A közel-keleti menekültek befogadása

Kopátsy Sándor                  PP                        2015 09 13

A közel-keleti menekültek befogadása

Az Európai Unió, lényegében Németország a közel-keleti bevándorlás kezelésével is levizsgázott. Egyrészt nem készült fel a közel-keleti válságból következő bevándorlási nyomásra, és ahogyan azt kezelni akarta.

A közel-keleti válságért ugyan az Egyesült Államok a felelős azzal, hogy vállalta a számára rendezhetetlennek tartott politikai és társadalmi viszonyok fegyveres rendezőjének szerepét. A térségben bármit kierőszakolt, minden rosszra fordult.

Először akkor hibázott akkor, amikor a nyersolajellátásának garantálása érdekében a feudális Szaúd-Arábia társadalma biztonságát garantálta. Ezt a hibát magyarázza, hogy ezzel garantálta az olajpocsékoló rendszerének fenntarthatóságát. Ez mindaddig működött, amíg meg nem oldotta a versenyképes áron történő pala-gáztermelést. Ez 2014-re megtörtént. Most éppen az Egyesült Államoknak köszönheti a munkájából gazdag világ, hogy olcsó lett az üzemanyag.

A másik hiba Izrael feltételek nélküli védelme volt. Izrael létének biztosítása ugyan indokolt, de ennek feltételek nélkülisége lehetővé tette, hogy Izrael olyan politikát folytasson, ami az arab világ egésze számára nem lehet elfogadható. Ennek lett a következménye, hogy Izrael nem kényszerült arra, hogy az arab világgal keresse az elfogadható kompromisszumokat. Ezért juthatott oda, hogy minden arab ellenségének látja.

Hiba volt az is, hogy Iránban a népszerűtlen sah diktatúráját támogatta. Ebbe azonban gyorsan belebuktak. Ezzel Iránt az atomfegyver megszerzésének útjára terelte. Azt az arab világ soha sem fogadja el, hogy a kicsi Izrael atomhatalom lehet, a hatalmas arab világ nem. Különben az atomfegyvernek nincs stratégiai jelentősége mindaddig, amíg az Egyesült Államok garantálja, hogy e fegyver bevetőjét megsemmisíti. A második világháború óta a fejlett világon belüli háborúmentességet elsősorban az atombombának, és abban az Egyesült Államok elseprő fölényének köszönhetjük.

A Szovjetunió Afganisztán imperialista megszállását az Egyesült Államok az arab népek felfegyverkezésével számolta fel. A Szovjetunió ugyan minden büntetést megérdemelt az imperialista agressziója megtorlásaként, de az arab ellenzék felfegyverzése megbosszulta magát. A Szovjetunió Afganisztán megszállásával nem erősebb, hanem gyengébb lett. Egy fejlett ország semmivel sem vállalhat akkora terhet magára, mint egy elmarad társadalmak feletti uralommal. A szovjet agresszió ellen tiltakozó arab ellenzék felfegyverzése hozta létre az arab világban a fegyveres ellenzéket, amit már nem lehet leszerelni.

Még súlyosabb hiba volt Irak fegyveres megszállása. Ahogyan a Szovjetunó afganisztáni agressziója felgyorsította a bolsevik birodalom szétesését, az Egyesült Államok iraki háborúja beláthatatlan időre lehetetlenné tette a térség stabilizációját. A gyorsan szaporodó lakosságú Közel-Kelet csak diktatúrákban stabilizálható. Aki ott demokráciával kísérletezik, anarchiát teremt. Ez tetőzött azzal, amikor az Egyesült Államok Szíriában is rendet akart teremteni. A rend helyett káosz keletkezett. Ma Szíria lakosságának nagyobb fele menekültté vált, nem élet ott, ahol korábban élt. Több millió szír részben otthon, részben az arab világban kialakított menekült táborokban él.

A legnagyobb menekült tábor, kétmillió lakóval Törökországban, azon belül a számára allergikus kurd térségben van. Ennek a tábornak a fenntartása meghaladja Törökország anyagi erejét és elviselhetőségét. A szírek törökországi menekülttáborának működési terhéből mind az Egyesült Államoknak, mind az EU-nak évek óta vállalnia kellett volna. Törökország számár természetessé vált a menekültek tartásától megszabadulni. Ezért megtett mindent, hogy minél több menekült Európa gazdag országába meneküljön.

Törökország türelmének elfogyásával elsősorban a gazdag nyugat-európai államoknak, az EU vezetésének évek óta számolni kellett volna. A felkészületlenségért elsősorban Németország a felelős, mert ami Brüsszelben történik, azt Berlinből irányítják.

Az elmúlt tíz évben másoknál gyorsabban gazdagodó Németország azzal akarta csökkenteni a közel-keleti bevándorlók okozta problémát, hogy a beáramlás terhét az EU egészének kell viselni valamiféle elosztási kvóta alapján. Ennek az elvi alapja az volt, hogy a bevándorlás kezelése az EU tagállamai számára közös lelkiismereti kötelesség. A bevándorlóknak oda kell települni, ahova Németország beosztja őket. Arra már nem gondoltak, hogy az EU olyan közösség, amiben a lakosság mozgását nem korlátozzák a határok. Tehát, ha az bevándorló valamelyik ország állampolgára lett, szabadon oda utazik, ahova akar. Márpedig a közel-keleti bevándorlók csak a fejlett tagországokban akarnak élni, ezek között is elsősorban Németországban és a skandináv államokban.

A bevándorlók ugyanis nem csupán az életük féltése okán özönlenek Nyugat-Európába, mert alig van köztük olyan, akinek az élete forog veszélyben, a táborok nagyobb életbiztonságot jelentenek, mint a Nyugat-Európába vezető utazásuk. Ők azért indultak el, mert tudják, hogy Nyugat-Európában olyan jól élhetnek, amiről hazájukban békés viszonyok közt sem álmodhattak. A menekültek olyan országokba akarnak élni, ahol a számura jólétnek tartott viszonyok a munkanélküliek számára is biztosítottak. Hallani sem akarnak az olyan országban költözésről, ahol ezt nem látják biztosítottnak.

Mi lett volna a teendő?

A menekült táborok fenntartását kellett volna segíteni. Erre elsősorban Törökország és Libanon esetében lett volna szükség. A közömbösségünk arra kényszerített, hogy Törökország és Libanon érdeke lett a táboraiból minél több lakót a Nyugat-Európába menekülésre bíztassa. Ennek ellenre még a menekültáramlatot látva sem merült felöl, hogy miért indultak meg a menekültek előbb Libanon, majd Törökország felöl. Ha e két ország nem kényszerül arra, hogy csökkentse a nála tartózkodók számát, aligha keletkezik ilyen lavina.

Libanon ismerte fel először, hogy éreke segíteni a táboraiban tartózkodók számára a líbiai partokra jutást. Erre azonnal harapott a menekültek pénzére számítható alvilág. A menekültek első hullámát ugyanis a jobb módú, Nyugat-Európában élő rokonokkal rendelkezők vállalták. A menekültek igényeinek kielégítése az alvilág számára ugyanis jó üzletnek bizonyult.

Törökország látva a menekültektől való felszabadulás lehetőségét, biztosította, hogy a nekiindulók a táboraiból a görög szigetekhez közeli partokra vezető hosszú utat vasúton megtehessék. A tengeren való átkeléshez szükséges eszközökről és élelmiszerről való ellátás pedig jó üzlet volt.

A menekült áradatnak tehát többéves, milliókat érintő előzménye volt. A folyamatnak a figyelmen kívül hagyása primitív hiba volt mind Németország, mind az EU vezetői részéről.

