Mivel mérjük az élethosszát

Kopátsy Sándor                 ED                   2013-08-02

TÖRTÉNELEM SZEMLÉLETEM

Mivel mérjük az élethosszát

Az elöregedés mérésről is elmondom a véleményem.

A mai és a régmúlt korok nemzedékeinek munkaképességét nem szabad az években mért korukkal mérni. Mert egyrészt korunkban lelassult az elöregedés másrészt a jelenkori fejlett társadalom talán tized annyi fizikai munkáét sem igényel, mint akárcsak a száz év előtti.

Elég arra gondolni, hogy milyen fizikai igénybevételt követelt az aratás száz éve, és most. Akkor alultáplált embereknek kellett napi 7-8 ezer kalóriát felemésztő fizikai munkát végezni. Ma közel százszor ekkora termést betakarít a kombájnok légkondicionált helységében ülő arató anélkül, hogy fizikai munkát kellene végezni. Sokkal inkább az a megerőltető, hogy ne lankadjon a figyelme.

A szénbányászatban még nagyobb a változás. Száz éve görnyedve csákánnyal, lapáttal kellett a szenet termelni a meleg és poros bányákban. Ma százmillió dolláros kombájn légkondicionált fülkéjében ül egy magasan képzett munkás, és százszor annyi szenet termel.

Száz éve a vasutak és közutak töltéseit kubikosok, ásóval, lapáttal termelt ki, és talicskában szállították tovább. Ha nem is minden szakmában, és minden munkában volt ekkora a változás, ma már feltűnő, ha fizikai erővel végeznek valamit.

Viszont sokkal fontosabb a szellemi munkavégző képesség, mint a fizikai erő.

Azt sem hangsúlyozzák, hogy a fizikai erővel végzett munka elhasznál, a szellemi erővel végzett munka fiatalít. Elég volna tudatosítani, hogy mennyi a várható életkora a nehéz fizikai munkát végzőknek, vagy a nehéz sportokat versenyszerűen űzőknek, és mennyi a tudósoknak, vagy a nehézsúlyú bokszolónak, és mi a tudósoknak.

Az a tény is nagyon kevés nyilvánosságot kap, hogy az agy elöregedése, vagyis a szellemi leépülés mennyire lelassult a kommunikációs csatornák információinak bárhova eljutásának köszönhetően. Az elöregedést elsősorban az információk hiánya, a magány fokozza.

Sokkal kevesebbet tévednénk, ha az emberek korát a várható életkor százalékával mérnénk. Ez különösen üdvös volna a nyugdíj korhatár esetében.

Száz éve még nyugdíj sem volt, nemhogy korhatára lehetett volna. A mai korhatárt nem élte meg a munkások tizede. Ezzel szemben ma számos országban a nyugdíjazásra kerülők nagy többsége még munkaképes. Ezt bizonyítja a tény, hogy Japánban a nyugdíjkorhatár 68, de a ténylegesen nyugdíjba kerülők átlagos életkora 71.5 év. Ehhez azt teszem hozzá, hogy a jelenleg válsággal küzdő Görögországban 60 év a korhatár, de a tényegesen nyugdíjba menők átlag életkora közel tíz évvel alacsonyabb.

A közgazdászok többsége az elöregedés felett sopánkodik, de még egyet sem találtam, aki a modern társadalomra jellemző fiatoldást hangsúlyozta volna. De még olyant sem, aki a gyorsan szaporodó társadalmakra jellemző korai halál által okozott veszteséget kiszámolta volna.

A sopánkodókkal szemben én a jövőtől sokkal inkább azt várom, hogy a nyugdíjazás ideje a korhatár felett önkéntesen meghosszabbítható lesz. Ki fog derülni, hogy a nyugdíjba vonulás sokkal közelebb hozza a halált, mint az önként vállalt munka.