Kopátsy Sándor PG 2013-08-14
Keresik a Federal Reserve következő elnökét
Aligha van
fontosabb szakmai állás a világon, mint az Egyesült Államok Jegybankjának az
elnöke. Ennek a pozíciónak olyan nagy a tekintélye, hogy fel sem merül a
politikai hovatartozása. Szakembert akarnak, tehát csak szakmai szempontok
merülnek fel. Arra még utalást sem találtam, hogy az elnökhöz való politikai
kapcsolatát valaki felvetné. Akiről ilyent feltételeznek, szóba sem kerülhet,
ilyent a törvényhozás nem fogadna el.
Egyre inkább két
személyt tartanak esélyesnek. Yellen asszonyt és Summerst. A fényképük alá
szuperasszonyt és szuperember írnak. A gazdaságfilozófiájukat állítják szembe.
Megelégedéssel
olvasom, a Fed kettős feladata: az
árstabilitás és a maximális foglalkoztatás. A megfogalmazás ugyan pongyola, de jó irányú. Az
árstabilitás helyett az indokolatlan áremelés megakadályozása, és a maximális
helyett, az optimális foglalkoztatás. A stabil ár ritkán az optimális megoldás,
a maximális foglalkoztatás pedig soha sem jó. Mindenben az optimumra kell
törekedni.
Vére, a bankárok
is felismerték, hogy a jelenkor egyik
legfontosabb pénzügyi feladata a foglalkoztatás biztosítása. Stabil
pénzügyei csak olyan országnak lehetnek, ahol a foglalkoztatást a társadalom
érekének megfelelő szinten tudják tartani. Erre pedig az árstabilitás
maximumára való törekvés eleve alkalmatlan.
A 20. század egyik legnagyobb találmánya a szabályozott,
fedezet nélküli pénzteremtés volt. E nélkül nem érhettük volna meg, hogy a
gazdasági növekedés sokkal gyorsabb, a válságok sokkal kisebbek legyenek, mint
korábban a történelemben jellemző volt. Ez
az eredmény annak ellenére következett be, hogy az államok a társadalom
érdekénél több pénzt teremtettek, a kívánatosnál lényegesen nagyobb
áremelkedést okoztak.
Ezt látva,
igyekeztek az államok alkotmányában az állam pénzteremtési buzgalmának gátat
emelni. Ezt a szerepet a kormánytól független jegybankokra bízták. Tekintettel
arra, hogy a kormányok, a rövid idejű felhatalmazásuknak megfelelően, a
kívánatosnál gyorsabb inflációt engedtek meg, elég volt, ha a jegybank csak az
áremelkedés fékezésével foglalkozik. Tették ezt akkor is, amikor indokolt lett
volna a nagyobb infláció.
A közgazdaságtan máig nem tisztázta, hogy
mikor, mekkora infláció az indokolt.
Már elég
nemzetközi tapasztalat gyűlt fel ahhoz, hogy néhány általános jelenség alapján
elméleti következtetést vonjunk le.
- Minél fejlettebb egy társadalom, annál
alacsonyabb szinten kell ingadoztatni az árszintet. Még nem találkoztam olyan felméréssel, amelyik kimutatta volna, hogy a világgazdaság
legfejlettebb tizedéhez viszonyított fejlettségi szinteken mekkora volt az
infláció. Meggyőződésem szerint ebből kiderülne, hogy minél elmaradottabb egy társadalom, annál bátrabban élt a pénzteremtés
lehetőségével. Ez nemcsak hiba volt, hanem az alacsonyabb fejlettségi
szintből fakadó társadalmi igény is.
- Minél magasabb a foglalkoztatás, annál
alacsonyabb a kívánatos infláció. Még inkább egyértelmű ennek az
ellenkezője. Minél nagyobb a
munkanélküliség, annál nagyobb inflációra van szükség. Ezért fogadtam
örömmel, hogy a jegybank feladata, nemcsak az árstabilitás, de a foglalkoztatás
megfelelő szintjének a biztosítása is.
- A tőkeáramlásnak is van optimális mértéke,
iránya és szintje. A külső adósság csökkentése érdekében viszonylag leértékeltebbnek
kell tartani a nemzeti valutát. Csak ezzel lehet forrást teremteni az adósság
kamatai, illetve a törlesztés fedezetére.
Ezért eleve nem jó jegybankelnöknek az, aki
nem ért egyet a kormány gazdaságpolitikájával. Ezért hibás az olyan
jegybankörvény, illetve alkotmány, amelyik lehetővé teszi a kormánytól
független jegybanki stratégiát, nem írja elő jegybanki feladatnak a
foglalkoztatás és a nemzetközi adósságkezelés szolgálatát.
A jegybank elnökének,
vezetésének bizonyos függetlensége ugyan indokolt, de korlátlan ne legyen. Erre
alkalmas a kétharmados törvényhozási többség előírása a jegybank vezetésével
szemben. Az azonban elvi ostobaság, hogy a jegybank a törvényhozástól is
független lehessen. Elég az, hogy vele szemben csak meghatározott törvényhozási
többség járhat el.
A demokrácia elve szerint nem lehet
egyetlen pozíciónak sérthetetlensége a törvényhozás meghatározott többségével
szemben. A törvényhozás egyszerű többsége a kormányfőt leválthatja, háborút
kezdhet, a jegybank elnökét, és a legelső bíróság tagjait azonban nem válthatja
le. Az Egyesült Államok elnökét nem lehet politikai okból leváltani, ez bölcs
dolog. Abban azonban nem látok logikát, hogy a jegybank és a legfelső bíróság
vezetőit miért védi az alkotmány a törvényhozás meg határozott többségével
szemben.
A gyorsan változó világban rugalmasabb
alkotmányra volna szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése