95 éves Magyarország egyik legismertebb közgazdász gondolkodója

95 éves Magyarország egyik legismertebb közgazdász gondolkodója

2017. április 18. kedd - 14:12 / Sebők Orsolya

Magyarország egyik legismertebb közgazdászának több mint fél évszázados pályája a gazdasági reformprogramoktól a rendszerváltás privatizációjának ellenőrzésén át napjaink újszerű közgazdasági szemléletének megalkotásáig ível. Kopátsy Sándor idén február 27-én ünnepelte 95. születésnapját. Ebből az alkalomból tallóztunk a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2011) kitüntetésben részesült közgazdász írásaiból, gondolataiból. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Kopátsy Sándor az idén 20 éves Piac & Profit alapítói között volt, s a szerkesztőbizottság tagjaként gondolkodásmódját, tudását adta lapíróinknak és olvasóinknak.

Várhatóan hogyan változik a munkaerő mobilitása
Budapest, 1997. október 1.

„A közgazdászok azzal számolnak, hogy egyre nőni fog a munkaerő mobilitása. Kétségtelen, hogy ma számos tényező ezt a tendenciát mutatja. (…) De van egy másik tendencia is: azzal, hogy a kultúra válik a legfontosabb gazdasági tényezővé, az eredeti, az otthonos kultúrkörnyezet mind az egyén, mind a társadalom számára felértékelődik. (…) A világ integrálódásának ellenhatásaként az emberek egyre inkább ragaszkodni fognak a sajátoshoz, az otthonoshoz. A közgazdászok és a sajtó azt szuggerálja, hogy a Coca-Cola és a McDonald’s meghódítja a világot. Csak ezt látják, csak ez a feltűnő. Az emberek azonban minél többet találkoznak a gyakorlatban ezekkel a nemzetközi szinten sztenderdizált termékekkel, annál nagyobb lesz a vonzalmuk a sajátos, az egyedi italok és ételek iránt. Pár évtizeddel korábban még mindenki azt hitte, hogy néhány nemzetközi szállodalánc hódítja meg az idegenforgalmat. Azóta kiderült, hogy ezeknél sokkal gyorsabban nőtt, tehát nagyobb súlyt kapott a családi, a kispanziós szállások igénybevétele. Számos olyan tendencia van, amit a technikai fejlődés felvet, de idegen az emberek korábbi életélményétől – robbanásszerűen terjed, aztán elmúló divatnak bizonyul.”

Kopátsy Sándor
Kép:PP archív

Kopátsy Sándor gondolatai – blogbejegyzés
2017. március

Miért nem látható a jövő?

„Érdemes megnézni Németország külkereskedelmi mérlegét. Nagyobb a pozitívuma, mint a hússzor népesebb Kínának, a bérei pedig hatszor magasabbak. A minőségi autókat csak olyan országokban lehet nyereséggel gyártani, ahol a beszállítók igényesek. A beszállítók havi jövedelméről ugyan nincsenek adatok, de azok egy órára jutó jövedelme az autógyárakban dolgozókénál sokkal magasabbak. Német munkást alig lehet látni a futószalagok mellett, de beszállítók szinte csak németek. A jelen világgazdaságában a munkások jövedelme nem attól függ, mit termelnek, hanem attól, hogy milyen fejlett országban élnek. Az idézett bérarányok azt bizonyítják, hogy a munkavégzés hatékonysága nem attól függ, ki mit és hogyan csinál, hanem attól, milyen a befogadó környezet. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan azt tanítja, hogy a munkaerő árát a keresletének és kínálatának az aránya határozza meg. Mára azonban bebizonyosodott, hogy a munkaerő ára a társadalom hatékonyságától függ. Az Egyesült Államokban ugyanazért a munkáért tizenötször többet fizetnek, mint Nigériában.”

Az első feladat a minőségi embertermelés
(Rövid mondanivalóm a 95. születésnapomon)
Miskolc, 2017. február 13.

