AZ ELLENZÉKNEK NINCSENEK GAZDASÁGI CÉLJAI

Kopátsy Sándor               PP                     2012-09-30

AZ ELLENZÉKNEK NINCSENEK GAZDASÁGI CÉLJAI

Az ellenzék, egyelőre nem találja a Fideszen a fogást. Arra építve akar újra lábra állni, hogy a jelenlegi kormány politikája érti a politikai liberalizmust, nem hallgatja meg a hazai ellenzéket, és hibás külpolitikát folytat. Nem érti meg az elmúlt húsz év politikai kudarcainak valóságos okát. Nem veszi tudomásul, hogy a magyar társadalom közép-jobb, nacionalista, liberalizmus ellenes. Ezért minden olyan párt, amelyiket nem tekint a közvélemény elég nemzetinek és elég liberális ellenesnek, bukásra van ítélve.

Ezt ugyan a rendszerváltáskor sikerült a szoclib erőknek leszerelni azzal, hogy a magyar társadalom érekének megfelelő, közép-jobb Demokrata Fórumot átjátszották az alkotmányos konzervatív politikát képviselő Antall József kezébe.

A Fidesz mai erejét annak köszönheti, hogy a szoclib erőknek sikerült Antall Józsefet a közép-jobb Forum élére ültetni. A rendszerváltást követő időszak megértésének kulcsa, hogy az első demokratikus választások előtt a közép-jobb Forum élére ültették a konzervatív, nemzeti és alkotmányos Antall Józsefet. Ezt az első választáson nemcsak a választók nem vették észre, hogy az új elnök alatt már más pártként működő Forumra szavaztak, de az alapítók sem vették tudomásul, hogy átverték őket.

A második, az 1994-es választáson aztán a Forum csúfosan megbukott. Az egy év, és Antall halála elég volt ahhoz, hogy a választók többsége felismerje, ő négy éve egy sokkal inkább népi, nemzeti pártot képzelt el. Nem ismerek a 20. század során hasonló választási fordulatot. Ennek okát a magyar politológusok és történészek sem tárták fel.

A szoclib erőknek, elsősorban Aczél Györgynek és Schulteis miniszter úrnak Antal Józsefet a Fórum élére ültetni, és ezzel megakadályozni, hogy az első kormány közép-jobb legyen.

Arra azonban a szoclib erők, az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya sem számított, hogy a konzervatív Fórum bukása az MSZP utódpárti szárnyának fölényes győzelmét fogja hozni. A fölényes győzelem nemcsak a liberális SZDSZ táborát, de magát Horn Gyulát is meglepte. Az eddig a Fórummal kooperálós liberálisok gyorsan átugrottak az MSZP-el kötött koalíciós kormányzásra. Ebben számíthattak az MSZP liberális szárnyára.

Ez a természetellenes koalíció azonban a következő választáson megbukott. A liberálisoknak nem volt elég liberális, az MSZP baloldali szavazóinak pedig túl liberális volt. Ez mindkét párttól sok szavazót elriasztott.

Ez sem lett volna elég, ha közben Orbán Viktor és a Fidesz vezérkarának többsége nem ismerik fel, hogy az Antall előtti Fórum cipőjébe kell lépni. A Fidesz 1998-as választási győzelme fényesen megmutatta, hogy a közép-jobb párttal sem a liberálisok, sem a baloldaliak nem képesek versenyezni.

A Fidesz az óta is hatalmon maradt volna, ha nem köt a romantikus kisparaszti politikai demagógiával koalíciót. Orbán azonban épen olyan felkészületlen volt az egy párti kormányzásra, mint négy évvel korábban Horn. Mentségére szolgál, hogy nem számíthatott arra, hogy a második fordulóban megszerzi a parlamenti többséget. Ehhez szükségét érezték a Torgyán vezette Kisgazdapárttal való szövetségre.

Akkor is, most is úgy látom, hogy a kisebbségi kormányzás kockázatát vállalni kellett volna. Ez ugyan kockázatot jelentett, de nem nagyot. Három kimenetel volt lehetséges.

1. A kisgazdapárttal való szövetség nélkül is megnyerni a második fordulót.

2. Ha ez nem sikerül, vállalni a kisebbségi kormányalakítást. Annak veszélyét ugyanis nem láttam, hogy Torgyán megbuktatta volna a kisebbségi Fidesz kormányt.

3. Kiírni az új választást, ami már meghozta volna az abszolút többséget.

Orbán azonban nem vállalta ezt a kockázatot. Ezért aztán a Torgyánnal blamált kormány elbukott az MSZP-SZDSZ szövetségével eszemben.

A történtek megértésének kulcsa, hogy a szoclib koalíciónak a káderállománya, valamint a külső és belső kapcsolatai tőkéje sokkal nagyobb volt, mint a Fideszé. Ha nem is ekkora mértékben, de az ma is igaz.

A következő választáson a Fidesz még nem verhető. Nemcsak azért, mert erősebb, hanem azért, mert nincs ellenfele, és az ellene szavazóknak harmada a Fidesznél is jobbra, azaz a Jobbikra, fog szavazni.

Az ellenzék hibája az is, hogy félreérti a Fidesz kétharmados többségét, azt hiszi, egyharmad az övék. Tévednek, a nem Fideszesek harmada a Fidesznél is jobbra fog szavazni. Ezekre tehát nem számíthatnak, sőt ezektől jobban kellene félniük, mint a Fidesztől.

Az ellenzék gyengesége elsősorban azonban abból fakad, hogy a Fideszt olyan területen bírája, mi a választók többsége számára nem fontos. A Fidesz szavazóit nem ingatják meg hitükben az ellenzék érvei.

- Nem fontos számukra, hogy mennyire független a jegybank.

- Az ellenzék véleményének meg nem hallgatásának inkább örülnek.

- Az IMF helyi képviselőivel szemben udvariatlan volt a kormány, hiába sokba kerül, de ennek okán nem szavaznak más pártra.

- Az EU vezetést sem vesszük elég komolyan. Ez sem olcsó mulatság. A közép-jobb tábor erre inkább büszke.

- Az Egyesült Államokkal sem felhőtlen a viszonyunk. Ez sem olcsó, de nem érdekli nagyon a választókat.

- A nemzetközi zsidóság sok borsot tör az orrunk alá. Ebből is sok nehézség származik, de erre is inkább büszke a szavazók többsége.

- A szélsőjobb ellen nem lép fel erélyesen a kormány. Pedig érteni kellene, minél erősebb a kormány baloldali ellenzéke, annál inkább kesztyűs kézzel fog bánni a szélsőjobbal.

Az ellenzék csak olyan hibákat ostoroz, amelyek a választók számára másodlagosak.

Jelenleg a magyar társadalom fő elvárása a munkahelyteremtés. Amíg ebben nem tud az ellenzék jobb programmal megjelenni, ne számítson a választók többségének támogatására. Márpedig ezzel nem is foglalkozik.