Kopátsy
Sándor PP 2015 09 16
Nem a
menekülteket, az üldözötteket kell befogadni
Németország
és az általa irányított Merkel kancellárasszony és Juncker az EU luxemburgi
elnöke eltévedt. Arról győzték meg a Szíriában menekült táborok lakosait,
hogyha jönnek, menedéket kapnak az EU országokban. Ezzel nemcsak a táborok
lakóinak gazdagabb és bátrabb lakóit, de a Közel-Keleti viszonyokból menekülni
akaró gazdagabbakat és bátrabbjait is kalandos, veszélyes és költséges népvándorlásra
bíztatták.
A fogyó
lakosságú Németország csak arra gondolt, hogy legfeljebb párszor tízezer
bevándorló várható. Még ezeket is meg akarták osztani az EU tagállamai között.
Azt már elfelejtették, hogy közel 3 millió menekült él csupán a Szírián kívüli,
főleg törökországi és libanoni menekült táborokban. Ezeknek szinte minden
lakója örömmel élne a felajánlott lehetőséggel, tehát nem néhány tízezer, hanem
néhány millió Nyugat-Európában szívesen élő ember él a Közel-Keleten.
A stíriai
menekülteket meghívó Merkel és Juncker hívó szavára példátlan népvándorlás
indult meg. Jelenleg a jéghegy csúcsát jelentő állapot is elviselhetetlen
terhet jelent. A két politikusban még az sem merült fel, hogy megnézze, hogyan
kezeli a négy volt angolszász gyarmat, mindenekelőtt az Egyesült Államok, aki
az ostoba közel-keleti kalandozásival anarchiát teremtett a Közel-Keleten.
Tőlük megtanulhatták volna, hogy nem azokat kell beengedni, akik jobban akarnak
élni, hanem csak azokat, akik betelepülésétől erősebbek, gazdagabbak lesznek. A
mexikói viszonyokból meneküli akarók ellen áthatolhatatlan kerítést építenek,
de a minőségi munkaerőt még az embargóval büntetett Iránból is tárt karokkal
fogadták.
Az EU és
Németország érdeke az lett volna, ha a menekült táborokban betelepülni
akarókkal pályázatot hirdet, amiből válogathat. Erre akkor sem jöttek tá,
amikor a brit miniszterelnök csak ezzel a módszerrel fogadta el a rája
kiszabott befogadási kvótát. Ezt a módszert tartanám indokoltnak a Visegrádi
Négyek részéről is.
Az EU által
javasolt kvóta rendszer alapján a társadalmakra terhet jelentő befogadás
értékes ajándékká változott volna. Az ugyan valószínű, hogy az általunk a
táborokban kiválasztottak jelentős hányada tovább vándorolt volna, de aki marad
az is érték, és megszabadulnánk azoktól, akiket büntetésül a kevésbé fejlett
társadalmakra kényszerítenének.
Merkel és
Junker úgy fognak bevonulni a történelembe, mint a másokon segítő, de népének
ártó politikai vezetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése