Kopátsy Sándor PP 2015 09 17
A Kárpát Medence
lakóinak közös sorsa
Az EU, illetve Németország Európára szabadított közel-keleti
áradata egész Európát veszélyezteti, de különösen érinti a letűnt
Osztrák-Magyar Monarchia utód országait. A közös bajban egymásra mutogatunk,
egymást sértegetjük.
Középiskolás koromban felismertem, hogy mi azért vesztettük
el a Kárpát Medence egészét jelentő országunkat, mert nem értettük meg, hogy ez
a térség nemcsak a miénk, de az itt élő népeké is. Azért vesztettük el a
terület kétharmadát, mert úgy viselkedtünk, mintha csak a mienké lenne.
Ez Trianon után azzal módosult, hogy a korábbi terület
teljességére tartottunk igényt, és az utódállamokat, vagyis a velünk közös
sorsra ítélteket legfőbb ellenségünknek tekintettük. Még a nyomát sem
érezhettem annak, hogy akadt valaki, aki felvetette volna a mi felelősségünket
is. A teljes ártatlanságunkat a magyarság egészével is elfogadtattuk. Nem
találtam olyan magyart, aki véleményemmel egyetértett volna.
A háborút követő szovjet megszállás ugyan kötelezővé tette a
szomszédjainkkal való barátságot, illetve megtiltott minden határvitát. Tiltott
lett a revizionizmus, de nem felszámolt.
A rendszerváltást követő liberális uralom ugyan végre nem
volt nacionalista, de annyira liberális volt, amit a közvélemény képtelen volt
elviselni. Húsz év után olyan elseprő győzelmet aratott a liberálisról
közép-jobbra átállt Fidesz, ami példátlan volt és marad Európa demokratikus
történetében. A választási körzetek 99 százalékát a Fidesz nyerte meg.
Ez az elseprő győzelem ugyan csillapult, de még mindig
példátlanul nagy maradt, mert a körzetek 90 százalékát megnyerte a Fidesz. Már
ez is elég volt a kétharmados törvényhozási többséghez. De második pártként
azonban megjelent a szélsőjobb, a Jobbik.
Az EU brüsszeli vezetése, és Németország kétbalkezes
bevándorlási politikája ránk hozta a közel-keleti népek áradatát. A ránk hozott
megpróbáltatás azonnal felébresztette az Osztrák-Magyar Monarchia, ezen belül a
Kárpát Medence utódállamainak atavisztikus ellentéteit.
A közel-keleti bevándorlási áradat közös gondja kiváltotta
az egymással szembeni bizalom teljes hiányát, és az elfojtott indulatok
felszínre kerülését.
A bevándorlás annyira érintette a közvéleményt, hogy szinte
mindenki nézte a televíziót. Engem is magával ragadott az érdeklődés, mert
megéreztem, hogy ritka történelmi események vagyunk a fontos szereplői.
A Magyar Televízió I. csatornájának a stábja is
elfelejtkezett a tárgyilagosságról, a nézők hangulatát nem mérsékelte, hanem
tüzelte. Pedig a mérséklés lett volna a feladata.
Azt, hogy Orbán Viktor a tőle megszokott politikai érzékkel
azonnal felismerte, hogy a Fidesz csak akkor nyerhet az eleve kudarcra ítélt
befogadási politikából, ha mielőbb annak az elkerülhetetlen kudarcára játszik.
Azonnal én is felismertem, hogy a liberális befogadási politikai kudarca
elkerülhetetlen, tehát a bukására játsszon az, akinek a célja a győzelem. Csak
a felelőtlen befogadásoknak ellent állva lehet megakadályozni a jobbik
erősödését, és a liberálisokat arra kényszeríteni, hogy a bevándorlók oldalára
álljanak. A Fidesz további megerősödése, illetve az erejének megtartása csak a
liberális befogadás elutasítása esetén történhet meg.
A Magyar Televízió nacionalista hozzáállása már kezdettől
fogva irritált. Mindig a szomszédjaink hibáit hangsúlyozták.
A külügyminiszterünk szerintem is jó ügyet védett, de a
szomszédjainkat sértegette. A tények megállapítása azonban nem a
külügyminiszter feladata, neki nem a mások kritizálását, hanem a kritikusok
megbékéltetése a feladata. Szijjártó szint kéjjel hangsúlyozta, hogy
Horvátország egyetlen nap alatt összeomlott. Hozzátette, hogy az EU-ba való
beépülése rajtunk is múlik. Neki nem a
szomszédjaink hibáját, hanem a közös érdekünket kell hangsúlyozni.
Az osztrák államelnök ugyan elfogult liberális, de Ausztria
az egyetlen olyan szomszédunk, akitől tanulhatunk.
A horvátok ellen olyan sok hibát követtünk el az évszázadok
során, hogy illene velük szemben türelmet tanúsítani. Ez Románia és Szerbia
esetében is indokolt volna.
Ezer év alatt nagyon rászoktunk arra, hogy mi voltunk az
urak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése