A MAGAS FOGLALKOZTATÁS AZ ELSŐ POLITIKAI FELADAT

Kopátsy Sándor               PF                   2012-10-12

A MAGAS FOGLALKOZTATÁS AZ ELSŐ POLITIKAI FELADAT

Nemcsak a politikusok, de még a gazdaságpolitikusok sem látják be, hogy minden társadalom elsődleges feladata, hogy a lakosság minél nagyobb hányada vegyen részt a békés célú értéktermelésben.

A békés célt, tehát a jobban élést szolágáló termelés hangsúlyozását elengedhetetlennek tartom. Ezt megtanultam a fasizmus évei alatt, mikor gyorsan nőtt a foglalkoztatás, de imperialista célok előtérbe kerülése érdekében. Ugyanakkor az is meg kellett tapasztalnom, hogy a közvélemény még az ilyen foglalkoztatást is inkább elfogadja, mint a munkátlanságra kárhoztatottságot.

Közgazdászként pedig gyorsan rájöttem, hogy csak annak a rétegnek, osztálynak lehet hatalma, szabadsága, amelyikből hiány van. Ha földből van hiány, a földesurak, ha tőkéből, a tőkések uralkodnak. A parasztnak csak akkor van tekintélye, ha élelemhiány van, a munkásnak, amikor munkaerőből van kevés. Ezen az sem képes változtatni, ha a törvény ad, vagy nem ad hozzá szabadságot.

Soha nem értettem azokat, akik a jobb, alkotmányosabb rendszert tartották elsődlegesnek. Az ugyan fontos az értelmiségiek, a polgárok számára, de a lakosság nagy többsége számára az fontos, hogy a munkájából megélhessen.

Marxszal is azon akadtam össze, hogy ő a dolgozóknak jogot, a tőkéseknek jogtalanságot akart. Szerintem munkaerőhiányt kell teremteni, és akkor a munkás, a dolgozó lesz az úr. A bolsevik rendszer ezt ugyan nem ismerte fel, de a problémát megoldotta azzal, hogy iparosítási buzgalma munkaerőhiányt teremtett. A pártapparátus diktatúrája ugyan általános jogtalanságot teremtett, de a munkásnak rangja volt. Nem azért, mert ezt az alkotmány, a jog biztosította, hanem azért mert hiány volt belőlük.

A rendszer nem azért volt versenyképtelen, mert politikai diktatúra volt, hanem azért, mert a diktatúra a gazdaságra is rátelepedett, mert a gazdaság hivatali és vállalati irányítói megfizetett rabszolgák voltak, és a piaci mechanizmus nem működhetett. A bolsevik rendszer a kelet-európai és a közép-ázsiai népek számára csak azért nem volt elég hatékony, mert erejét sokszorosan meghaladó mértékben fegyverkezett. Ha ezt nem teszi, hatékonyabban működött volna, mint a jelenlegi áldemokráciájuk.

A foglalkoztatás nemcsak azért elsőrendű feladat, mert a munkátlanság nagyon drága, hanem még inkább azért, mert erkölcsromboló. A társadalomtudományok nem veszik tudomásul, hogy a társadalomnak legfeljebb a felső minőségi tizede nem veszít mind a szakmai, mind az erkölcsi értékből, ha tartósan nem dolgozik.

A Távol-Kelet társadalmaival legfeljebb a puritán Nyugat lehet versenyképes, de az is csak akkor, ha a foglalkoztatás eléri a 80 százalékot.

Ennek az egyik legjobb illusztrációja Magyarország. Ez az ország a számára túlzottan kelet-európai bolsevik rendszerben jól vizsgázott annak köszönhetően, hogy a magas foglalkoztatás mellett a szabadidő kihasználását is biztosította. Ebben az egész nyugati kultúrában példátlan eredményt mutatott.

A munkahelyen ledolgozott órák száma és munkaintenzitása viszonylag alacsony, mintegy 1550 óra volt, de azon felül 1000 órát dolgoztak magas intenzitással a hivatalos munkaidő után. Ebből származott a munkajövedelem mintegy harmada. Ráadásul az a szabadidő gazdálkodás teljesítményarányos jövedelmet hozott, és sikerélményben gazdag volt.

Ismereteim szerint, a Távol-Kelettől eltekintve, a legtöbb munkaórát ledolgozó ország voltunk. Ebből a magaslatról zuhantunk a rendszerváltás után az ellenkező végletbe. Az óta a foglalkozatási szinten az EU tagországai között az utolsó helyre csúsztunk, 85 százalékról 55 százalékra. Ezt a mutatót tovább rontja, hogy a munkanélküliek óriási többsége tartósan az, és a legalacsonyabb képzettségi szintből kerül ki. Ezen a szinten a tartós munkanélküliség drága és erkölcsromboló.

Ezen a foglalkoztatási szinten hazánk nem csak a fejlettebbekhez való felzárkózásra, de még a térségével lépéstartásra is képtelen.