Győzhet a nádcukor

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 04 30

Győzhet a nádcukor

Eleve az EU egyik súlyos hibájának tartottam az indokoltnál sokszorta nagyobb agrártámogatását. Ebben is kiemelt ostobaságnak tekintettem a tej és a cukor magas dotációját. Tettem ezt annak ellenére, hogy az átlagnál sokkal több tejterméket és cukrot fogyasztok. Ráadásul szakmám jelentős részében a mezőgazdaság társadalmi és technikai korszerűsítésén munkálkodtam. Ma is azt tartom, hogy országunk mezőgazdasági potenciálja óriási adottság, amivel élni kellene. Olyan ostoba mégsem vagyok, hogy a mezőgazdaságban gyapotot, rizst, cukrot és tejet termeljünk.

A bolsevik megszállás azzal kezdődött, hogy termeljünk gumipitypangot, gyapotot. Tanácsát Rákosi csapata olyan hévvel kezdte, hogy 1951-ben már százezer hektáron termeltünk gyapotot. Ekkor már az Országos Tervhivatalban mezőgazdasági vonalon dolgoztam. 1952-ben írtam egy feljegyzést, hogyha kukoricát termelnénk a gumipitypang és a gyapot helyett, akkor a termés áráért a Rotterdami Tőzsdén hússzor annyi nyersgumit, vagy tízszer annyi gyapotot vásárolhatnánk, mint amennyit most termelünk. A feljegyzést elnökünk elküldte a legilletékesebbnek, Gerő Ernőnek. Aki másnap válaszolt: Ha ez valóban így van, állítsák le. Le is állítottuk.

Nem ekkora ostobaságnak tartottam az EU óriási támogatását a tej és a cukor termelés érdekében.

A nagyüzemi tejtermelésről, illetve a szarvasmarhatartásról azt írtam: Ezzel csak ott szabad folytatni, ahol nem kell a parkokban önözni a gyepet, mert kiszáradna. Meg is lepődtem, amikor a legjobb barátomat, Burgert-Róbertet nevezték ki a Pécsi Állami Gazdaság igazgatójának azzal, hogy elsődleges feladata Pécs lakosságának tejjel történő ellátása. Arról győztem meg, hogy a tej helyett baromfit és tojást termeljen. Hozzá tettem, hogy én halastavakkal próbálkoznák. Pedig akkor még csak azt tudtam, hogy az állatok tenyésztési eredménye a szaporaságukkal, vagyis a szelekció sebességével arányos. Aztán Bábolnánk nem a barommal, hanem a baromfival csodát is csinált.

A cukorrépa termelés pedig nemcsak a bolsevik politikusoknak, hanem a gazdatiszteknek is kedves volt. Arról pedig azt tartom, hogy olcsó cukrot csak a trópusokhoz közel, öntözött cukornáddal lehet termelni. A répacukrot Európa Napóleonnak köszönhetjük, aki a répa cukrával akarta helyettesíteni az olcsó nádcukrot. Az agrárszakma meg is fogadta a tanácsait, és sorra épültek Európában a cukorgyárak.

Az Európai Uniónak is kedvence volt, mind a tej, mind a cukor, ezért aztán mindkettő állami támogatást élvezett. Napóleonnak inkább megbocsátottam, mint a brüsszeli bürokratáknak. Mégis hatvan évig kellett várni, amíg tavaly elkezdték mérsékelni a tej támogatását, az idén pedig folytatják a répacukor termelésének mérséklését.

A magyar mezőgazdaság politika viszonylag jól reagált a jelen követelményeire, felszámolta a cukorgyárakat és csökkentette a tejtermelést. Felismerte, hogy a nádcukor felébe sem kerül, mint a répacukor, tejet pedig csak ott érdemes termelni, ahol nem kell a füvet locsolni, mert kiszáradna és évente legalább tíz hónapot lehet legeltetni. Az olcsó cukorhoz sok napfény, az olcsó tejhez enyhe, párás éghajlatra van szükség.