A politikai vezetés ne erkölcsi alapon döntsön

Kopátsy Sándor                 PH                   2015 09 23

A politikai vezetés ne erkölcsi alapon döntsön

Az EU és különösen Németország politikai vezetése történelmi méretű kárt okoz Európának azzal, hogy Európa racionális érdekei helyett a saját erkölcsi elvárása szerint cselekszik. Jó politikai vezető csak az lehet, aki a rábízott feladatokat nem az erkölcse, hanem a rábízott társadalom érdeke alapján hajtja végre. Azért nem lettem politikus, mert erre nem vagyok alkalmas.

Ezt a döntésem akkor hoztam, amikor 1956. november 7.-én Kádár János vállalta a szovjet csaptok behívását, ezzel a forradalom leverését. Vállalta, hogy az ország lakosságának óriási többsége a forradalom és hazája elárulójának tartsa.

Magam is a forradalom lelkes híve voltam, de csak addig, ameddig hihettem annak realitásában. Ez azonban alig egy hét után megszakadt, amikor megalakult a második Nagy Imre kormány, a gazdaságot piacosító és az állampártot a dogmatikusoktól megszabadító cél átlendült a több pártos politikai demokráciába. Ez ugyan szép cél még lehetett, de reális feladat már nem.

Kezdettől fogva tudtam, hogy a gazdaság piacosítása még kaphat a Szovjetunióban támogatást, de a politikai demokrácia már Kína és Jugoszlávia számára sem fogadható el, és az Egyesült Államok sem hajlandó a Jaltai Szerződésben a Szovjetuniónak adott térséget megtagadni.

Azt tudtuk, hogy Mao és Tito, a magyar gazdaság piacosításának feltételen támogatói, de hallani sem akarnak az egy párt rendszer feladásáról.

Azt is tudtam, hogy az Egyesült Államoknak még nem célja a Szovjetunió befolyási övezetének korlátozása. Ezt világosan megmutatta a Szuezi Válság, amiben nem a nyugat-európai demokráciákat támogatta, hanem a Szovjetunióval fogott össze.

Ezért november elsején már nem láttam más megoldást, mint a forradalom kezdeti céljainál való megállás biztosítására behívni a szovjet csapatokat. Ezt a legkönnyebben Nagy Imre tehette volna meg. Ő, és társi azonban elszálltak a forradalom lendületével, mást pedig nem tudtam elképzelni. Voltak ugyan néhányan az állampárt élcsapatán belül, akik véleménye hasonló volt az enyémmel, de azoknak egy ilyen a magyar közvélemény elvárásával szemben hozott döntéshez nem volt elég tekintélyük. Kádár eszembe sem jutott, mivel vállalta a koalíciós kormányban a részvételt. Az erre való képességét csak lassan ismerem fel.

Nagy Imrén kívül nem volt olyan személy, aki erre a kezdetben nagyon gyűlöletes feladatra alkalmas volt. Felmértem, hogyha én lennék az erre alkalmas szerepben, nem vállaltam volna. Tehát nem vagyok alkalmas politikai vezetőnek. Szerencsére, erre alkalmam se volt, de azt nem is kerestem.

Minél messzebb van mögöttünk az 56-os forradalom, amire mint valami nagyon szépre emlékezem, szerencsés vagyok, hogy átélhettem, de annál világosabban látom, hogy Nagy Imre történelmünk legnagyobb politikai lehetőségét hagyta ki azzal, hogy nem ő hívta be a szovjet csapatokat. Neki százszor könnyebb lett volna a politikai konszolidáció, mint Kádár Jánosnak, akinek feledhetetlen érdeme, hogy vállalta. Bármennyire feledhetetlen, még mindig felismeretlen maradt. Nemcsak a jelen kormány, de a szoclib baloldal sem ért meg ebből semmit. A közép-jobb kormányzat pedig Kádárt a forradalom szent ügye árulójának tartja. Kádár János csapatának még a legpozitívebb képviselőit is üldözi, és Nagy Imrének ad igazat.

Kádár érdeme, hogy amíg a szellemi állapota megengedte, éreztette a lakossággal, hogy nem a szíve, hanem a népe érdekében kell cselekednie.

Mindezt azért mondtam el, mert az EU és Németország vezetői a közel-keleti népvándorlást sem Európai Unió, illetve Németország érdekének, hanem saját lelkiismeretüknek megfelelően kezelik. Ez nehezen érthető, mert nekik az EU, illetve Németország érdekét kellene szolgálni.

