Az átlagbér ellenőrzés előnyei

Kopátsy Sándor                 PH                   2017 04 28

Az átlagbér ellenőrzés előnyei

Magyarországon a bolsevik rendszer a teljes foglalkoztatást, ami ideológiai követelmény, és az erőltetett iparosításból fakadó következmény volt, az átlagbér szabályozással oldotta meg. Az átlagbér ellenőrzésével elvileg nem értek ugyan egyet, de a túlzott gazdaságfejlesztő politikában elkerülhetetlen. Azt csak a rendszerváltás után ismertem fel, hogy a túlzott munkaerőigénynek van pozitív hatása is, amit meg sem említenek sem a közgazdászok, sem a történészek. De Marx is ezen csúszott el, amikor nem vette tudomásul, hogy a munkaerő kizsákmányolása nem abból fakad, hogy a munkaadók tőkés, hanem abból, hogy az osztálytársadalmakban a munkaerő minősége és kínálata meghaladja a keresletét. Ezt a bolsevikok sem vették tudomásul, mégis megváltoztatták, megfordították azzal, hogy erőltették a gazdasági növekedést, és ez általános munkaerőhiányt hozott létre. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az állami tulajdont kezelő vállalat is, jövedelme növelése érdekében, egyre jobban emelte a béreket.

Ez ellen az állam először azzal akart védekezni, hogy a dolgozókat államkötvények vásárlására kötelezte. Mivel ez sem mutatkozott elég eredményesen, bevezették a bérek átlagának a kötelező betartását, ami mesterséges keresletet teremtett az alacsony bérű, gyenge minőségű munkaerő kereslete iránt. Az igényes, jó munkaerőt csak az a vállat tudta felvenni, aki ennek a magasabb bérét csak azzal tudta ellensúlyozni, ha növelte a gyenge, olcsóbb bérű munkaerőt is.

Mi belűről ennek a bérszabályozásnak csak a hátrányát láttuk, romlott a munkafegyelem, az átlagnál jobb dogozóknak az értéküknek megfelelő ösztönzése lecsökkent.

A teljes foglalkoztatásnak az lett a következménye, hogy rohamosan terjedtek a veszteséges vállatok, nőtt azoknak a vesztesége, de azokat mégis működésben kellett tartani, hogy ne csökkenjen a termelés, és fennmaradhasson a dogmaként tisztelt teljes foglalkoztatás. A rendszerváltás előtt mintegy 1.5 millió munkás dolgozott veszteséges vállatokban.

Azt azonban nemcsak akkor, de máig sem mutattuk ki, hogy a vállalati vesztességek állami finanszírozása mégis a legjobb megoldás volt. A nem foglalkoztatottakat a rendészet kénytelen volt kártékony, másodrangú állampolgárokként kezel. Ezeket kártékony személyeknek kezelte a rendszer, ezt a helyzetük három szavának rövidítésével, rendszeres munkakerülőknek nevezték.

Egyikünkben sem tudatosult, hogy a munkaerőhiány az erőltetett gazdasági növekedés szükséges velejárója volt. Azt azonban egyikünk sem értette meg, hogy a teljes foglalkoztatást csak erőltetett, az állam által támogatott veszteséges vállaltok működtetése teszi lehetővé. Ezt csak a liberális rendszerváltás tette világossá. A rendszerváltás egyik elsődleges célja a veszteséges vállaltoktól való megszabadulás volt. Ennek megvalósulása azonban azt jelentette, hogy a vállalati veszteségek költségvetési támogatása megszűnt, de a költségvetési bevételek sokkal nagyobb összege kiesett, mert a veszteséges vállatok támogatása ugyan megszűnt, de a veszteséges vállatokban fizetett összegek sokkal nagyobbak voltak.

Kiestek azok az állami bevételek, amiket a veszteséges vállatok, mint bérjárulékot, vámot befizettek.

Nagyobb veszteséget okozott a másfél millió munkás segélyezése.

Még nagyobb veszteséget jelentett a vesztesége vállatok vagyonvesztése.

Ezekről máig nem készült felmérés.

A leépített munkaerő nagy többségének elveszett a szaktudása is, a bányászok és a kohászok szakmai tudásának csak addig volt értéke, amíg volt bányászat és kohászat.

A legnagyobb veszteség azonban erkölcsi volt. Megszűnt a kisemberek vagyonának biztonsága. Ezt fényesen jelzi a hobby kertek felszámolódása, ez nemcsak a szabadidőben termelt élelmet zsugorította a tört részére, hanem a sikerélményeket is.

A nehezen viselhető magas foglalkoztatás után a másik parton.

Jelenleg az ország számára nincs fontosabb feladat a foglalkoztatás növelésénél. A magasabb foglalkoztatás azonban csak akkor oldható meg, ha a foglalkoztatási feltételeit megkönnyítjük. Ennek egyik korlátozandó módja a kötött idejű munkavállalás lehetősége.

Minden etnikumnak, minden képzettségi szinten

Nemzetközi tapasztalat, hogy minden etnikumnak, minden képzettségi szinten más a munkaerkölcse. Ebből fakadóan minden etnikum foglalkoztatását csak akkor lehet a társadalmi érdek szintjén tartani, ha a foglalkoztatási feltételeket minden etnikum, minden szintjén olyan más módon kell megoldani.

Az etnikumok eltérő foglalkoztatása.

Ezt olyan módon kell megoldani, hogy az eltérő etnikumok foglalkoztatási rátája között ne legyenek nagy különbségek. Márpedig ezt sehol nem valósítják meg, ezért aztán minden vegyes etnikumú országban az eltérő etnikumok foglalkoztatási rátájában nagy eltérések alakulnak ki. Az Egyesült Államokban a leginkább jellemző, hogy a lakossága nagy többsége négy etnikum között oszlik meg. Ott nagyon kicsi az indián őslakosság aránya, erről nincsenek is adatok.

A négy nagy etnikumok foglalkoztatási rátáinak a sorrendje.

A távol-keleti etnikumnak a legmagasabb foglalkoztatási ráta, de ez viszonylag kis hányadú távol-keleti, mandarin kultúrájú. Köztük tartós munkanélküliség szinte nincsen. De iskolázottságban, tehát tudásvagyonban az élen állnak.

A puritán nyugat-európai népek foglalkoztatása jelentősen az átlag felett van. Vagyonban és iskolázottságban is a második helyen állnak. Mivel az ország jogrendszere is a protestáns erkölcshöz szabott, a foglalkoztatás szabályai is ehhez igazodnak.

A latinok már az átlag alatt vannak. Ez jellemzi őket a vagyonukban és az iskolázottságukban is.

A negyedik, az utolsó helyen a négerek vannak. Köztük nemcsak a munkanélküliek, de szegények, az alacsonyan iskolázottak és a börtönlakók is aránytalanul sokan vannak.

Ezek után érthető, ha az azonos munkavállalási szabályok csak az etnikailag homogén lakosságú államban jelenthetnek hatékony megoldást.

A másik három óceánokon túli angolszász ország egy laksora jutó teljesítménye azért előzi meg az Egyesült Államokat, mert azokban kevesebb fekete és spanyol van.

A társadalmak első érdeke a magas foglalkoztatás csak ott valósítható meg, ahol homogén a társadalom, mivel az egységes foglalkoztatási szabályok csak ott teszi lehetővé a hatékony foglalkoztatást, ahol a társadalom homogén, és ahhoz igazodnak a foglalkoztatás feltételei. A több etnikumú társadalomban csak az eltérő, az etnikumokhoz igazodó jogi felépítmények lehetnek hatékonyak.

A Trianon előtti Magyarországon azért nem lehetett hatékony a foglalkoztatás, mert a lakosság fele nagyon eltérő kultúrájú volt. Voltak az államhatalmat alkotó magyarságnál fejlettebb, puritánabb, iskolázottabb etnikum, a zsidó és a germán, vagyis a szászok és a svábok. Háromszor annyian voltak a magyaroknál is elmaradottabbak, de a szomszédjainkhoz rokonabbak a szlovákok, a románok és a szerbek, valamint az erdélyi románok.

A magyar történészeknek azzal kellene kezdeni, hogy a történelmi államunk azért volt a Nyugathoz felzárkózásra képtelen, mert erre a lakosságának négyötöde kulturálisan éretlen volt rá. Néhányan a legjobbak közözz, Bethlen Gábor, és Móricz Zsigmond, reménykedtek abban, hogy legalább az ország keleti negyede, Erdély lehet egy Svájchoz hasonló soknyelvű és vallású ország. Ők sem ismerték fel, hogy a több nyelv és a több vallás összefér, ha azonos a kultúra, de csak ekkor. Erdélyben azonban elérő kultúráknak kellett volna harmonikusan együtt élni. Azt azonban, tudtommal, nem ismerte fel senki, hogy a több kultúra csak ott fér meg, ahol egyiknek sincs történelmi gyökere. A Kárpát Medencében azonban minden nép úgy érezheti, hogy itt legalább annyi gyökere van, mint akik uralkodnak felette.

Ezért tartozok a nagyon ritka magyar közé, aki a népe boldogulását csak akkora országban tartja reálisnak, amiben a nagy többség magyar. Ebben a tekintetben Trianon ugyan túlzás volt, ha az indokoltsághoz sokkal közelebb, mint az egész Kárpát Medence feletti országlásunk. Az utóbbi megoldhatatlan feladatot jelentett, a jelenlegei pedig legalább megoldhatót.

Minden nép számára az a legjobb megoldás, ha csak akkora, amiben szinte nemzeti állam lehet.

Ezért tartom Európa története legnagyobb bűnének, hogy az Európai Unió 28 ország politikai egységbe foglalását kényszeríti.