A kivándorlók költségeiről halva csak csodálkozhatunk, a többség esetében a Németországig megtett utazás meghaladta a békeidőben, Szíriában az egy átlagos család éves jövedelmét. A menekülőket segítő embercsempészeknek, taxisoknak a magyar jövedelmet messze meghaladó összegeket fizetnek.

Nem befogadni, hanem betelepíteni kell.

A közel-keleti menekültáradatot látva megértem, hogy Németország miért volt sikertelen gyarmatosító. Nagy Britannia és az Egyesült Államok azonnal racionálisan álltak a menekült problémához.

Nagy Britannia azonnal felismerte, hogyan kell kezelni otthon a közel-keleti beáramlókat. Arról, hogy oda jöjjön, aki okkal, vagy ok nélkül, otthon nem érzi jól magát, szóba sem jöhet. Az angol politikai elit tudja, hogy nem az ide menekülőket kell befogadni, hanem ott kell kimazsolázni az értékes munkaerőt, és annak felajánlani a befogadást. Ugyanakkor a nem általuk szelektáltak beáramlása ellen azonnal szigorú törvényeket hozottak. Nemcsak súlyosan büntetik azokat, akik pénzért segítik a bevándorlókat, de még azokat is, akik munkát adnak nekik.

Nálunk a hatóságok bambán nézik, hogyan keresnek mások nyomorúságán az embercsempészek és a taxisok. Ezeket Nagy Britanniában szigorú büntetéssel sújtják. Ugyanakkor közlik, hogy mennyi szírt fogad be úgy, hogy odamegy válogatni.

Már a menekült táborba utazott a brit miniszterelnök, és megkezdték a diplomások kiválogatását. Amíg a teológiát végzett német kancellár azokat fogadja be, akik törvénysértő módon menekülnek, a brit miniszterelnök maga meg oda válogatni. Amíg a Britanniába befogadott szírek társadalmi értéke meghaladja a hazai átlagot, a Németországba befogadottak értéke évtizedeken, generációkon keresztül negatív lesz. Nagy Britannia jelentős értékkel gazdagodik, Németország Pedig több évtizedes koloncot vesz a nyakába.

Ezt teszi évtizedek óta az Egyesült Államok is. A nem kívánatosak ellen magas kerítést emel, és hatékony határellenőrzést működtet. A világ szellemi elitjébe tartozókat pedig tárt karokkal várja. Ezt jellemzi, hogy Iránt ugyan gazdasági embargóval sújtotta, ugyanakkor tízezrével fogadta be az iráni értelmiségieket. Publikálja, hogy olyan jól szelektált, hogy az iráni befogadottak minősége, ott elért jövedelme magasabb, mint az angol és német bevándorlóké.

Ezzel szemben az EU, német nyomásra, nem odamegy válogatni az örömmel jövő milliók közül, akik a befogadó országban és a felső tizedbe kerülnének, hanem vágogatás nélkül fogadja, akik idejönnek illegálisan, és a varható értékük negatív lesz. Nem indoktalan, hogy Németországot Merkel, az EU-t Juncker szimbolizálja, és indokolt azt mondani, hogy mindkettőjüket generációkon keresztül a nemzetük ellen elkövetett butasággal fogják azonosítani. Elsősorban a közel-keleti bevándorlók fogadása okán.

Velük szemben, az amerikaiak és az angolok szelektált befogadása érékes nemzetépítő tett, ők meg óriási kártokozóknak minősülnek voltak.

Magyarország viselkedését az utókor is pozitíven fogja értékelni. Az országban egymilliónál is több tartós munkanélküli van. Ezeket kell elsősorban a munkából élőkké emelni. Ezek itt születtek, magyarul beszélnek, ráadásul a mi ostoba privatizációnk taszította őket a segélyből élés sorsára. Az olyan ország vezetése, a melyik a saját lakossága jelentős hányada számára nem képes a munkából való megélhetést biztosítani, csak fokozná bűnét, ha foglalkoztatásra nem alkalmas menekülteket fogadna be.