A számítógép forradalma

Kopátsy Sándor                 PT                   2017 05 21

A számítógép forradalma

Megjelenése óta a számítógép mellett élek igazán. Most mégis meglepett a helyi újság grafikonja arról hogyan nőtt az internetezők száma Magyarországon. 1960-ban már 1.6 millióan voltunk, és 2015-re a számunk 5.4 millióra nőtt. 96 évesen is naponta órákat ülök előtte, azt is tudom, hogy a világon ezerszer ennyin vagyunk, mégis meglepnek ezek a számok.

Rég óta élek abban a tudatban, hogy szerencsés vagyok, mivel az életemben több változást élhettem meg, mind elődeim 150 ezer év alatt.

Pusztán születtem, ahol kútból mertük a vizet és petróleumos lámpával világítottunk. Számomra csoda volt a vízvezeték, az elektromos világítás, a lakásban a vécé, majd a fürdőszoba. A technikai forradalmat 80 éve azzal élhettem meg, hogy öcsémmel közösen kapunk egy kerékpárt. Ma is annak a hatása vagyok, hogy tízszeresére nőtt a távolságlegyőző képességem. Majd Trabanttal járhattam be Európát.

Élvezhettem a tudományos és technikai fejlődés gyorsulását, hogy nyugdíjazásom óta tízszer annyi változott, mint előtte.

A technikai csodák hol fognak tartani a követező kilencven ében, nem tudom, de a jelenhez képest nem lehet akkora, mint életem során volt. Száz éve senki sem tudta elképzelni, hogy mára tízszer annyian leszünk. Száz éve százszor annyi volt az alultáplált, mint túlsúlyos. Jelenleg fordított az arány. Ezekhez hasonló változások elképzelhetetlenek.

Az én hosszú életem lényegesen rövidebb, és kevesebb sikert adó lett volna, ha nem élvezhetem a technika vívmányait.

Más lettem annak köszönhetően, hogy saját gépkocsival járhattam be Európa számos országát.

A legtöbbet mégis a gépkocsinak, a mobil telefonnak, a szövegszerkesztőnek és az e-milenek köszönhetek. 35 évet, nyugdíjasként egészen biztosan nem, és nem ilyen gazdagon élhettem volna, ha nincsenek meg ezek a technikai eszközeim. Azt sem mondom, hogy a technikának mindenki annyit köszönhet, mint én, de azt tudom, hogy mindenki sokat köszönhet korunk technikájának. Azt, hogy az emberiség mennyit, majd a jövő mutatja meg. Ehhez kevés az én fantáziám.

Megjelenése óta a számítógép mellett élek igazán. Most mégis meglepett a helyi újság grafikonja arról hogyan nőtt az internetezők száma Magyarországon. 1960-ban már 1.6 millióan voltunk, és 2015-re a számunk 5.4 millióra nőtt. 96 évesen is naponta órákat ülök előtte, azt is tudom, hogy a világon ezerszer ennyin vagyunk, mégis meglepnek ezek a számok.

Rég óta élek abban a tudatban, hogy szerencsés vagyok, mivel az életemben több változást élhettem meg, mind elődeim 150 ezer év alatt.

Pusztán születtem, ahol kútból mertük a vizet és petróleumos lámpával világítottunk. Számomra csoda volt a vízvezeték, az elektromos világítás, a lakásban a vécé, majd a fürdőszoba. A technikai forradalmat 80 éve azzal élhettem meg, hogy öcsémmel közösen kapunk egy kerékpárt. Ma is annak a hatása vagyok, hogy tízszeresére nőtt a távolságlegyőző képességem. Majd Trabanttal járhattam be Európát.

Élvezhettem a tudományos és technikai fejlődés gyorsulását, hogy nyugdíjazásom óta tízszer annyi változott, mint előtte.

A technikai csodák hol fognak tartani a követező kilencven ében, nem tudom, de a jelenhez képest nem lehet akkora, mint életem során volt. Száz éve senki sem tudta elképzelni, hogy mára tízszer annyian leszünk. Száz éve százszor annyi volt az alultáplált, mint túlsúlyos. Jelenleg fordított az arány. Ezekhez hasonló változások elképzelhetetlenek.

Az én hosszú életem lényegesen rövidebb, és kevesebb sikert adó lett volna, ha nem élvezhetem a technika vívmányait.

Más lettem annak köszönhetően, hogy saját gépkocsival járhattam be Európa számos országát.

A legtöbbet mégis a gépkocsinak, a mobil telefonnak, a szövegszerkesztőnek és az e-milenek köszönhetek. 35 évet, nyugdíjasként egészen biztosan nem, és nem ilyen gazdagon élhettem volna, ha nincsenek meg ezek a technikai eszközeim. Azt sem mondom, hogy a technikának mindenki annyit köszönhet, mint én, de azt tudom, hogy mindenki sokat köszönhet korunk technikájának. Azt, hogy az emberiség mennyit, majd a jövő mutatja meg. Ehhez kevés az én fantáziám.