Tejtermelés

Kopátsy Sándor                  EA                  2015 09 09

Kert-Magyarország felé

I.

Tejtermelés

Tegnap a Magyar Tejtermelők Szövetségével tárgyalt egy szakértő a magyar televízióban a világgazdaságot, különösen Európát és leginkább a magyar tejtermelőket sújtó válságról.

Talán pontosan hatvan éve Burgert Róbert a pécsi jó barátom jött az örömhírrel, hogy kinevezték a Pécsi Állami Gazdaság igazgatójának. Amikor elárulta, hogy Pécs tejellátása lesz a feladata, megijedtem, az ó dinamizmusa és a magyar tejtermelés potenciája között áthidalhatatlan a különbség.

Akkor még nem ismertem fel a parasztok tejtermelésre való áttérésének történelemformáló szerepét, amit a sváboknak köszönhettünk. De a biológiai forradalom jelentőségét a mezőgazdaságban már felfogtam. Hírét kaptam a gabonatermelésben és a baromfitartásban elért szédületes eredményeknek.

Ezért bíztattam a barátomat, hogy ne a tejtermeléssel vesződjön, az nálunk különösen reménytelen, inkább legyen a modern baromfitartás hazai úttörője. A tejtermelés két okból Magyarországon reménytelen.

Egyrészt a mi viszonylag kontinentális éghajlatunk erre eleve alkalmatlan, másrészt nagyon lassú szaporodása miatt a szarvasmarha nemesítése nagyságrendekkel lassabb, mint az évente 200-nál is több tojást adó baromfinak.

Ami az éghajlatot illeti.

A növényevő háziállatok tartása csak ott versenyképes, ahol viszonylag nagy a csapadék és lassú a párolgás. Európán belül csak a Golf áram közelében és a hegyek között, ahol még a szántóföldi művelés is megoldhatatlan. Ezt azzal illusztráltam, hogy szarvasmarhát csak ott lehet versenyképesen tartani, ahol nem kell a parkok gyepét nyáron sem ötözni, vagy ahol füves pályákon teniszezhetnek.

No meg a hegyekben, ahol csak fát és szénát lehet termelni. Ott más lehetőség hiányában tartanak sok tehenet, de csak más lehetőség hiányában.

A magyarországi éghajlat nem a szénának, hanem a gabonának felel meg. Ezért tartottunk mindig sok disznót, voltunk disznóhúsevő nép.

Nekünk elsősorban a homokokon kellene zöldséget és gyümölcsöt termelni és belterjes baromfihúst termelni.

Ami a fajtanemesítést illeti.

Minél szaporább egy faj, annál gyorsabb nemesítési eredmények várhatók. A baromfinál gyorsabban csak a halak szaporodnak. Ott lehetnek a leggyorsabbak a fejlesztési eredmények. De akkor még a halak nemesítésében nem voltak általános eredmények. Az óta a vizek művelésének a forradalma is beindult.  Most már azt várhatjuk, hogy a hústermelésben a tavak, tengerek művelése fogja biztosítani a nagyon gyorsan szaporodó népesség állati fehérjével való ellátását.

Burgert ugyan megértette a tanácsomat, de két okból kudarcot vallott. Egyrészt az agrárpolitika vezetői a tehéntartás megszállottai voltak, ráadásul a megye vezetői sem akartak lemondani a város jó tejjel való ellátásáról, másrészt Burgert sem volt felkészülve a modern baromfitartás egészségvédelmi feladataira. Ott is igaz az, ami fajunk történetében végig jellemző volt, a lakosság sűrűségével hatványozottan nő a betegségek terjedési sebessége. A sok baromfi összezárása fokozott állatorvosi felügyeletet követel. A baromfi pusztulás Burgert karrierjébe kerül, ha Izinger Pál, akik az agrárár értelmiség legnagyobbjának tartottam, nem helyezi át gyorsan Bábolnára, és nem engedi meg a baromfitartásra való áttérést, amihez akkor senki sem értett. Így lett a bábolnai ménes és tejtermelő állami gazdaság a modern baromfitartás fellegvára nemcsak Magyarországon, de a szocialista táborban is.

Ezek után, amikor az Európai Unió tejtermelési támogatásáról értesültem, már tudtam, hogy csak idő kérdése, amikor derül ki a hibás agrártámogatás. A tejtermelés csődje azonban csak most következett be. Az elmúlt 25 évben ugyanis Kínában a tejtermékek fogyasztása tízszeresére nőtt. A tejtermelésre legalkalmasabb országban, Új-Zélandon 30 év alatt hússzorosára nőtt a tejtermelés. Becslésem szerint, ott a tejtermelés költsége fele a nyugat-európai országokénak, és ötöde a magyarnak. Velük nemcsak mi, de a franciák, vagy a dánok sem lesznek versenyképesek. Egyelőre azonban az irreális EU tejtámogatása még nem okozott összeomlást, pedig már a nyugati sajtó írja, hogy a tej olcsóbb, mint az ásványvíz. Nem a tej ilyen olcsó, hanem a támogatása olyan nagy, hogy még az ásványvízzel is versenyképes marad.

Az elmúlt másfél évben azonban a felére csökkent a tejtermékek világpiaci ára.

A tegnapi vitában fel sem merült, hogy mi a világgazdasági oka a magyar tejtermelés válságának.

Hatvan éve sem lehetett megtenni, hogy a világgazdaságban történő változásokat figyelmen kívül hagytuk, de már akkor ezért megfizettük, a jelenkorban pedig figyelem kívül hagyni, mi történik a világban, ostobaság, amiért drágán kell megfizetni.

Magyarországon nem a belső fogyasztást is meghaladó mennyiségű tejet kell termelni, hanem az önözött homokon zöldséget és gyümölcsöt kell termelni.