Az értékelmélet értelmetlen

Kopátsy Sándor                  EE                 2015 09 10

Az értékelmélet értelmetlen

Amikor az Országos Tervhivatalba kerültem, szakmát kellett váltani. Azonnal elkezdtem Marxnak és jelentős tanítványainak minden jelentős művét lelkesen tanulmányoztam. Ma is marxistának tartom magam, abban az értelemben, hogy neki köszönhetően történelmi materialista módon vizsgálom a társadalmak működését.

Marxot akkor is a társadalomtudományok legjelentősebb alakjának tartom, ha csak annyit adott volna iránytűként, hogy a társadalom felépítményét az alépítménye határozza meg. Ezen az ítéletemen az sem változtat, hogy Marx nem maradt meg az elméleti alapjánál, és vallásalapító forradalmár lett. Abban is a legnagyobbak közé emelkedett, akkor is, ha hívei joggal cserbenhagyták, mert a tudományos és technikai forradalom a fejlett társadalmakban túllépett a tanai hasznosíthatóságán. A fejlett társadalmakban ugyanis olyan alépítmény alakult ki, a mire spontán, forradalom nélkül olyan társadalmak épültek, amilyenekről Marx álmodott.

A bolsevik diktatúra viszonyai között láthattam, hogy Marx elmélete nem ezekben, hanem a jóléti társadalmakban valósult meg. A jelenlegi fejlett társadalmakat nemcsak Marx, de Krisztus vagy Konfucius is tanai megvalósulásának minősítené.

Marx akkor tévedt el, amikor belátta, hogy az általa elképzelt társadalom a fejlett államokban erőszak nélkül, spontán nem valósul meg, ezért váltott át az erőszakos megvalósításra. Nem vette tudomásul, hogy csak a megfelelő alépítmény létrejötte után jöhet létre spontán, erőszak nélkül az általa elképzelt felépítmény. Ez azonban az ő életében még nem történt meg. Ezért fogalmazta meg a munkásosztály diktatúrájával történő megvalósítás elméletét.

Azt nem vette tudomásul, hogy az alépítményt a felépítmény nem hozhatja létre, az csak spontán történhet. Ennek ellenére a marxista vallásnak történelmi szerepe volt a tőkés osztálytársadalomnak össznépi társadalom kialakulásában. Jelenleg divat a marxizmus bukásáról beszélni, a marxisták politikai szerepét elhallgatni. Még a korábban lelkes marxisták sem hangsúlyozzák, hogy Nyugaton a jelenkori fejlett társadalmak átalakulásában, az egész népet átfogó társadalomban, a szakszervezetek megerősödésében, a jóléti ellátás általánossá válásában, az egész társadalomra támaszkodó pártok megjelenésében, az általános és titkos szavazás létrejöttében a fő szerepet a marxista pártok játszották. Ezzel a fejlett társadalmaknak olyanok lettek, amikben nincs szükség erőszakra, forradalmárokra.

Marx forradalmi tanítása tehát a fejlett társadalmakban feleslegessé vált. Ugyanakkor az elmaradt Kínában, ahol a fejletteknél lényegesen alacsonyabb szintről kellett kiindulni, de már ott jártak előtte a fejlett társadalmak eredményei, kiderült, hogy a politikai diktatúra elkerülhetetlen szükségszerűség. Kiderült, hogy a fejlett társadalmakhoz való felzárkózás csak a politikai diktatúra viszonyai között lehetséges. A gazdaságot azonban a fejlett világgazdaságba csak a piac jelzései alapján lehet integrálni.

Marx zseniális művében, a Tőkében, azzal lépett téves útra, hogy a gazdasági élet működését absztrakt logikával magyarázat. Nem vette figyelembe, hogy a gazdaság működéséből az ember véleményének, kultúrájának a kihagyása éppen olyan hiba, mintha a művészetek történelmét nem az emberek véleménye, megértése, tetszése figyelmen kívül hagyásával magyaráznánk.

