Gondolatok a vallásról

Kopátsy Sándor                 EV                 2013-08-15

Gondolatok a vallásról

Az elve egyértelmű volt a számomra, hogy a fejlődéssel együtt változnak a vallások. Minél több ismerettel rendelkezik a társadalom, annál közelebb kerül az egy istenhithez. A jelenkori társadalomnak már csak az egy istenhit felel meg.

Arra jóval később jöttem rá, hogy minden kultúrának más vallásra van szüksége. Tehát amíg több kultúrában élünk, több vallásra van szükségünk. Még nagyon messze vagyunk attól, hogy fajunknak egyetlen vallása legyen.

Vagyis minden kultúra halad a keményebb egy istenhit felé.

Ebben a folyamatban az okozott zavart, hogy a zsidó nép keményen egy istenhívő vallása miért lazult fel a kereszténység létrejövetele során. Mivel a vallások teológiája soha nem érdekelt, megelégedtem azzal, hogy Szent Pál a zsidó nép kemény vallását miért lazította fel a több istenhit elemeivel.

Ilyen elemnek tekintettem.

- Elsősorban a szentháromságot kell az egyistenhittel szembeni engedménynek tekinteni. Logikai hibát éreztem abban, hogy a mindenható isten miért oszlik meg három lényben. Ezt egyszerűen azzal magyaráztam, hogy Szent Pál a sokistenű görög-római vallás hívei számára tett engedményt, az egyetlen istent tisztelő zsidó Jézus zsidó vallásának átvétele során. Ezzel a kereszténység eleve egy lépéssel a kemény egyistenhit mögött maradt.

- A következetes egyistenhit nem engedi meg az istenábrázolást sem. Az egyetlen isten nem ábrázolható. Ezzel szemben a logikailag meg sem érthető szentháromságot az idős férfi formájában jelenti meg az Atya, fiatal földön születet, meghalt és feltámadt fiatal férfi a Fiú, és galamb a Szentlélek. Közös nevük ugyan van, de mégis külön személyiségek.

- Az istenanya szerepe sem fér bele az egyistenhitbe. A zsidók messiásvárása még csak magyarázatot jelentett arra, hogy kis népként ugyan az egyetlen isten választottja, mégsem kapott ennek megfelelő. Ismereteim szerint a messiástól ugyan megváltást vártak, de nem kapott soha az istennel azonos rangot. Arra, hogyan lehetett istenanya, a keresztény dogma nem adhatott logikus feleletet.

- A keresztény egyházak, a reformáció megjelenéséig, pogány elemeket őriznek a szentek mennyei szerepének, csodáinak kultuszával, bizonyos tárgyak tiszteltével.

Krisztus következetesen zsidó volt, akinél fel sem merült, hogy a megszálló Római Birodalomnak adjon vallást, sőt a római helytartó ítélte halálra. Nyomát sem jelezte annak, hogy minden nép vallásalapítója kíván lenni.

A zsidó vallás megváltója akart lenni, ami ezt jelentette, hogy megszabadítja a népét a római megszállóktól. A kereszténység nem Jézus, hanem Szent Pál műve, aki a zsidó, szigorúan egyistenhívő vallásból alkotott egy sokkal lazább, sok pogány elemet is tartalmazó egyházat.

Mohamed eztán felismerte, hogy a közel-keleti, észak-afrikai szemita népeknek keményebb, a zsidóhoz közelebbi vallásra van szüksége.

Szent Pál a görög-római kultúrához igazodó vallást hozott létre a szemita zsidók kemény vallásából, a görög-római kereszténységet.

Mohamed a szemita népek kultúrájához igazította a zsidó egyistenhitű vallását, a mohamedán vallást.

Az első ezredforduló végén az európai kereszténység szakadt ketté. A kiscsaládos nyugat-európai népek lettek római katolikusok, a nagycsaládos, döntő többségben keleti szlávok pedig ortodox keresztények.

A reformátorok a közben felemelkedett nyugat-európai kultúrához, másfélezer évvel később a germán, az angolszász és a skandináv, puritán népek számára létrehozták a kereszténység puritánabb vallását.

Ezzel létrejött a Nyugat három nagy kultúrájához igazodó három kereszténység. Annak ellenére, hogy a három nyugati kultúra és a kereszténység három formája nem szorosan fedi egymást, egyértelmű a kultúrához való igazodás. Az Alpoktól északra élő római katolikusok vallásuk ellenére puritánok, életvitelük sokkal közelebb áll a protestánsokéhoz, mint a déli mediterrán népekéhez.

A kultúrához való igazodás még jellemezőbb Amerikában, ahol a két észak-amerikai állam katolikusai is puritán módon viselkednek, éles ellentétben a latin-amerikai hittestvéreikkel.

Az, hogy a kultúra alakítja a vallást, és nem a vallás a kultúrát, egyértelműen jelentkezik a nyugati kultúrkörben. Ha készülne olyan felmérés, az Egyesült Államokban készül, hogy melyik vallás hívei milyen gazdagok, milyen iskolázottak, kiderülne a kereszténységen belül a puritánok fölénye. Becslésem szerint, Európában a protestáns vallásúak lényegesen gazdagabbak, iskolázottabbak, mint a katolikusok. Az ortodoxok pedig még szegényebbek.

Amerikában a protestánsok háromszor gazdagabbak, mint a katolikusok. Az ortodox eredetűek pedig szinte felszívódtak.

A szemita kultúrában élő keresztények pedig keményen ortodoxok maradtak.

Még jellemzőbb ez a zsidóság esetében. Az Európába került zsidóság a világ legmodernebbül viselkedő etnikumává vált, a közel-keletiek pedig a környezetük kultúrájához igazodva nagyon lemaradtak.

Az Egyesült Államokban a vallástalan zsidóság sokkal iskolázottabb, gazdagabb, mint a vallásosak.

A vallások klérusa, mindenek előtt annak teológusai azonban mindebből szinte semmit nem hajlandók tudomásul venni. Ez azonban a tudományos és technikai forradalom során egyre fontosabbá válik. A fejlett társadalmakban a hívők egyre nagyobb hányada, egyre inkább a többsége már értelmiségi, akik logikusan élnek, nekik logikusabb vallásra van szükségük. Jelenleg egyetlen generáció alatt többet változik a világ, mint előtte évszázadok alatt. Ezt a tempót a vallásoknak is fel kell venni. Ezért minden vallás folyamatos reformálásra szorul. A vallások számára az lesz végzetes, hogy a vallások klérusa, még inkább annak elitje rohamosan leértékelődik. Ahogy csökken a vallások politikai befolyása és gazdasági hatalma, a papi pályák erkölcsi és anyagi vonzása is. Egyre gyengébb képességű fiatal megy papnak.

A jelenkorban, minél fejlettebb a társadalom, annál inkább elsőrendűvé válik, milyen képességűek mennek arra a területre. Évezredeken keresztül a tehetségek számára a papi pálya volt a legvonzóbb, jelenleg már a legkevésbé az. Ez ellen csak azzal lehet védekezni, ha a vallási vezetésben egyre nagyobb befolyást kapnak a hívek. Férfiak, nők egyaránt.