Lakosságbefogadás

Kopátsy Sándor                 PH                 2015 09 03

Lakosságbefogadás

A legjobb újság is közöl színvonal alatti írást. Ezt tapasztaltam a The Economist legújabb számában. Az nagyon indokolt, hogy Európa legalább elméletileg tisztázza a befogadással felmerülő álláspontját. Azt, hogy az EU, különösen Németország e kérdésben sajnálatosan felkészületlen, nem kell vitatni. De azt elszomorító, hogy a világ legtekintélyesebb hetilapja is az, meglepő.

A befogadás minősítése.

Ezt a kérdést kell először eldönteni. A jelenkorban minden befogadott kincs, aki a befogadó ország átlagos munkaerejénél jobb minőségű. Ez a kincs annál nagyobb minél jobb minőségű a munkaerő. Ezért még a nem alulnépesedő, nem kiöregedő országnak is foglalkozni kell a befogadással. Minél fejlettebb a befogadó társdalom, a munkaerejének felnevelése, képzése annál nagyobb költséggel jár. Norvégiában egy személy felnevelése és képzése nagyságrenddel drágább, mint egy szegény országban. Ráadásul a legfejlettebb országban sem minden fiatal olyan képességű, hogy érdemes legyen diplomássá képezni. Ha tehát ilyen be akar vándorolni, örömmel kell fogadni.

A befogadó ország nyelvének középszintű ismerete is fontos követelmény, de nem mindig kizáró feltétel. A kiemelkedő művészek, sportolók esetében el lehet ettől tekinteni.

Egyszerűbbek a feltételek. Legyen még viszonylag fiatal, egészséges, legyen valami nyelvismerete és keresett szakmája.

Három fiam közül kettő elhatározta, hogy Nyugatra menekül a bolsevik világból. Egyértelmű volt a véleményem.

Csak olyan országokban érdemes mennyi, ahol az egy laksora jutó jövedelem mintegy négyszerese a hazainak. Ilyenek a 70-es évek végén csak a puritán Nyugaton és a távol-keleti demokráciák voltak. Az utóbbiak annyira más kultúrát jelentenek, hogy szóba sem jöhetnek.

A puritán Nyugat gazdag európai országai viszonylag merev befogadók. Nem annyira idegen ellenesek, mint kulturálisan igényesek. Ezek között a közép-európai értelmiség számára szinte csak Németország jöhet szóba. A magyarországi svábok nálatok felkészületlenebbek voltak, szakértelem nélkül, rossz időben és sokan mentek. Germánok voltak, mégsem örömmel fogadták őket. Ennek ellenére néhány évtized után már mintegy négyszer gazdagabb németekként éltek. Vagyis négyszer jobban, mint az itt maradtak. Erre a bevándorló magyarok is képesek lesznek. Európában a legjobb jövő a skandináv országokban volt várható, de csak azoknak, akik itthon a felső ötödbe tartoznának.

Csak négy befogadó gazdag puritán ország van, a négy volt angol gyarmat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Számotokra csak ez a négy ország jelent viszonylag biztos boldogulást. Az idősebb fiam Ausztráliába ment, jó szakmával, számítógépekkel dolgozó szakember volt. Két lánya ott alapított családot és azok két gyermeke az ausztrál társadalom felső negyedének szintjén él. A fiam gazdag nyugdíjas még az ottani viszonyok között is. A kisebbik fiam Párizsban megrekedt, de nagyon jó házasságot kötött. A három gyermeke közül egy elméleti matematikusként Kaliforniában él az ottani felső tized szintjén, ott házasodott és két gyermeke van. A másik kettő is jóval a franciaországi szint átlaga felett él. Egyikük sem kételkedik abban, hogy jól döntött, amikor kivándorolt.

Saját családom tehát jól járt, hogy elhagyta a hazáját. Nekem bőven lett volna alkalma, de eszembe sem jutott, és ma is tudom, hogy többre vittem itthon. Nem anyagiakban, hanem számomra mindennél fontosabb sikerekben.

Ami a magyar kivándorlók átlagát illeti.

A második világháború végéig a társadalom elhanyagolt rétegeiből került ki a kivándorlók nagy többsége. Nincstelen parasztok, kubikusok, bányászok, vagyis munka és vagyonnélküliek, de ezek közül a bátrak vándoroltak ki. Vagyis általában a társadalom alsó vagyoni, jövedelmi és iskolázott tizedéből kerültek ki. A nagy többségük elvesztette a magyarságának még a tudatát is, de a jövedelmük, vagyonuk vélhetően a jelenlegi magyar társadalom felső tizedének felel meg. Nem vagyok annyira elfogult magyar, hogy ők és főleg az utódjaik jártak a legjobban. De nemcsak ők, hanem az emberiség, azon belül Európa is szerencsés, mert Amerika segítsége nélkül nehezebb lett volna a sorsa. Ha nem is közvetlen a kapcsolat, az Észak-Amerikába vándorolt európaiaknak köszönheti, hogy megúszta mind a fasiszta, mind a bolsevik erőszakot.

A második világháború után a magyar bevándorlók többsége az úri középosztályból került az Egyesült Államokba. Ezek nem szerepeltek fényesen, hiszen ott akarták folytatni a hazai társadalmi viszonyokat, egymásnak mesélték otthagyott társadalmi rangjukat, vagyonukat. Szorgalmasan könyvelték katonai, hivatali rangjuk növekedését. Az egyik leggyengébb európai bevándorló etnikumnak bizonyultak.

Az 56-os forradalom után azonban frissdiplomások, egyetemisták voltak a befogadottak. Ezek minősítését láthattam 1985-ban. Ezeket a legjobbak között minősítették. Azt még nem említette meg senki, hogy káderekben mit vesztettünk a forradalom bukásával kivándorló fiatal értelmiséggel. Pedig velük körülbelül olyanokat vesztettük el, akik 2010-ben átvették, és a belátható jövőben képezik a hatalmat gyakorlókat, a két szakkollégium diákjai.

Akármennyire a Fidesz jelenlegi csapatánál kevésbé nacionalista, klerikális, a liberálisokat is jobban befogadó kormányokat szeretnék, elismerem, hogy Magyarországnak még nem volt a lakosságához jobban igazodó kormánya.