Ez az úttévesztése azonnal, az érték megfogalmazásával kezdődik. Az áruk és szolgáltatások értékét a fogyasztók véleményének figyelmen kívül hagyásával definiálta. Még azon sem akadt fenn, hogy az általa meghatározott értékfogalomba be kellett fogadnia a föld- és a bányajáradékot, valamint a tőkés profitját. Az utóbbit, az általa elképzelt tökéletes társadalomban önkényesen kiküszöbölhetőnek tartotta.

Ezek a logikai hibák abból fakadtak, hogy az érték fogalmára épített, azt tekintette az optimális árnak. Ebbe aztán bele kellett foglalni a járadékokat és a tőke utáni profitot. Ezzel az általa absztrakt fogalomnak tekintett érékbe, azaz az árak centrumába befogadott kereslet-kínálat arányából fakadó, nem absztrakt elemeket. Azt ugyan ő sem tagadhatta, hogy a járadék a keresletnél kisebb hiányból fakad.

A földjáradék oka a föld, és az abba befektetett tőke profitjából fakad. Az abszolút földjáradék nagysága a föld szűkösségétől, a különbözeti földjáradék pedig a föld természetes alkalmasságának mértékétől, és a befektetett tőke hiányától függ. De az, hogy melyik föld járadéka mekkora függ az alkalmazott technikától. Az új, a fejlettebb fajok esetében nagyot változhatnak a járadékok. Egy szárazságot, fagyot jobban tűrő faj felértékeli a szárazabb és keményebb telű vidéken lévő földek járadékát, ugyanakkor a nagyobb kínálat okán más terülteken csökken a járadék. A mezőgazdasági terméke iránti kereslet függ a népesség számának változásától és jövedelmétől. Végül még az időjárás ingadozásaitól is.

A bányajáradék esetében még inkább egyértelmű, hogy annak nagyságát nemcsak a geológiai adottságok határozzák meg. Ennek most a korát éljük azzal, hogy a magas olajárak következtében példátlanul nagyra nőttek az olajtermelő országok bányajáradéka. A magas árak a pala olaj és gáz kitermelésének technikai megoldását követelték. Ahogyan ez megvalósult, harmadára csökkentek az olajárak, ennél is sokkal jobban a bányajárulékuk. A csökkent olajárak végigperegnek a termékek és szolgáltatásokon. Az olaj és a földgáz kitermelés egyetlen technikai változása átrendezi a világgazdaság egészében az árarányokat.

Egyik járadéknál sem beszélhetünk valami egzakt definícióról.

Marx, és nyomában a társadalomtudományok azt sugallták, hogy az áraknak van kiszámítható centruma. Ebből fakadt a téves felfogás, hogy a gazdaság működtetését rá lehet bízni a politikai hatalomra. Ahol marxisták kerültek a politikai hatalomra, rátértek a gazdaságot céljaik érekében való irányítására. Erről kiderült, hogy nagyon alacsony hatékonysággal működik. A 20. század végére megbukott minden olyan marxista rendszer, amelyik nem piacosította a gazdasága működtetését.

Kevés szó esik arról, hogy az európai marxizmus is próbálkozott a gazdaság piacosításával.

A nyugat-európai szociáldemokrata marxizmus eleve tudomásul vette a piac nélkülözhetetlen szerepét, megelégedett a tőkésosztály uralmának leépítésével, azonban fenntartandónak tekintette a piacnak a gazdaságirányító szerepét.

Egyetlen marxista diktatúra maradt fenn Kínában, ahol gazdaság piaci hatások figyelembevételével működik. Méghozzá példátlan sikerrel.

A kelet-európai marxizmus ugyan győzött és hetven élven keresztül hatalmon a világ egyik katonai szuperhatalma maradt. Ebben a polgárháború után Lenin azonnal felvetette a piaci erők hatásának figyelembevételét, de ennek a halálával hamar vége szakadt. Az 50-es évek elején ismét felvetődött a gazdaság fokozatos piacosítása. Ezt Magyarországon akarták kipróbálni. Ezt a dogmatikus marxisták mind Magyarországon, mind a Szovjetunióban elfojtották. Nálunk az elfojtása forradalmat szült, ami azonban gyorsan a politikai diktatúra felszámolásához vezetett, amint aztán a viszonylag haladó marxisták is elvetettek, és erőszakkal levertek.

1990-ben azonban Kínában győztek a piacosítás hívei. Nekik sikerült a politikai hatalmat demokratizálókat erőszakkal felszámolni. Ennek köszönhetően a gazdaság példátlanul gyors fejlődése történik.

Marx másik tévedése a lakosság viselkedési kultúrájának figyelmen kívül hagyása volt.

Ezt a hiányosságát a német politológus, Max Weber ismerte fel a 20. század elején. Kimondta a nagy igazságot. „A jelenkor társadalmait sikeresen csak a protestáns etikájú népek működtethetik.” Ez a felismerése ugyan kiegészítésre szorul annyiban, hogy a protestáns helyett puritánt kell mondani. Weber óta ugyanis nemcsak a Nyugat protestáns erkölcsű népei, hanem a Távol-Keleti konfuciánusok is kiemelkedően tejesítenek. Mivel mind a nyugati protestánsok, mind a távol-keleti konfuciánusok puritánok, indokolt a puritán erkölcsű népek fölényét hangsúlyozni.

Weber felismerését a marxizmusra fogalmazva. A marxista ideológia is csak akkor lehet sikeres, ha puritán népek alkalmazzák. A világ élvonalában jelenleg már csak puritán népek országi vannak. Ezek társadalmi alépítménye már elég fejlett ahhoz, hogy demokratikus felépítményük legyen. Nincs szükség diktatúrára. Egyetlen puritán ország Kína, amelyik még elmaradott volt ahhoz, hogy demokrácia lehessen. Ott még a Marx által javasolt politikai diktatúrára volt és van szükség, hogy gyorsan fejlődhessen, ha a gazdaságát a piaci hatások alakítják.

Jelenleg azt lehet megállapítani, hogy az élvonalba tartozó puritán lakosú tőkés osztálytársadalmak demokratikus politikai rendszerükkel megtartásával spontán átalakulhattak gyorsan fejlődő össznépi társadalmakká. Ez jelentősen más politikai felépítménnyel történt meg a puritán Nyugaton, mint a Távol-Keleten. Egyetlen kivételt az emberiség puritán lakosságán belül többségét jelentő Kína volt, ahol a viszonylagos elmaradottság és világpolitikai súly, a birodalom egyben maradása, nem engedte meg a politikai felépítmény idő előtti demokratizálását.

Marx ugyan sokáig azt hangoztatta, hogy a tőkésosztály diktatúrája csak ott számolható fel, ahol ennek megértek az alépítményi feltételei. „Ahol esetleg előbb győzne a forradalom, ott szükségszerűen visszajön a régi szemét.” Végül azonban már csak abban reménykedett, hogy a tőkés osztálytársadalom ott is megbukhat, ahol a hatalma, a láncszem a leggyengébb. Azt már elfelejtette hozzátenni, hogy ott azonban visszajön a régi szemét, mert tartós felépítmény csak az lehet, ami megfelel az alépítmény feltételeinek.

A Marx által megálmodott társadalom létrejöttének két feltétele van, a tudományos és technikai forradalom vívmányainak bevezetése és a lakosság puritán viselkedése. Ha e két feltétel egyike hiányzik, akkor nem kerülhet élvonalba a társadalom. A puritanizmus hiánya nem pótolható, a gazdasági fejlettség elmaradása a puritán erkölcsi társadalomban felszámolható, ha a gazdaságot piacosítják, a társadalom stabilitását pedig a politikai diktatúra biztosítja.

Ezzel magyarázatot kapott a bolsevik rendszer bukása. A kelet-európai népek nem puritán erkölcsűek, ezért alkalmatlanok az élvonalhoz való felzárkózásra.