Kopátsy
Sándor EH 2013-08-02
TÖRTÉNELEM SZEMLÉLETEM
A minőség forradalma
Ideje volna az elmúlt mintegy ötezer éves
történetét úgy is feldolgozni, hogy a világ népességének mikor, mekkora hányada
léphetett a kor adott lehetőségeinek a csúcsára.
A jégkorszak
végét követően, egészen az első
ezredfordulóig, csak az önözéses mezőgazdaság jelentett megfelelő társadalmi
alépítményt az osztálytársadalmak számára. Ez gyakorlatilag a kínai, az
indiai, a közel-keleti és az egyiptomi kultúrát jelentette. Ezek tartották el
az emberiség nagyobb felét. A másik fele nomád pásztorkodásból, kapás
növénytermelésből és vadásztatból, halászatból és gyűjtögetésből élt.
Akkor még az osztálytársadalmat eltartani
képes alépítmény csak az volt, ahol önözéssel termelték a kenyérgabonát. Ez
közel százszor akkora lakosságot tartott el, mint a gyűjtögetés, és tízszer
annyit, mint az utóbbi ezer évben Nyugat-Európát meghódító természetes
csapadékra épült földművelés. Az utóbbinak pedig ezer évre volt szüksége, hogy
fölénye világméretűvé váljon. Ezzé csak a tudományos és technikai forradalom
biológiai és műtrágya termelési eredményei tették.
A Nyugat igazi
felemelkedése csak az ipari forradalommal, a 18. században indult útjára. Az
első száz évben szinte csak Nagy Britanniában, Belgiumban és Németalföldön
győzött. A világgazdasági hatása elsősorban a vasúti és a tengeri, majd az
utóbbi száz évben a közúti és a légi szállításnak köszönhetően bontakozhatott
ki. Az ipari forradalom a Nyugat számára olyan technikai és katonai fölényt
biztosított, amire előtte nem volt példa az osztálytársadalmak világában. Ennek
és az ipari termelés fölényének köszönhetően vált lehetővé a világ gyarmatainak
és fél-perifériáinak meghódítása és folyamatos kizsákmányolása.
Az ipari forradalomról azonban máig nem
tudatosult az sem, hogy a fölény igazi haszonélvezője csak az iparosított
országok polgársága és politikai elitje volt. A proletárok és parasztok, vagyis
a lakosság kilenc tizedének, az életszínvonala alig változott.
Ez fakadt abból,
hogy a társadalom munkaerőigénye, a nagy többség mennyiségével és minőségével
szemben, az előző termelési módhoz képest jelentősen csökkent.
Fordulatot csak a 20. század során
berobbant tudományos és technikai forradalom hozott azzal, hogy a munkaerő
minőségével szemben kielégíthetetlen szintre emelete az igényt.
Ebből fakad
aztán az, hogy a minőségi munkaerő árát a kereslete az értéke fölé emelte. A
minőségi munkaerő vált az uralkodó, a munkaadójával szemben is fölényt élvező
réteg. Nem osztály, mert a minőségi adottságok nem hagyhatók örökségbe.
Ez új helyzetet
teremtett a társadalom számára. A
munkaerő minőségének optimális hasznosítása olyan társadalmi feladat, aminek
teljesítéséhez az egész társadalom részvételére van szükség.
Azt, hogy ez mit
jelent, jól illusztrálhatjuk az ipari forradalom és a tudományos forradalom
hatásának szembeállításával.
Az ipari
forradalomban szükség volt néhány zseniális feltalálóra, kevés jó szakemberre,
akik a találmányt megvalósították, ugyanakkor a termelés minden további
mozzanata egyszerűbbé vált. A gyártási, a szállítási és elosztási folyamatban
szinte csak könnyen betanítható munkaerőre volt szükség.
A tudományos forradalom már olyan
találmányokat igényel, ami a tudósok, szakemberek sokaságának a kooperációját
igényli. Ez ugyanúgy vonatkozik a legyártás technológiájának megtervezésre
is. A nagy változást azonban azt
jelenti, hogy a termelési folyamatba is csak minőségi munkaerőt lehet hatékonyan
alkalmazni. Ezért csak olyan társadalom lehet versenyképes, amelyikben az
emberek viselkedése megfelel a jelenkor igényeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése