Haza és Haladás

Kopátsy Sándor                   PP                 2012-10-23

Haza és Haladás

Róna Péter megjegyzései

Bajnai Gordon által vezetett Haza és Haladás alapítvány politikai zászlóbontása lesz az 56-os forradalom politikai eseménye. Ebből az alkalomból írt a programról bírálatot Róna Péter. Azzal, amit kritikaként felvet, egyetértek, de, amit javasol, lényegében az SZDSZ, illetve szellemében utódpártja az LMP álláspontja is lehetne. A Haza és Haladás programjáról megállapítja, hogy azzal nem lehet nyerni. Egyetlen jó program lehetne, az LMP-é, de azt nem ismerteti, mert úgy látja, hogy annak még nem jött még el az ideje.

Ezzel egyetértek. Még inkább azzal, hogy a következő választáson teljesen reménytelen a Fidesz leváltása. Ehhez még ennél sokkal jobb program sem elegendő.

Abban igaza van a Haza és Haladás programnak, hogy a Fidesz nem úgy kezelte Nemzetközi Valutaalapot, és az EU-t, ahogyan egy ilyen kis, eladósodott országnak kellett volna. Csak abban tévednek, hogy ennek a kritikája elég a választási győzelemhez. A magyar társadalom többsége, tegyük hozzá, joggal, túlzottnak tartotta az előző kormányok udvariasságát. Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy melyik volt a nagyobb hiba, de azon nem, hogy melyik irányú tévedésen botránkoznak jobban a magyar választók.

A szoclib koalíció katasztrofális vereségébe belejátszott az is, hogy éppen Bajnai volt az a miniszterelnök, aki a Valutaalap minden követelményét udvariasan elfogadta. Megértem, hogy elődje olyan helyzetet alakított ki, amiben egy otthon már otthon bukottnak tekinthető kormánynak kellett hitelért folyamodni. Márpedig az olyan kormány, amelyiknek már csak hónapjai vannak hátra, nem nagyon pattoghat. Tehát nem Bajnait hibáztatom, hanem a jelen programjukat, akik azon botránkoznak, hogy Orbán és kormánya a hazai támogatottsága birtokában nem volt elég udvarias.

Ezt látva 1849 nyara jut eszembe. Amikor már a realisták látták, hogy a szabadságharc elveszett, elmenetek béketárgyalás ügyében puhatolózni a császári hadak fővezéréhez, Windischgraezhez. Ők hárman, Széchenyi, Deák és Eötvös, nagyon udvariasak voltak. Erről a találkozásról máig, mélyen hallgatnak még a történészek is, mert nem akarják a kor három legtekintélyesebb magyart lejáratni. De nemcsak ők, de bizonyára sokan mások is mielőbbi békét vártak, de a közvélemény hazaárulásnak ítélte akkor, és ítéli ma is a túlzott udvariasságukat.

Bajnai sem lehetett jobb helyzeten a Valutaalaptól hitelkérés esetén, de rajta marad a bélyeg, hogy túlzottan engedékeny volt.

Aligha vitatható, hogy akinek nincs ereje, az ne álljon a sarkára. A Fidesz kormány mögött azonban ott állt a szavazók kétharmada, joggal éreztethette, hogy most már nem egy bukott kormány kéri az együttműködést, hanem egy nagyon erős. Ezt a magyar közvéleménynek többsége karakán kiállásnak tekinti, annak ellenére, hogy sokba került. Belül ugyan erős volt a kormány, de kifelé ugyanúgy, mint Bajnai idejében, eladósodott.

A Haza és Haladás táborának igaza is lehet, de látniuk kellene, hogy az Orbán stratégiája jól működik. Arra épít, hogy amíg otthon erős vagyok, kintről nem kell félnem. Ezen a stratégián ugyan lehet vitatkozni, de választási győzelmet aratni.

Márpedig a Haza és Haladás nagyon egyértelműen arra játszik, hogy kifelé kell helyezkedni. Ebben sok igazság van, de nem ismeri a magyar karaktert az, aki erre játszik.

Ismét visszatérek a szabadságharcra. Egyéni véleményem, hogy a magyar társadalom érdeke az volt, hogy működjünk együtt az osztrákokkal és a csehekkel, és kössünk kompromisszumot a kisebbségekkel. Szerintem Széchenyinek is ez volt a véleménye, de tudta, hogy falba ütközik, inkább őrültként visszavonult. Magyarországon, aki választási győzelemre vágyik, az ne legyen óvatos, mert nem tartják vezetésre alkalmasnak.

A program legnagyobb hibája, hogy nem tettekre, csak udvariasságra buzdít.

A Haza és Haladás tábora szinte azokból áll, akik Gyurcsány hívei voltak. Azt felismerték, hogy a korábbi miniszterelnök alkalmatlanná vált a kihívásra, Bajnainak a modorával, stílusával nem lehet baj.

Márpedig, aki nem mond kritikát a szoclib koalícióról, annak nincs esélye a győzelemre. Ahhoz két ígéretre van szükség.

Nem szabad tűrni a katasztrofális munkanélküliséget. Aki erre nem ad választ, ne számítson győzelemre. Azzal nem lehet választást nyerni, hogy a kormány által tíz évre ígért egymillió munkaalkalom nem reális. Erre az sem válasz, hogy őket szeretni fogja a tőkepiac. A nyugti tőke bármennyi jönne, nem teremtene új munkaalkalmat. Az csak arra lehet jó, hogy a másutt felszabaduló jó munkaerőnek munkát adhat. Az országnak nem az olyan munkaerőből van sok, akiket a nyugti tőke foglalkoztatni akarja, hanem abból, amiről hallani sem akar.

Aki a sokáig kezelhetetlen munkanélküliséget csökkenteni akarja, annak itthon, kevés hazai tőkéből kell munkaalkalmat teremteni. Erre azonban még célzást sem találunk.

A Haza és Haladás programja százszor annyit beszél a fejlett országokhoz való viselkedésünk stílusról, mint a vidéken elő, képzetlen, a hosszú évek tartós munkanélküliségében a munkafegyelemtől elszokott egymillióról. Az ország ezek foglalkoztatása nélkül egyik kormányt fogja elzavarni a másik után.

A másik allergikus feladat a vagyonbiztonság helyreállítása, és a korrupció megfékezése. Erre sem történik utalás. Márpedig aki erről hallgat, az a szélsőjobb erejét gyarapítja. Abból nem lehet politikai támogatást nyerni, hogy a Fidesz kormány nem tesz semmit a szélsőjobb ellen. A szoclib tábornak azt kellene látni, hogy a fő ellenségük nem a Fidesz, hanem a szélsőjobb. Ennek ellenére arra játszanak, hogy megbukjon a közép-jobb. Nem látnak odáig, hogy ezzel a stratégiával a Fideszt kergetik a Jobbikra szorultságba. Ahogyan a Fidesz megbuktatása érdekében mindenki mindenkivel szövetkezne, nem gondolnak arra, hogy a Fidesz is kerülhet olyan helyzetbe, hogy a Jobbikkal szövetkezik.

Végül mivel a Haza és Haladás tábora lényegében a korábbi három szoclib kormány támogatóiból kerülnek ki, amit nem is tagadhatnak, szólni kellene az állam és a lakosság nyugati eladósítása bűnértől is. Ez 90 százalékban az ő bűnük.

Szimbolikus, hogy Róna Péter írása alatt vagy háromtucatnyi értelmiségi írt alá egy nyilatkozatot. Az aláírók átlagos IQ-ja, kapcsolati tőkéje magasan a politikai elité felett van, de a Fidesz leváltásához a saját szavazatuknál sokkal többet nem hoznak.

Rossz úton járnak, akik a Fidesz leváltását mindennél fontosabb céljuknak tekinti. Nem tanultak abból, hogy még a legnagyobb magyar éles elméjű kritikája is lepergett Kossuthról, a nemzet ő utána ment.

Ezért nem fogadnák még egy a tíz arányban sem arra, hogy 2014-ben a Fideszt le lehet váltani.