Minimálbérek

Kopátsy Sándor                 EF                   2017 05 06

Minimálbérek

A szakszervezetek fő feladatuknak tekintik a minél magasabb bérért folytatott harcot. Ennek egyre inkább jellemző módja lett a minimálbérek emelése. Pedig kevés sérti jobban a társadalom érekét, mint az olyan bérszabályozás, ami nem árunak tekinti a munkaerőt, mert a társadalom legfontosabb érdeke a minél magasabb foglalkoztatás. Ezért a legjobb bérpolitika az, amelyik a legmagasabb foglalkoztatást hozza létre. Egyre inkább rájöttem, hogy a társadalom hatékony működésének a legjobb mércéje a foglalkoztatási ráta. Ez akkor is így van, ha ezt a mutatót nem jól mérjük.

Foglalkoztatottnak kellene tekinteni mindenkit, aki részt vesz az értéktermelésben. Ezt az elvet a statisztika nem alkalmazza, mert nem tekinti értéktermelőnek a munkaképes korban tanulókat, és a több gyermeket nevelő háztartásbelieket is. Jelenleg már a 15-25 éves korosztályok akkor termelnek a legtöbb értéket, ha tanulnak. Ezt a klasszikus közgazdaságtan még nem vette figyelembe, mert a spontán létrejövő munkaerő több volt, és kilenctizedének képzettségével szemben sem volt társadalmi igény, szinte csak a fizikai erejükre volt szükség.

A munkaerő árujellegét a jelenkori fejlett társadalmak azért sem képesek hatékonyan kezelni, mert elszakadt a munkaerő ára a kifizetett bértől, az állam a munkaadótól a béren kívül azzal arányos elvonást alkalmaz. Vagyis a munkaadónak a kifizetett bérrel arányos jelentős költsége van. Vagyis a jelenkorban a legálisan alkalmazó munkaadónak drágább a munkaerő foglalkoztatása, mint amennyi bért a munkaerőnek fizet. Ezért a munkaadó és a költségvetés a munkaerőért a bérénél lényegesen többet fizet. Más költsége van a foglalkoztatásnak a munkaadó és a munkavállaló számára. A gazdaságpolitika és a munkaadó más költséggel számol, mint a munkavállaló és a szakszervezet. Még nem találkoztam olyan szakszervezeti követeléssel, ami a bérrel arányos befizetések csökkentését követelte volna. Pedig a munkaadók keresletét nemcsak a bérek, hanem az azzal járó állami elvonások alakítják. Ha nagyobb a járulék, kisebb lesz a munkaerő kereslete, alacsonyabb szintű lesz a foglalkoztatás. Ezért követelem évtizedek óta, hogy a képzelten, gyenge munkaerkölcsű munkaerő bére után az állama csökkentse a járulékot.

A társadalmi érdeknek olyan bérek utáni elvonás felel meg, ami hozzájárul ahhoz, hogy a foglalkoztatási ráta etnikumtól és képzettségtől függetlenül közel azonos legyen. Ezzel szemben nem ismerek olyan országot, amiben a munkaerő több etnikumból tevődik össze, ahol az állam érdeke az etnikumok közel hasonló foglalkoztatása, és ennek érdekéhez igazítanák a bérek utáni elvonások mértékét.

Ez Magyarországon a rendszerváltás óta karakterisztikusan jelentkezik abban, hogy a nem cigány munkaerő foglalkoztatási rátája kétszerese a cigányokénak. Ez abból fakad, hogy a cigányság foglalkoztatása számára elviselhetetlenek azok a foglalkoztatási feltételek, amelyek még a nem cigányokra is szigorúak. Magyarországon a foglalkoztatási ráta botrányosan alacsony. Lassú javulása ellenére, is a 27 EU tagország között az utolsó előttiek vagyunk. Ez nem csak azért van így, mert a cigányság foglalkoztatási rátája fele a nem cigányokénak, hanem eleve a képzetlen, vagy leállított ágaztok szakmái között sok a tartósan munkanélküli. A botrányosan alacsonyan foglalkoztatásnak ugyanis kicsi a súlya, de ennél sokkal nagyobb az erkölcsi kára.

Nálunk a cigányok foglalkoztatása csak akkor valósulhatna meg, ha a bérük után nem volna járulék, és könnyű volna a felmondásuk. Ez nem csak sokkal nagyobb erkölcsi haszonnal járna, de költségvetési javulást okozna.

Ezt azért igyekszem bizonyítani, mert a közelmúltban nemcsak a kormányzat büszkén jelentette, de a közvélemény is érdemnek minősítette, hogy emelték a minimál béreket. Szinte senki sem érti meg, hogy a magasabb minimál bér hatására csökkeni fog a gyenge minőségű munkaerő kereslete. Márpedig ez volna a társadalmi érdek. Nem a gyenge minőségű munkaerő bérét kell emelni, hanem a bére utáni járulékot kell csökkenteni, és a felmondásukat könnyíteni.

Elképesztő képtelenségnek tartom, hogy senki sem veszi tudomásul, hogy a cigányok foglalkoztatását az is fékezi, hogy a munkaadók nehezen tudnak tőlük megszabadulni. Ez nemcsak magyar, és nemcsak a közép-európai cigányság estében van így, hanem az EU tagállamok többségében is, ahol ennek érdekében ugyan bevezették a kötött munkaidőre történő munkaviszonyt, de ezt olyan széles körben, még a diplomások estében is alkalmazzák, ami kártékony. A cigányok és a képzetlen, tartósan munkanélküli nem cigányok esetében áldásos volna. Ezeknek jelenleg nálunk nem a béreket kell a piaci értékük fölé emelni, hanem a munkaadók számára az alkalmazásuk feltételeit kell könnytani