„Egy fajt a kontraszelekciójánál nagyobb csapás nem érheti. Márpedig jelenleg a világ minden társadalma kontraszelekcióval szaporodik, mert minél jobbak a felnevelés feltételei, annál kevesebb, és minél kedvezőtlenebbek, annál több gyermeket vállalnak. (…) Húsz éve hirdetem, hogy a kontraszelekció elsődleges oka a nyugdíjrendszer. Sajnos, megértésre nem találok. A nyugdíjrendszerek még a tőkés osztálytársadalom maradványai. Az öregkori ellátás nagysága ugyanis az életkeresettől függ. Ez megfelelt a tőkésosztály érdekének. A nyugdíjak fedezetét ugyanis munkások béréből vonták le, és a megtakarítást a tőkepiacra vitték, azzal felverték az értékpapírok keresletét és árát. A liberális közgazdászok ezt igyekeztek elhallgatni. De nem is ez volt a kártékony, hanem az, hogy a nagyobb nyugdíjra törekevés ellene volt a gyermekvállalásnak. A gyermekvállalás ugyanis sérti a minél nagyobb kereset elérhetőségét, vagyis minél többet áldoznak a szülők a gyermeknevelésre, annál nagyobb kereset lesz a nyugdíj alapja. Ez különösen sérti a kereső feleségeket. (…) Ezt felismerve húsz éve hangsúlyozom, hogy a társadalom távlati érdeke, hogy a minél jobb minőségű generáció felnevelése érdekében az öregkori ellátást nem az életkeresettől, hanem a gyermeknevelés eredményétől kell függővé tenni. A jelenleg dolgozók ellátásának nem a bérből történő megtakarítás, hanem a következő generáció által termelt jövedelem lesz a fedezete. A jelenleg dolgozók öregkori ellátása nem a jelenlegi tőkebefektetéstől, hanem a következő generáció értéktől függ.”

Földközelben
Ökotáj, 18–19. szám, 1998.

„Csak annak a társadalomnak van jövője, amelyik nagyobb gondot fordít az oktatásra, a társadalom bármely rétegében született tehetségek kibontakoztatására, mint a külföldi tőke becsalogatására és a pénzügyi egyensúlyra.”

„A pálinka is olyan, mint az aforizma: kicsi is sokat mond”
Interjúrészlet. Pálinkavilág, 2011. november 27.

„Nincsenek már állomások. Amikor három évvel ezelőtt nyilatkoztam a bakonyi házunk kertjében, elmondtam: a kert megtanított engem valamire. Amikor megvettük a házat, elkezdtem építeni egy kis botanikus kertet. És nézzék meg – mutattam nekik –, itt egy kész erdő. Lám, hatvanéves koromban is érdemes volt belefogni a kertépítésbe. Nem gondoltam volna, hogy megélem azt, hogy ezt elmondhatom. És mégis. Akinek sok tapasztalata van, könnyebben szerez újakat.”

Kucsmagomba
Budapest, 1990. június 2.

„A legnagyobb hasznát a gyermekkori gombaszedésnek csak nagyapaként ismertem fel: igen nagy jelentősége lehet egy kisgyermek fejlődése számára, ha olyan hasznos munkába vonják be, ahol már 5-6 évesen is versenytársa lehet a felnőtteknek. Az önbizalmamat talán bizonyos mértékig a gombaszedési sikereknek köszönhetem. Ezért azt ajánlom a szülőknek, a gyermekeiket olyan munkába vonják be, amelyben ők vannak az előnyösebb helyzetben. Erre ideális a gombaszedés is. A humántőke társadalmában a sok tárgyi tudásnál többet ér az önbizalom.”

Reform – alulról építkezve
Figyelő, 1989. június 22.

„Itt az ideje, hogy belássuk, a politikai demokrácia tartósan csak gazdasági demokrácián alapulhat, a gazdasági demokrácia pedig azt jelenti, hogy a gazdaság legfontosabb »láncszeme« a motivált egyén, az erős család, a gazdaságilag autonóm helyi közigazgatás és a sok kisvállalkozás. (…) Ha egy társadalom alul egészséges, gazdag, akkor fent is az lesz, de fent hiába minden okosság, hatalom és pénz, abból nem születhet társadalmi stabilitás és dinamikus gazdaság.”

