Tudás-járadék

Kopátsy Sándor                  EG                 2013-08-21

Tudás-járadék

Járadék illeti azt, aki olyannak a tulajdonosa, amiből hiány van. A termőföld hiányából fakadóan volt földjáradék, a bányakincsek hiányában bányajáradék, tőkehiány esetén tőkejáradék, aminek hibásan profit elnevezést adtak. A jelenkor fejlett társadalmai tudáshiányosak, ezért élvezhetnek a tudás birtokosai tudásjáradékot, amit egyelőre a munkajövedelem részének tekintenek.

A közgazdaságtan nem vette tudomásul, hogy a jelenkori fejlett társadalom elsősorban tudásarányosan osztja el a jövedelmeket.

Ezekben megmaradtak a korábbi járulékok is, de a megtermelt jövedelem többsége képesség, azaz tudásarányosan oszlik el, mivel a társadalom teljesítménye elsősorban a szellemi vagyon, a képesség hatékonyságán múlik.

Arról, hogy mi fontos az adott társadalmakban jó képet kapunk arról, hogy minek alapján osztják el a jövedelmeket.

A 20. század közepe óta az első változást a szellemi vagyon irányában a munkaerőpiac jelezte. A vállalkozási szektorokban a bérek és juttatások egyre inkább teljesítményarányosak lettek. A tőkés osztálytársadalomban a képesítés és a pozíció határozta meg a munkajövedelmek arányát. A szakmunkás lényegesen magasabb bért kapott, mint a betanított, az érettségizett irodai alkalmazottak nagyobbat, a diplomások pedig sokkal nagyobb jövedelmet élveztek. A képzettséget nem igénylő munka akkor is alacsony fizetést kapott, ha nagy fizikai igénybevétellel járt.

Az elmúlt hatvan évben azonban egyre inkább a munkavégzők képességét, tudását fizetik meg. Lecsökkenve, megmaradt ugyan az iskolázottsági szintek átlaga közti bérszínvonal különbség, de sokszorosára tágult az azonos képzettségi szinten belüli jövedelmek differenciáltsága. Az alacsonyabb képzettségi szinten a legjobbak keresete messze meghaladja a diplomások keresetének átlagát. Ugyanakkor a legmagasabb képzettségi szinten is vannak átlag alatti jövedelmek. A legjobb szakmunkás sokkal magasabb jövedelmet érhet el, mint az átlagos diplomás. A kisvállalkozások esetében még nagyobb a jövedelmek szóródása. A legjobbak a diplomások átlagának sokszorosát keresik.

A nagyvállalatok sikeres menedzserei a képzettségük átlagának ezerszeresét is elérhetik. Nincsenek adataim, de a nagyvállatok menedzsereinek jövedelme elérheti a tulajdonos tőkések profitjövedelmét.

Itt jegyzem meg, hogy hibásan számítják tőkés profitnak azt a tulajdonosi jövedelmet, amit a nyugdíjpénztárak, a lakossági megtakarításokat kezelő pénzintézetek részvényei éveznek. A nyugdíjpénztárak vagyona lényegében öregkori ellátást fedező bérmegtakarítás. Az Egyesült Államokban a részvények közel fele nyugdíjpénztárak tulajdonában van. Ezért a részvénytársaságok profitjának mintegy fele nem a tőkések, hanem a bérből félretett, tőkeként működő megtakarítás. A nyugdíjalapokba fektetett pénz lényegében a munkaerő árának része, függetlenül attól, hogy ki fizeti be a járulékot.

A jelenkori fejlett társadalmakban az önfoglalkoztató vállatok esetében a jövedelmek a bérmunkások jövedelménél jobban differenciálódnak. A közgazdaságtudomány alig veszi tudomásul, hogy az önfoglalkoztató szektor a legdinamikusabb vállalkozási forma. Ennek ellenére tele van a szaksajtó olyan hangokkal, hogy a nagyvállalatok uralma deformálja a társadalmat. Ugyanakkor a vállalati szektorban egyre csökken a nagyvállatokban dolgozók abszolút száma és aránya. Ezzel szemben gyorsan nő a 10 főnél kisebb létszámú, és még ennél is gyorsabban az önfoglalkoztató vállatokban dolgozók aránya.

Meglepő módon nemcsak a paraszti kisárutermelőket, de még a tőkés nagyvállalkozásokat is kiszorította a családi vállalkozás, amit a mezőgazdaságban farmergazdaságnak hívnak. Marx is tévedett, amikor azt állította, hogy a kisárutermelő parasztság szüli a kapitalizmust. Ezzel szemben a paraszti kisárutermelés sehol sem szülte a tőkéstermelésre való áttérést, sokkal inkább fékezte a mezőgazdaságban a technikai forradalmat.

Ezzel szemben az Amerikába kivándorló parasztok, ott, ahol föld bőven volt, létrehozták a technikabarát farmergazdaságot, ami a mezőgazdaságban legyőzte még a tőkés nagyüzemet is. Ezzel szemben az élelmiszeriparban és az agrárkereskedelemben szabad teret teremtett a tőkés nagyvállalatok számára.

Nagyon hasonló folyamat játszódott le az autóiparban. Száz éve az autógyárban történt a kohászattól az alkatrészek gyártásáig szinte minden. Alig szorultak beszállítókra. Ma a gépkocsigyártásban felhasznált munka 90 százalékát a beszállítók tízezrei adják. Az autógyárakban végzett munkaráfordítás és a realizált profit jelentéktelenné vált a beszállítók jövedelméhez viszonyítva. A személyautók értékének nagy többségét a kis- és középvállalkozók tízezrei termelik meg. Minden bizonnyal lényegesen magasabb a beszállítók átlagbére, mint az autógyári dolgozóké.

Általánosságban minél fejlettebb a társadalom, annál inkább a teljesítményhez, vagyis a munkavégző szellemi vagyonához igazodnak a jövedelmek.