Haltermelés

Kopátsy Sándor                EA                    2015 09 12

Kert-Magyarország

III.

Haltermelés

Mindig racionális feladatokkal foglalkozom, még akkor is, ha ennek ellenére semmi okom, hogy a megvalósulásában bíznák. Most mégis olyan tárgyban írok, amit hatvan éves álmomnak tarthatok, és mégis biztos vagyok abban, hogy az emberiség meg fogja valósítani, mert nélküle élelmezési válság lenne.

A tejtermelés bevezetőjében azt írtam, hogy az 50-es években azt tanácsoltam a barátomnak, hogy ne a szarvasmarhával, hanem a baromfival foglalkozzon, mert az sokkal eredményesebb annak köszönhetően, hogy sokkal szaporább. Akkor még a lazactermelő halfarokról sem tudtam, csak a nagyüzemi, battériás baromfitartásról olvastam. Burgert sem hallott róla, de megállapítottuk, hogy az lenne a csoda. Jóval később hallattam a norvég, a kaliforniai, csillei halfarmok csodálatos eredményeiről, és az elmúlt tíz évben kezdtem gyűjteni a haltermelés adatait.

Ennek hatására mértem fel, a tengerek és tavak művelésének történelemformáló jelentőségét. Most már az a véleményem, hogy a tengerek megművelése a földünk élelmiszertermelésnek ugyanolyan forradalma, mint amint jelentett a jégkorszak megszűnése után a szántóföldi földművelés elterjedése jelentett. Becslésem szerint, a szántóföldi földművelés és legelők állattarása gyorsan, néhány évszázad alatt megtízszerezte a földünk élelmiszertermelését, ezzel embert eltartó képességét.

Az állóvizek halászata ugyan nagyon lényegében még gyűjtögetés volt, az állóvizek spontán termelték azt, amit a halászok kifogtak. Ez ugyanolyan hasznosítási mód, mint a vadászat. Mindkettő ma már modern technikát alkalmaz, de az eredménye csak a természet ajándékának a begyűjtése.

A halastavak is csak egy lépést jelentettek, ami nem több mint a vadállomány takarmányozással történő növelése.

Csak a modern halfarmok állnak párhuzamba a szántóföldi növénytermeléssel és az arra épülő istállós állattartással.

A párhuzamok ellenére az állóvizek hasznosítása mindig hatékonyabb volt, mint a száraz földeké. Nem vagyok szakértő, de a vizek termő kapacitását sokkal nagyobbnak tartom, mint a szárazföldekét. Az a csodálatos, hogy ezt csak a jelenleg kezdjük felismerni, hasznosítani.

A föld állóvíz felülete kétszerese a szárazföldnek, aminek jelentős hányada nagyon alacsony hasznosítási értékű, mert nincs csapadéka, illetve művelhetetlen hegy. Ezzel szemben az állóvizek szinte mindegyike termőképes. Szakértelmem hiányában is tudom, hogy az állóvizek potenciális termőképessége sokkal nagyobb, mint a szárazföldeké.

Engem azonban az izgatott és izgat, hogy a biológia, az agrártudomány potenciális lehetősége a vízben élő, nagyon szapora fajok esetében nagyobb és gyorsabban eredményeket ígér, mint a szárazföldön élő fajoké.

Ezért aztán eleve kezdettől fogva laikusként is nagyon érdekelt az állóvizek termelésre fogása. Tengerünk ugyan nincs, de édesvízben nagyon gazdagok vagyunk. Az országba érkezik a területének mintegy ötszörösét kitevő területről a lefolyó csapadék. Az egész Kárpát Medencét uraló történelmi Magyarországban a magyarok lakta területek többsége a lefolyó árvizektől szenvedett. Az Alföld negyede árterület volt. Igazán lakosságeltartóvá akkor vált, amikor a Tiszát szabályozták.

Az országon átfolyó vizek csak a szállító utak szerepét játszották. Ezeket azonban lecserélték a vasutak, majd szinte teljesen a közutak. Százötven éve a folyóknak, és vizüknek a hasznosítása szinte megszűnt, érintetlenül átfolynak az ország területén.

A haltermelés technika forradalma alig érintette az országunkat, annak ellenére, hogy a vízgazdálkodásunk aránylag kezdettől fogva élenjáró volt.

Az utóbbi években ugyan a cigány etnikumuk katasztrofálissá válása is felkeltette a figyelmemet a halgazdaság iránt. A cigányságot több szempontból tartom alkalmasnak a halastavak hasznosítására.

Az állomány lopásának megakadályozására csak ők alkalmasak, ha a magukét kell védeni.

A halastavak üzemelése olyan munkaigénnyel jár, amire használhatók. Nem követel megkülönböztetett munkafegyelmet másokkal való együttműködést, fegyelmet és rendszerességet. Alkalmas a vendégek fogadására, amire a halastavak különösen megfelelnek.

A foglalkoztatásuk néhány ezer halastó építésével viszonylag olcsón megvalósítható. Az ország dombos, hegyes vidékei sok száz halastóra alkalmas völgyet kínálnak. A homokos síkságokon pedig modern földmunkagépekkel és fóliával történő fenékborítással készíthetők olcsó halastavak.

Álmom megvalósítására lehetőséget kínál a tény, hogy ingyen van bőséges áramunk az atomerőműből. Az Alföld öntözésének megoldása során felismertem az öntözés vízigényének éjszakai kielégíthetőségét. Egy-két napi igény tárolására elegendő tárolók sora szinte minden öntözési szinten olcsón megvalósítható. Ennek során azt is megállapítottam, hogy nemcsak az éjszaki órákban van a hálózatban szabad kapacitás olyan fogyasztók számára, akik számára az elosztást irányító adja az áramot. Jelenleg már lehetséges az olyan fogyasztói igény, amit az elosztó akkor szolgáltat, amikor van felesleges áram a hálózatban. Vagyis a vízemelő szivattyúkat nem a fogyasztó, hanem a szolgáltató kapcsolja be.

Marad egyetlen további feladat olyan vízelosztó hálózat kiépítése, szivattyúkkal való felszerelése, amit a halastavak feltöltését szolgája. Ennek kellene a tervét elkészíteni. Meggyőződésem szerint, ezek olyan hasznosak, olyan olcsó munkahelyteremtést jelentenek, amivel más terülten nem számolhatunk. Ugyanakkor olyan termékkel jelenünk meg az európai és a közel-keleti piacon, amiben komparatív előnyünk lehet.