AQUAKULTÚRA

Kopátsy Sándor                 PA                  2013-08-13

AQUAKULTÚRA

Mikor az 50-es években először találkoztam azzal, hogy a baromfitartásban forradalom van Nyugaton, nem csak azt ismertem fel, hogy ez nem véletlenül a legszaporább állat esetében történ, hanem megjósoltam, hogy a még nagyobb forradalom a vízben élő állatok, elsősorban a halak és a puhatestűek világában fog győzni. Ez következik abból, hogy ezek egyrészt sokkal szaporábbak, ezért sokkal gyorsabb a szelekciójuk, másrészt sokkal hatékonyabb táplálék feldolgozók, harmadrészt közel 50-szer annyi művelhető vízfelület van, mint művelhető szárazföld.

Ezért lestem megkülönböztetett figyelemmel a halfarmok működését.

Az elmúlt évben már a halfarmok termelték a tengeri halak és puhatestűek 40 százalékát.

Most olvasok egy cikket, hogy 2011-ben a halfarmok terelése elérte marhahúsét tonnában. Hatvan év alatt a marhahús termelése 30 millió tonnáról 60 millióra nőtt. Ugyanezen idő alatt a halfarmokban termelt hal 1 millióról, 60 millióra. Az utóbbi húsz évben, a tengerben fogott hal ára kétszeresre, a farmokban termeltté csak ötödével nőtt.

Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy a mintegy 6 ezer éves szárazföldi termelés, vagyis agrárforradalom után leindult a vizekben történő termelés, vagyis az aquakultúra is. Azt, hogy ennek a kapacitása. egyelőre felmérni sem lehet. Az biztos, hogy sokszorosa a szárazföldi termelésének. Tehát annak az aggodalomnak, amit Malthus fogalmazott meg, hogy nagyon korlátozott a bolygónk élelmiszertermelő képessége, minden alapja megsemmisült. Malthus idejében 1 milliárd embert kellett eltartani, ma 7 milliárdnál is többet, de ez a hétszer annyi, ha nem is jól, de jobban van élelmezve, mint az 1 milliárd volt.

Egy másik tanulmány azt jósolja, hogy a következő 40 évben a húsfogyasztás 70 százalékkal nő. Jelenleg a növénytermelésre alkalmas szárazföld harmadán termelik meg, részben legelőkön, rézben takarmánytermő szárazföldön. Aligha várható el, hogy ezt a többletet a jelenlegi területen képesek lesznek megtermelni. Ennek többségét a vizekben kell majd előállítani.

Ez azért is indokoltnak látszik, mert a jelenlegi állattartás hozza létre a levegő metánszennyezésének 18 százalékát, amit nehéz lesz 70 százalékkal nagyobb mennyiségben is elviselni. Lehet, hogy a levegőszennyezés csökkentésének is a vizekben történő hústermelés lesz a hatékony módszere.

A tengereknek a tudományok által feltárható élelmiszertermelő képessége, minden esetre, sokszorosa lehet a szárazföldének. Az agrikultúránál jelentősebb lehet az aquakultúra. Erről a változásról azonban alig tájékoztatják a közvéleményt.

Egyelőre még csak a ragadozó halakat termelik farmokban, és gyermekcipőben jár azok tenyésztése, egészségvédelme, takarmányozása. A nagy áttörést azonban a tengerekben történő növénytermelés és a növényevő halfajok termelése fogja meghozni.

De nemcsak Malthus riadalma volt alaptalan, hanem ötven éve a Római Klubba tömörült tudósoké is, akik a nyersanyagok kimerülését jósolgatták.

Valójában egyetlen kapacitás maradt korlátozott, a természeti környezetünk teherbíró képessége. Minden bizonnyal ezt is meg fogják oldani az utódaink.