A forint értékének alakítása

Kopátsy Sándor                 PG                   2015 09 17

A forint értékének alakítása

Szinte naponta megnézem hogyan alakul a forint ára az euróhoz képest. Eleve az volt a véleményem, hogy számukra elkerülhetetlen a külső eladósodás, ha a forint árfolyama a hazai vásárlóerejéhez viszonyítva nincs 20-30 százalékkal leértékelve. Ez talán elég akkor, ha még nem lennénk eladósodva, de a jelenlegi adósságunk mellett inkább a 30 százalék lenne indokolt.

Az Európai Unió születési hibája volt, hogy a tagországokra erőltette a német kultúrára és fejlettségre szabott pénzügyi rendszert, fegyelmet, inflációt, valutaértékelést. Ezen rövidtávon Németország sokat kaszált, de a tagországok közti különbségek csökkentése helyett azokat differenciálta. Németország elhitette a tagállamokkal, hogy számura mekkora segítség, hogy az EU kasszából többet kapnak, mint befizetnek. Azt azonban nemcsak a szegényebb, és nem puritán kárvallottak, de talán még a németek sem mérték fel, hogy a német pénzügyi módszerek átvétele mekkora kárt okozott a kevésbé fejletteknek, és mekkora jövedelmet termelt Németországnak. Becslésem szerint, a tagállamok valutáinak túlértékelése többször nagyobb kárt okozott a kevésbé fejletteknek, a nem puritánoknak, mint amennyi pénzt az EU költségvetéséből kaptak. Ez a kizsákmányolási folyamat felgyorsult az euró övezet kialakítás óta. Az okozott kárt elég volna felmérni az államadósságok növekedésén.

A fentiek alapján mindig örömmel látom, amikor azt írják az újságok, hogy romlott a forint. Ez alatt azt értem, hogy az érdekünkhöz közelebbi lett a forint árfolyama. Külső adósság nélkül jónak tartanám a 310 forint körül mozgó forintot, de ez is kevés ahhoz, hogy a külső adósságunkat ledolgozhassuk. Még senki nem vette a bátorságot, hogy megbecsülné, hogyan alakult volna a külkereskedelmi mérlegünk, ha 240 forintos szinten marad az euró. Még kevesebb nyoma található annak, milyen árfolyamra lenne szükség, hogy az adóságunktól megszabadulhassunk. Nem vagyok ugyan a szükséges ismeretek birtokában, de a forint kívánatos leértékeltségét a 350 forintos szinten képzelem el.

Ettől azonban azok félnek, akik a külső adósság nagyságát a forintban mérik. Szerintem az a kívánatos árfolyam, amiben a külkereskedelmi egyenleg lehetővé teszi az adóság csökkentését.

Tehát nem az árfolyam változása alapján kell annak a minősítését pozitívnek illetve negatívnak minősíteni, hanem az árfolyam optimumához közelítést pozitívnek, a távolodást negatívnak minősíteni. Pozitív az, ami a társadalom érdekéhez közeledik és negatív az, ami távolodik.

Ez a minősítés bebizonyítaná, hogy az EU és mindenekelőtt az euró övezet fő haszonélvezője Elsősorban Németország, a kárvallottai pedig a szegények és a nem puritánok.

Mi az optimális leértékelés?

Az, ami mellett annyi devizabevétele van az országnak, amennyivel az adóssága törlesztése a terv szerint alakul. A terv szerinti forrás alatt az kell érteni, amit a törvényhozás által jóváhagyott. A költségvetési tervben ugyanis szerepelni kell az adósságállomány alakulásának. Amennyiben van ilyen törvényi feladat, az árfolyamot ennek megfelelően kell alakítani. Azt a törvényhozásnak kell a költségvetés jóváhagyásával egyidejűleg előírni, hogyan alakuljon az ország külső adóssága. Ebből a kötelezettségből fakad a forint árfolyam alakítása. Ha a törvényhozás előírja a törlesztés mértékét, a jegybanknak kötelessége olyan árfolyam politikát folytatni, ami biztosítja a törlesztéshez szükséges devizaforrást. Az, hogy az előírt devizabevételt milyen árfolyam biztosítja, a jegybanknak kell garantálni.

Egy biztos, hogy a forint leértékelése nélkül sokkal kisebb lett volna a külkereskedelmi mérlegünk aktívuma, ma nagyobb a külső adósságunk.