KÁDÁR LENINIZMUSA

Kopátsy Sándor                  EP                 2012-10-22

KÁDÁR LENINIZMUSA

Szelényi jó ösztönnel ráérez, hogy ami Magyarországon a hatvanas években történt, közös elemeket tartalmaz azzal, ami Kínában, a nyolcvanas években elkezdődött, és az óta a világtörténelem egyik csodájává bontakozott ki. De sajnálom, hogy elmarad a Lenintől Tengig terjedő vonal felvázolása. Ami nem kevesebb, mint példamutatás arra, milyen előfeltételek mellett, és hogyan lehet a fél-periférián felzárkózni.

Szerintem a 17-es orosz forradalmat követő polgárháború után a lenini új gazdasági programot, a Nagy Imre 1953-es kiemelését, a 68-as mechanizmus reformot, és a nyolcvanas évek kínai reformját egyetlen szálra felfűzni.

Lenin a polgárháború lezárulása után elgondolkodott azon, ha már nem győzött a munkásforradalom a fejlett államokban, de győzött Kelet-Európában a fél-periférián, mi lehet ott a járható út. Mi a teendő, ha a tőkés osztálytársadalom nem ott omlik össze, ahol erre már megérett, hanem ott, ahol a leggyengébb volt?

Arra a meggyőződésre jutott, hogy ott is élni kell az elnyert politikai hatalommal, ahol a lakosság többsége még nem munkás, hanem paraszt, nem a marxista úton kell járni. Ez első feladat a lakosság többségét, a parasztságot kell beszervezni a vállalkozások óvodáiba, rávezetni arra, hogy polgárosodjanak.

Nemcsak Marx, de még inkább a kelet-európai tanítványa, Sztálin, zsigeriben parasztellenes volt. Szerintük a kisárutermelés szüli a kapitalizmust. Lenin ismerte fel először, hogy a parasztsággal nem az a probléma, hogy szüli a kapitalizmust, hanem az, hogy ha nem serkentik, nem szüli a fejlődést. Sem a kapitalizmust, sem a szocializmust. A hatalomra került munkásságnak az a feladata, hogy serkentse a konzervatív parasztság vállalkozó kedvét, társadalmi mobilitását.

He a leninizmusnak ezt az elemét megértjük, akkor azonnal közérthetővé válik, hogy a polgárháború utáni lenini stratégia folytatását, feléledését jelentette az, hogy 1953-ban, Moszkvában leváltják Rákosit, és a parasztpolitikus bolsevik Nagy Imrére bízzák a kormányt.

Ez a kísérelt ugyan 56-ban, Nagy Imrével együtt elbukik, de a politikai diktatúra megszilárdítása után hamarosan felmerül. Annak ellenére, hogy Kádárról igazán nem mondható el, hogy parasztpolitikus lett volna, sőt.

A pártvezetésben azonban Fehér Lajos és Erdei Ferenc Nagy Imre zászlaját vitte tovább. Moszkvában is megmartak a leninizmus támogatói. Ennek, majd a sikereknek lett az eredménye, hogy Kádár nemcsak eltűrte a falusi lakosság több munkával járó jobban élését, sőt azt is, hogy a munkások is létrehozhassák a maguk háztájiját, a gazdasági munkaközösségeiket. Türelmét az is táplálta, hogy Moszkvában, különösen Hruscsovnak nagyon tetszett, ami a magyar mezőgazdaságban történt. A jelentős keleti agrárexport pedig garantálta a nyersanyagellátásunkat.

Szelényi sem tér ki arra, hogy nemcsak Kádár János gyengült le, de a hidegháború is értelmét vesztette.

(Erről külön írok.)

1990-ben az európai szocialista országokban megbukik a rendszer, a Szovjetunió pedig alkotóelemeire esik szét. Európa nyugati fele is fokozatosan integrálódik, de ennek ellenére is egyre inkább leértékelődik.

Közben a Távol-Keleten egyik csoda követte a másikat. A konfuciánus népekre fokozottan igazolódik Weber állítása, hogy a protestáns etika fölényben van a Nyugaton. Az utóbbi ötven évben annak lehetünk a tanúi, hogy a távol-keleti népek viselkedése még a protestánsokénál is hatékonyabb. Ez először a tőkés utat járó népeknél mutatkozott meg. A nyolcvanas évektől azonban a bolsevik Kínában is.

Mao és Teng talán emlékeztek arra, amit Marx mondott. „Ha olyan országban győz a forradalom, ahol még nem értek meg annak a társadalmi feltételei, visszaáll a régi szemét.”

Erre nagyon kevés marxista emlékezett.

A kínai vezetők sokkal inkább emlékeztek a lenini és a magyar reformok utáni eseményekre.

Megtanulták, ha a fél-perifériákon megdöntik a tőkés társadalmat, utána csak úgy lehet sikerrel építkezni, ha a politikai diktatúra fennmarad, de engedi a gazdaság fokozatos piacosítását. Ahol még a mezőgazdaságból él a társadalom többsége, de akárcsak a jelentős hányada, a piacosítást a mezőgazdaságban kell kezdeni.

Lenin terve nemcsak azért bukott meg, mert meghalt, hanem azért, mert az orosz nép viselkedése, erkölcsi magatartása éretlen volt a gazdasági demokráciára.

Lenin nem gondolt arra, amit már az ő korában Max Weber felismert, hogy a tőkés osztálytársadalom ott működik hatékonyabban, ahol a protestáns etika, vagyis a puritanizmus jellemzi a lakosság viselkedését. Beigazolódott, hogy ez még inkább igaz a szocialista társadalomban. Max Weber azt is mondhatta volna, hogy ez a tétele nemcsak a tőkés, de minden társadalomra igaz.

1953-ban a moszkvai vezetés azért váltotta le Rákosit, azért ültette a miniszterelnöki székbe Nagy Imrét, mert a lenini stratégiát Magyarországon akarták kipróbálni. Nem mérték fel, hogy erre a kipróbálásra egyeik csatlós ország sem lehet alkalmas, mert egyik sem puritán. Ez a kísérletet legfeljebb Finnországban, vagy esetleg Észtországban lehetett volna sikeresen végigvinni. Ennek pedig sokkal nagyobb politikai nehézségei voltak. A kudarc fő oka az volt, hogy a moszkvai vezetésnek fogalma sem volt arról, hogy ez a reformkísérlet csak puritán, vagy konfuciánus nép esetében lehet sikeres.

Magyarország sem volt alkalmas a leninista kísérletre. Ezt Sztálin még tudta. Ismereteim szerint, ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal nem szabad kísérletezni, mert ahogyan Gyilasznak mondta, e két országban még nagyon erősek a nemesség nemzeti hagyományai. A nép tehát az úri középosztályt követi. Nem tudom, ki tanította erre, de ő aligha találta ki.

Az, hogy Sztálinnak mennyire igaza volt, mindmáig még bennünk sem tudatosult.

- Pedig ez volt a magyarázata, hogy 1848-ban a nép dalolva ment Kossuth után a nemzeti szabadságért, azaz az Ausztriától való elszakadásért harcolni.

- Az első világháborúba is vidáman mentek, hogy legalább a Balkán felé, nagyobbítani lehessen a történelmi Magyarországot.

- Csak ezzel magyarázható, hogy a két világháború között a többség elhitte, hogy nem a társadalmi modernizáció, hanem a revízió a minden mást megelőző feladat.

- Az első két választáson a nemesek feladatát átvevő úri középosztály restaurációjára szavazott. Ez csak azért nem valósult meg, mert Sztálin Jaltában szabad kezet kapott. Máig az a közhit, hogy a szuverenitásunk birtokában nem a két háború közti társadalom folytatódik. Természetesen az a folytatódás nem jelentett volna darutollat, díszmagyaros miniszterek uralmát, hanem annak csupán modernizálódott formáját.

- Ezt éltem meg az 56-os forradalomban, ahol egyetlen hét után már az úri középosztály birtokolta a tényleges hatalmat. Még nem írta le senki, hogy mi lett volna az első szabad választás eredménye, ha nem vonulnak be a szovjet tankok. A bolsevik rendszer kiszolgálóival szemben iszonyatos bosszú, sokkal nagyobb, mint ami a Kommün bukását követte. Máig az a közhit, hogy a szuverenitásunk birtokában nem a két háború közti társadalom folytatódik. Természetesen az a folytatódás nem jelentett volna darutollat, díszmagyaros miniszterek uralmát, hanem annak csupán modernizálódott formáját.

- A rendszerváltás után az Antall József által vezetett Demokrata Forummal történt meg először, hogy egyetlen választási ciklus elég volt a régi rendszer csúfos megbuktatásához. Azt meg Antall hívei nem vették tudomásul, hogy közben az úri középosztály elolvadt, a népet már nem lehet tovább felűről kezelni.

- 2010-ben a közép-jobb Fidesz elseprő győzelméhez hasonló közép-jobb győzelem nem történt egyetlen másik volt csatlós országban. Pedig eddigre már az utolsó urak unokái éltek. Orbán a győzelmét annak köszönheti, hogy az állami szuverenitást tartja a politika elsődleges céljának.

Sztálin ugyan eltűnt, és Mao tanult a magyar forradalomból. Az ő kulturális forradalmát azzal magyarázom, rádöbbent, hogy a gazdaság megreformálását, a piacosítást sem szabad addig elkezdeni, amíg ki nem írtja a kínai társadalom konzervatív erőit. Ő ugyanis a kulturális forradalom meghirdetésekor is tudta, hogy a jövő embere Teng, akit meg kell tartani. Otthon vezényelte a kulturális forradalmat, a múlt politikai erőinek gyökeres kiirtását, de Tenget tapasztalatok szerzése céljából, Szingapúrba küldte a gazdasági reform módszerét tanulmányozni.

Tengnek még a kulturális forradalom után is a politikai szabadságot követelő tömeget tankokkal kellett szétveretni.

Máig nem írta le senki, hogy a tüntetők győzelme esetén nem kerülhet sor azokra a gazdasági reformokra, miket Szelényi is történelmi jelentőségűeknek tart.

Kádár János hithű kommunista volt, akinek eszébe sem jutott a marxizmus, különösen annak kelet-európai változatának reformálása, mégis hagyta, hogy a pártban szerepet kapjanak azok is, akik lenini értelemben reformerek. Elviselte, hogy Nagy Imre minden 1956. október 23.-a előtti vágya megvalósuljon. Pedig az ő rangsorában minden a munkásosztállyal kezdődött. Mégis az ő uralma alatt fordult elő először a marxizmus történetében, hogy a parasztok jobban, szabadabban élhettek, mint a munkások.