Kopátsy Sándor

Tudás ‒ tehetség ‒ erkölcs
Budapest, 2000

„Az érték a tudás, a tehetség és az erkölcs szorzatából adódik. Leleményes nemzet

vagyunk, de ha a szorzat harmadik tényezője negatív, akkor kárba vész a tudás, és a teljes érték negatívvá válik. Ezért van szükség a fordulatra, és ezért a legfontosabb az erkölcs fordulata.”

A minőség társadalmáról
2011

„Japánban MacArturnak, az amerikai megszállók parancsnokának az emlékirataiban olvastam, hogy 1950-ben neki mutatták be Japán első költségvetését jóváhagyásra. Meglepődve olvasta, hogy az összes kiadási rovat tartotta az előző évi szintet, de az oktatásra kétszer annyit szántak. Megkérdezte: „Miért az iskolákra akarnak sok pénzt fordítani, hiszen éhezik az ország?” A japán miniszterelnök válaszolt: „Éppen azért.” A legolcsóbb gabonát, húst ott termelik, ahol a farmer jövedelme az elmaradott országokénak ötvenszerese. A legolcsóbb gépkocsit ott gyártják, ahol a legdrágább a munkaerő, Németországban és Japánban. A vállalkozók tudják, hogy a hatékonyság nem a munkaerő olcsóságán, nem a kutatásra, hirdetésre fordított költségek alacsony szintjén múlik. Ők tudják, hogy csak az maradhat versenyképes, aki a munkaerő minőségét, motivációját fontosabbnak tartja, mint a bérek összegét. Miért nem tudják ezt a gazdaságpolitikusok és tanácsadóik, az elméleti közgazdászok? Fajunk történetének legnagyobb változását éljük, ennek ellenére még azt sem vettük tudomásul, hogy minőségileg más társadalomban vagyunk, aminek egészen mások a társadalmi törvényei. A jelenkori fejlett társadalom teljesítménye elsősorban attól függ, hogyan tudja a minőségi munkaerővel szemben jelentkező igényt kielégíteni. Cél a szellemi vagyonnak, a munkaerő minőségének maximalizálása.”

A fogyasztói társadalom minden előzőtől különbözik
2011

„A közgazdaságtan ugyan még ma is a természeti és a tőkepiaci adottságokat tartja elsődlegesnek, de ezeknek a társadalom szellemi vagyonához mért jelentősége egyre inkább másodlagos lett. Semmi sem értékeli úgy fel a természeti erőforrásokat, a jó éghajlatot, a termékeny földet, a sok bányakincset, a kedvező térbeli elhelyezkedést, mint a kiművelt tehetségek magas aránya. Széchenyi István ezt már 170 éve világosan megfogalmazta, holott akkor még a gazdaságföldrajzi adottságok fölénye érvényesült. A múlt századi iparosításban a fő előnyt látszólag a tenger, a szén és vasérc elérhetősége jelentette. E század közepére az a meggyőződés alakult ki, hogy az infrastruktúra fejlettsége az elsődleges feltétel. Széchenyi tanítását azonban nem fogadtuk meg, holott azóta az akkori tényleges és vélt előnyök mindegyike megszűnt, és csak a kiművelt emberfő maradt a porondon.”

A brókerek kora lejárt – tőzsdei spekuláció
november 22.

„Ma már a befektetők nem azt kérdezik a brókerektől, milyen nyereségre számíthat az általa ajánlott vállalat, hanem azt, hogyan fog emelkedni e részvény ára. A részvényt nem a várható osztalékért, hanem a várható áremelkedésért vásároljak. A közgazdaságtan klasszikusai el sem tudták képzelni, hogy a részvényeket ne a várható osztalék, hanem a változó ár alapján vásárolják. Legfeljebb abban hittek, hogy a részvények ára csak akkor emelkedik, amikor nő a várható osztalék.”