele dohányos volt. Az utóbbi 16 évben azonban gyorsa volt a dohányzás csökkenése, 52 százalékról 33 százalékra esett vissza. A várható életkor azonban a több dohányzó ellenére eleve a legmagasabb volt. Annak ellenére, hogy a dohányzás volt a legnagyobb halálozás okozó, amit mára a gazdag országokban a túlsúlyosság váltott fel, és ennek a jelenkori egészségrontásnak az elkerülésében Japán mindig a világbajnok volt.

Ma két életet rövidítő a főszereplő van. Kétszáz éve a dohányzás volt, jelenleg azonban már a túlsúlyosság lett ez. Az egészségügynek ezek ellen kellene harcolni. Ha ezek a fő halálozás okozók, nem az egészségügyet kell vállalkozássá szervezni, hanem a lakosságot kell érdekeltté tenni, hogy csökkenjen a dohányzók és a túlsúlyosak aránya. Ezt azzal kellene elérni, hogy aki egészségtelenül él, a dohányzók, az alkoholisták és a túlsúlyosak magasabb egészségügyi biztosítást fizessenek. Az ilyen rendszerben a japánok sem járnának rosszul, mivel ugyan még sokan dohányoznak, de nagyon kevesen túlsúlyosak.

A minél hosszabb élet nem társadalmi cél.

Nagy híve vagyok az ENSZ által használt társadalmi rangsornak, ami három mutató, az egy lakosra jutó jövedelem, a várható életkor, és az átlagos iskolázottság erdőjével méri a tagállamok társadalmi fejlettségét. Minden más használt mércénél ez sokkal jobb, de két észrevételem van. Az egy lakosra jutó jövedelem mellett figyelembe venném az egy lakosra jutó vagyont is. A másik problémám a várható életkor. Ez, amíg a nyugdíjkorhatár plusz tíz százalék év alatt van, egyértelmű eredmény, de ezen túl társadalmi teherré válik. Ugyanakkor a nyugdíjkorhatárt nem nyugat-európai mértékkel mérem, hanem a távol-keletivel. Dél-Koreában 71.8 év a tényleges nyugdíjba meneteli kor, a plusz tíz százalék 80 évet jelent. Japánban is tíz évvel később mennek nyugdíjba, mint a mediterrán Európában. Nyugdíjba menetel helyett szívesebben használnám az aktív életkor vége kifejezést. A nők esetében ez egyértelmű, hiszen ők a háztartásbeli és a nagymamai teendőket tovább folytatják. Még azt is elfogadom, hogy az aktív élet addig tart, amíg az öngondoskodás. Ez lehet nemcsak öngondoskodás, de mellékkereset is.

A saját példámra hivatkozom. 92 éves korig volt mellékállásom, ás ma is van mellékkeresetem. A tudományos és technikai forradalom megsokszorozta a nyugdíjkorhatáron túli hasznosulás lehetőségeit.

A társadalomban való aktív részvétel végét jelenti az öregek házaiba való visszavonulása.