Az EU érdeke az, hogy először a megoldatlan belső munkanélküliségét kell foglalkoztatni. A fejlett tagállamok foglalkoztatása viszonylag elfogadható, de az is gyengébb, mint a négy tengerentúli angolszász országé, és sokkal alacsonyabb, mint a távol-keleti országoké. Az EU hatalmas és jól fizetett apparátusa még nem szakított időt arra, hogy a tagországok foglalkoztatását a tengerentúli és a távol-keleti, nálunk sikeresebb országokkal összevesse. Egy ilyen felmérésből kiderülne, hogy Európa nyugati felén kevesen és keveset dolgoznak.

Viszont tragikus a helyet az EU kevésbé fejlett országaiban, leginkább a négy mediterránban. Múlt századi gazdasági világválságéhoz hasonló a munkanélküliség azzal a különbséggel, hogy akkor a társadalom nem segítette a munkaerőpiacról kitaszítottakkal. Most pedig olyan nagy a munkanélküliek segítsége, hogy jelentős részük a szerényebb, kisebb jövedelmet biztosító munkanélküliséget választja. A tartós munkanélküliségnek nem is annyira a költsége, hanem a morális hatása elviselhetetlen. Az nemcsak a munkanélkülit és a családját, főleg a gyermekeit értékeli le, de a társadalmi erkölcsöt is rontja.

Kabaréba való téma, hogy a mediterrán országokban botrányosan alacsony a foglalkoztatás, különösen a fiatalok között, ezek java is boldogan települne, és egyre inkább települ a fejlettebb országokba, azok mégis inkább a közel-keleti menekültek válogatás nélküli befogadását választották. Sőt ezeket akarják rákényszeríteni azokra az országokra is, amelyikek még a saját, nem eléggé képzett, alkalmas munkaerejüket sem képesek kellő mértékben foglalkoztatni. Pedig Németország jelenti az EU tagországok fiataljai számára, Nagy Britannia mellett, a legnagyobb vonzerőt. Tehát módja volna a mediterrán államok munkaerőpiacán akár még a magasan képzett fiatalok közt is válogatni, nem kellene a Közel-Keletről a sokkal kevésbé alkalmas beözönlőket válogatás nélkül befogadni.

Ennek ellenére most az EU országok ezerszer annyit foglalkoznak a sokkal gyengébb minőségű bevándorlók által okozott problémákkal, és szó sincs arról, hogy a kevésbé fejlett tagországokban mekkora a kihasználatlan munkaerő. Csak Magyarországon egymillió van. Ráadásul ezek fele cigány. De ezek foglakoztatása sem olyan reménytelen, mint a beözönlő közel-keletieké és afrikaiaké. A fejlett tagországok most le akarják tolni a kevésbé fejlettek torkán a nem megfelelő közép-keleti bevándorlók egy részét, de azt meg sem említik, hogy az utóbbi tizenöt évben mennyi magasan képzett fiatal magas értékű munkaerő vándorolt a puritán, gazdag országokba.

Németországnak fényesen sikerült elterelni a figyelmet arról, mennyi ott is értékes embert fogadott be az EU tagországaiból.

Az a kaotikus állapot, amivel az EU országai kezelik a foglalkoztatást, elsősorban abból fakad, hogy a felső vezetésnek nincsenek racionális elképzelései arról, hogyan lehetne Európa nyugati fele versenyképes nemcsak a tengerentúli angolszász, de sokkal inkább a távol-keleti országokkal. Ez volna az EU elsődleges feladata. Ezzel szemben lelkizik, a túlszaporodó világ sok százmilliós problémáját akarja a saját sokkal könnyebben megoldható problémáit félretéve, megoldani.

A közel-keleti emberáradat a tél folyamán ugyan lassulni fog, de jövőre még nagyobb lesz, hiszen az eddigi bevándorlás az érintetek alig egyetlen százalékát jelentette. Ez ugyan nem jelenti, hogy mindenki elindul, de a tízszeresére akkor is lehet számítani, ha a sokkal nagyobb afrikai térség ilyen mértékű beáramlására nem kell számítani.

Az, hogy milyen lesz az idei hullám hatása az EU országokra, elég egyértelmű. Megerősödnek a jobboldali pártok és nagyon meggyengül a szoclib baloldal, vagyis a politikai inga jobbra lendül. Ez a tendencia Magyarországon azt fogja jelenteni, hogy a jobbik önmagában sokkal erősebb lesz, mint a baloldali pártok összesen. A Fidesz ereje fennmarad annak köszönhetően, hogy a kétoldali ellenzéke közel azonos erőt jelent, de azok egymá